169026. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán alapú bevonóanyagok és masszák előállítására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. IV. 19. (BU-714) Közzététel napja: 1976. III. 27. Megjelent: 1977. V. 31. 169026 Nemzetközi osztályozás: C 08 L 75/04, 45/00 Feltaláló: Szabó Lajos vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: BUDALAKK Festék-és Műgyantagyár, Budapest Eljárás poliuretán alapú bevonóanyagok és masszák előállítására 1 Ismeretes, hogy felületbevonásra, szigetelésre, tömítésre és ragasztásra poliuretán alapú bevonóanyagokat és masszákat is alkalmaznak. Ezek számos előnyös tulajdonságuk mellett azzal a hátránnyal rendelkeznek, hogy egyrészt feldolgozásuk csak viszonylag rövid idő alatt történhet, másrészt a belőlük készült réteg nyugtalansága számos probléma forrása. A réteg nyugtalansága alatt ez esetben azokat a nemkívánatos felületi jelenségeket értjük, amelyek elsősorban a két komponens összekeverésével bevitt levegő, valamint a poliizocianátból a nedvesség nyomai által felszabadított széndioxid tökéletlen eltávozásából adódnak. E gázok eltávozását a közeg hígításával elősegíteni nem lehetséges, ugyanakkor kis mennyiségben beadagolt felületi feszültséget csökkentő adalékanyagokkal csaknem kielégítő részeredmény érhető el. Az oldószermentes poliuretán alapú bevonóanyagok alkalmazásának egyik- problematikus része az is, hogy ezeknél az oldószerek hígító és ezáltal a kötést lassító hatása nem érvényesülhet, a sűrű komponensek összekeverésük után rövid idő alatt megkötnek, amely körülmény a feldolgozhatóság szempontjából rendkívül előnytelen. A két összekevert komponens használhatósági ideje (ún. Pot Life) viszonylag rövid. A poliuretánok képződését gyorsító katalizátorok széles körben ismertek, nem ismeretes azonban mindezideig a gyakorlatban használható egyetlen olyan anyag sem, amely a képződést lassítaná. 10 15 20 Mindezen nemkívánatos jelenségek nagy mértékben korlátozzák az egyébként számos előnnyel bíró poliuretán alapú bevonóanyagok és masszák használatának széles körű elterjedését. Bizonyos próbálkozások történtek ugyan e hátrányok kiküszöbölésére, de ezek csekély eredményt hoztak. Az előbbiekben felsorolt hátrányokat általában oldószer alkalmazásával igyekeztek kiküszöbölni, így a 3 632 789 sz. US szabadalom hidroxiltartalmú olefin kopolimereket és poliizocianátokat reagáltat. A hidroxiltartalmú olefinek akrilsavészterek oldószerben előállított kopolimerjei, s ezek oldószeres oldataiból állítanak elő bevonóanyagokat poliizocianáttal. Az 1 795 281 sz. NSzK szabadalom szerint úgy készítenek poliuretán masszát, hogy poliészter- és poliéterpoliolokból, valamint diizocianátból előkondenzátumot állítanak elő oldatban, amelyet a továbbiakban aminnal reagáltatnak. A felhasználás oldatban történik. A 776 753 sz. kanadai szabadalom szerint hidroxiltartalmú szurkok és poliizocianátok oldatban való reagáltatásával állítanak elő bevonóanyagot. Kutatásaink során arra a meglepő felismerésre 25 jutottunk, hogy ha a poliuretán alapú bevonóanyagokhoz és masszákhoz hidroxiltartalmú, folyékony halmazállapotú szénhidrogén gyantákat adagolunk, akkor a termék használhatósági ideje és töltőanyagfelvevő képessége megnő. Felvitel előtt, 30 az összekeverés után a keverék homogén állapota 169026