169029. lajstromszámú szabadalom • Nemtoxikus szerves ónvegyület stabilizátorokat tartalmazó vinil-klorid gyantakészítmény
3 169029 4 igen kevéssé, illetve egyáltalán nem toxikus. A szennyezésként gyakran jelen levő szerves ónvegyületek állítólag növelik az előállított di-n-oktil-N-oxid toxicitását, amely utóbbit azután kiindulási anyagként alkalmaznak a vinil-klorid polimerek cél- 5 jaira alkalmazott kis toxicitású stabilizátorok előállításához. Meglepő' módon azt találtuk, hogy e szennyezések egyike, amelyeket az előbbiekben ismertetett eljárás eltávolítani igyekszik, nevezetesen az n-oktil- 10 -ón-triklorid, olyan merkapto-ecetsavészter származékká alakítható, amely elegendően kis toxicitású ahhoz, hogy élelmiszer csomagolóanyagok alkotójaként figyelembe vehető legyen. A találmány szerinti monooktil-ón stabilizátorok további előnye, 15 hogy más mono-n-oktil-ón- és di-n-oktil-ón-vegyületekkel kombinációban alkalmazva, a hőokozta elszíneződéssel szembeni adott ellenállóképesség eléréséhez szükséges óntartalom lényegesen csökken. 20 A találmány tárgya ennek megfelelően vinil-klorid polimerekhez alkalmazható, 1 g per testsúly kg értéket meghaladó akut p.o. toxicitású (LDS0 ) stabilizátor készítmény, amely 95-100 súly%-ban legalább egy C8 H 17 Sn(SCH2COOR')3 általános 25 képletű mono-n-oktil-ón-vegyületet és 0—5 súly%ban egyéb n-oktil-ón-származékokat tartalmaz, mimellett a fenti általános képletben az R' nyolc szénatomot tartalmazó alkilgyököt jelent. A találmány tárgyához tartoznak továbbá még 30 élelmiszerek csomagolására alkalmas azon stabilizált poli(vinil-klorid) készítmények is, amelyekben a stabilizátor legalább egy, a'C8 H n Sn(SCH 2 COOR') 3 általános képletű mono-n-oktil-ón-vegyületet tartalmaz, ahol az R' jelentése a fenti. A stabilizátor 3 5 a gyantakészítmény mennyiségének 0,1-5 súly%-át teszi ki és előnyösen legfeljebb 5 súly% tri-n-oktil-ón-származékot tartalmaz. A találmány szerinti stabilizátorok az összes szerves ón-vegyületek mennyiségére vonatkoztatva 40 95-100 súly%-ban tartalmaznak legalább egy, a fenti általános képletű mono-n-oktil-ón-származékot. A többi szerves ónvegyület a mono-n-oktil-ón-származék előállítása során keletkezett melléktermék és rendszerint a megfelelő di- és tri-n-oktil- 45 -ón-merkapto-ecetsavészterekből áll. A találmány szerinti stabilizátorok 25 C° hőmérsékleten világos sárga színű folyadékok, 13-15 súly% ónt tartalmaznak és 1 g/liter körüli faj- 50 súlyúak. A találmány szerinti mono-n-oktil-ón-merkapto-ecetsavészter stabilizátorokat előnyösen oly módon állítjuk elő, hogy valamely n-oktil-ón-trihalogén-vegyületet a HSCH2 COQR' általános képletű mer- 55 kapto-ecetsavészterrel reagáltatunk, amely általános képletben az R' nyolc szénatomot tartalmazó alkilgyököt jelent. Ilyen észterekként előnyösen az izo-oktil-merkapto-acetátot, a 2-etil-hexil-merkapto-acetátot és 60 az n-oktil-merkapto-acetátot alkalmazzuk, míg a legelőnyösebben alkalmazott n-oktü-ón-trihalogén-vegyület a klorid, amely rendesen olcsóbb és könnyebben is szerezhető be, mint a megfelelő bromid vagy jodid. 65 A merkapto-ecetsavészter és az n-oktil-ón-trihalogén-vegyület közötti reakciót a környezeti és 100 C° közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Reakcióközegként célszerűen valamilyen cseppfolyós szénhidrogént, előnyösen ciklohexánt használunk. A reakcióban melléktermékként keletkező hidrogén-halogenid közömbösítésére rendszerint valamilyen vízoldható bázist, például ammónium-hidroxidot vagy alkálifém-hidroxidot alkalmazunk. A képződő só a reakcióközeg szerves fázisában oldhatatlan és abból kiválik, a reakció egyensúlyát ezáltal a kívánt mono-n-oktil-ón-merkapto-ecetsavészter keletkezése irányában tolva el. A reakciót előnyösen oly módon hajtjuk végre, hogy a bázis vizes oldatát fokozatosan adjuk hozzá az n-oktil-ón-trihalogenid, a merkapto-ecetsavészter és a cseppfolyós szénhidrogén elegyéhez. A reakció gyakran hőtermelő és ezért külső hűtés alkalmazása válhat szükségessé ahhoz, hogy a reakciókeverék hőmérsékletét a kívánatos legmagasabb érték alatt tarthassuk, amely előnyösen 50 C°. Az n-oktil-ón-merkapto-ecetsavészter terméket a kialakult kétfázisú reakciókeverék szerves részéből különítjük el. A lehető legnagyobb hozam elérése érdekében kívánatos lehet, hogy az izooktil-merkapto-acetátot az I egyenlet szerint végbemenő reakció sztöchiometriája által megkívánt 3 :1 mólarányhoz képest kismértékű feleslegben alkalmazzuk. Az I reakcióegyenlet képletsorában az X klór-, bróm- vagy jódatomot képvisel. Az n-oktil-ón-trihalogenidet alkalmas módon valamely ón(IV)-halogenid, célszerűen a klorid és a tetra-n-oktil-ón-közötti diszproporcionálódásos típusú reakcióval állítjuk elő. Az utóbbi vegyületet oly módon kapjuk meg, hogy valamely n-oktil-magnézium-halogenidet valamilyen ón(IV)-halogeniddel 4 : 1 mólarányban reagáltatunk. E reakció körülményeit az irodalomban, így például a 2 675 398 lajstromszámú USA szabadalomban már részletesen leírták. Hasonlóképpen ismertették már a tetra-szerves-ón vegyület és az ón(IV)-halogenid közötti diszproporcionálódási reakciót is, amelynek eredménye a mono-szerves-ón-származék keletkezése, így például a 739 883 lajstromszámú brit szabadalomban. Annak érdekében, hogy a késztermék messzemenő tisztítása elkerülhető legyen, célszerű, ha az n-oktil-ón-trihalogenid 5 súly%-nál kisebb mennyiségben tartalmaz di-n-oktil-ón és tri-n-oktil-ón homológokat, az egyéb szerves ónvegyületek közül pedig 0,5 súly%-nál kevesebbet. A találmány szerinti kis toxicitású mono-n-oktil-ón-S,S',S"-trisz(merkapto-ecetsavészter) stabilizátorokat 0,1 és 5 súly%, célszerűen 1 és 2 súly% közötti mennyiségben, hagyományos olvadékkeverő technikával keverjük be a vinil-klorid polimerekbe. Vinil-klorid polimereken az egész leírás során azon polimereket értjük, amelyek a hőokozta elszíneződéssel és elridegedéssel szemben a_ találmány szerinti mono-n-oktil-ón-vegyületek alkalmazásával stabilizálhatók. Ilyen polimerek a vinil-klorid homopolimerjei, valamint azok a kopolimerek, amelyek más, olefin-monomerek mellett főösszetevőként vinil-kloridot tartalmaznak. Az előnyös komonomerek közé tartoznak például az akrilsav, a metakrilsav, valamint e savak 1—20 szénatomot 2
