168888. lajstromszámú szabadalom • Növényi növekedést szabályozó készítmények, valamint eljárás ezek hatóanyagának a ditiin-dakarboximid-származéknak előállítására

9 168888 10 A meggyorsult virágzás és bokrosodás olyan növények esetében fontos, amelyek magról nőnek. Dyen növény például a saláta, retek, cukorrépa, cékla, kelbimbó, spárgakel, sárgarépa stb. A meg­gyorsult virágzás lehetővé teszi a gyorsított beta- 5 karítást, miáltal lehetővé válik esetleg többszöri vetés és betakarítás is egyszeres helyett. A gumós növények, így például a burgonya számának növekedése további fontos előnyt képez, 10 hiszen a kezelt növények két-háromszor annyi bur­gonyát hoznak, mint a kezeletlenek. Sőt a kezelt növényeken a burgonyák mérete jóval egyenlete­sebb, mint a kezeletlen növények esetében, bár méretük csak közepes. Ez azonban előnyös kon- 15 zervipari feldolgozás szempontjából. Bizonyos gyö­keres növények esetében (így például a cukorré­pánál) is növelhető a gyökerek mérete és súlya, ami kézenfekvően a hasznosítható rész hozamnöve­lését eredményezi. 20 A növények elérhető törpe növése előnyös le­het, és különösen fontos díszítő jellegű növények és bokrok esetében. További előnyt képez az a felismerés, hogy 25 valamely I általános képletű vegyülettel kezelt nö­vény magvai életképesebbek és jobban csíráznak, mint a kezeletlen növényeké. Egy még további előny a növények elöregedé- 30 sének késleltetése. Ez a hatás különösen fontos a kertészek számára, akik a virágok élettartamát nö­velni kívánják. A fentiekben felsorolt hatások közül számos 35 hatás növeli a terméshozamokat. Hozamnövekedés érhető el más növények, így például a szójabab vagy a cukorrépa esetében is vagy az előzőekben említett hatások valamelyikének eredményeképpen vagy pedig talán a hozamra kifejtett közvetlenebb 40 hatás következtében. Meglepő módon azt találtuk tehát, hogy az I általános képletű vegyületek a fentiekben említett kedvező hatásokat eredményezik. 45 Megállapítottuk továbbá, hogy az I általános képletű vegyületek hatásosságát nem befolyásolja az alkalmazási mód vagy az alkalmazott felhasz­nálásra kész készítmény jellege. így az I általános 50 képletű vegyületek formulázhatok porozható készít­ményekként, porkoncentrátumokként, nedvesíthető porkészítményekként, mindezeket mintegy 80 súly% mennyiségben vett szilárd hordozóanyag­gal, például kaolinnal állítjuk elő. Az ilyen készít- 55 menyek előállítására alkalmas berendezések például a szalagos keverők és a duplatölcséres keverők. Kézenfekvő, hogy a por alakú készítményekben a hatóanyag koncentrációja változtatható a nedvesít­hető porkészítmény és az alkalmazott hordozó- 60 anyag mennyiségének beállításával. A jellegzetes po­rozható készítmények általában hatóanyagot mint­egy 1 súly% és 15súly% közötti mennyiségben tartalmaznak, bár magasabb koncentrációjú készít­mények is előállíthatók. 65 A porozható készítmények, valamint a porkon­centrátumok előállítására szolgáló alternatív mód­szer szerint a hatóanyagot a szilárd hordozóval összekeverjük, majd a homogén keveréket őrlő­malmon bocsátjuk keresztül a kívánt szemcseméret beállítására. Jellegzetes szemcsés készítmény állítható elő, ha kis mennyiségű, azaz mintegy 0,3 súly% kolloid szilícium-dioxidot mintegy 5,6súly% I általános képletű ditiin-származékkal keverünk, majd a ka­pott keveréket egyenletesen megőröljük. A kapott keverékhez keverőberendezésben mintegy 85,7 súly% kvarchomokot, 0,7 súly% nátrium-kal­cium-lignin-szulfonát port és 4,2% mennyiségben 1%-os vizes kalcium-nátrium-Ugnin-szulfonát-oldatot adunk. A keveréket homogenizáljuk, majd 3,5 súly% szintetikus kalcium-szilikátot adunk hozzá. A keveréket ezután addig keverjük, míg a végtermék egyenletesen bevonódik és könnyen folyó lesz. Természetesen a szemcsézett készít­ményben a hatóanyag mennyiségét változtathatjuk, éspedig előnyösen általában mintegy 1 súly% és 15 súly% közé állítjuk be. Ezt egyszerűen úgy érjük el, hogy a hordozóanyag és/vagy a segéd­anyagok mennyiségét megfelelően választjuk meg. Kézenfekvő továbbá, hogy a szemcsézett készít­ményekhez akár szorpcióra képes vagy nem képes hordozóanyagot használhatunk. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli pél­dákkal kívánjuk közelebbről megvilágítani. 1. példa 5,6-Dihidro-5-fenil-p-ditiin-2,3--dikarbonsavanhidrid előállítása Nitrogénatmoszférában 1,2-diciano-1,2-dimer­kapto-etilén dinátriumsójából 18,6g-nak szuszpen­ziójához keverés közben 26,4 g 1,2-dibróm-l-fenil­-etánt adunk, majd a reakcióelegyet 40C°-on fél órán át keverjük és ezt követően visszafolyató hűtő alkalmazásával 1,5 órán át forraljuk. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük, szűrjük és a szűrletből az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot szén(IV)-kloriddal végzett szűrés útján kristályosítjuk, amikor is aranybarna, 121,5-124 C° olvadó kristályok alakjában a 2,3-diciano-5,6-di­hidro-5-fenil-p-ditiint kapjuk. Egy tisztított minta olvadáspontja 125-126,5 C°. E vegyület hidrolizálását úgy végezzük, hogy a vegyületből 16,0 g-ot 71 ml tömény kénsawal ele­gyítünk, majd a kapott keverékhez lassan 66 ml vizet adunk, úgy, hogy a reakcióelegy hőmérséklete csaknem 120C°-ra emelkedjék. A reakcióelegyet 5 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd jégre öntjük, a képződött csapadékot kiszűrjük, vízzel mossuk és levegőn szárítjuk. A csapadékot ezután kloroformból átkristályosítjuk, amikor is a 131-133 C°-on megolvadó cím szerinti vegyületet kapjuk. Metil-ciklohexánból átkristályosított, ana­litikailag tiszta minta olvadáspontja 139—139,5 C°. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom