168875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 3-bifenil-vajsavszármazékok előállítására

168875 A redukciót például katalitikusan aktivált hidrogénnel hajtjuk végre. Katalizátorként például nemesfémoxid -ilyen a platinaoxid, a báriumszulfátra vagy aktív szénre leválasztott palládium -vagy egy fémkatalizátor - ilyen a Raney-nikkel 5 vagy Raney-kobalt - használható. A redukciót oldószerben, például egy karbinolban, mint amilyen a metanol és az etanol, 0 és 100 C°, előnyösen 20 C° és 80 C° közötti hőmérsékleten és 1-100 att., előnyösen 2-10 att. hidrogénnyomáson 10 végezzük. Különösen jól bevált a báriumszulfátra vagy aktív szénre leválasztott palládiummal jégecet és katalitikus mennyiségű ásványi sav, például perklórsav vagy kénsav jelenlétében végzett redukció. 15 A redukció hidrogénjodiddal, adott esetben kevés vörös foszfor és/vagy poláris oldószer, például jégecet jelenlétében, magasabb hőmérsékleten is végrehajtható, ilyenkor szabad savak keletkeznek. d) Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek 20 képletében Rí a fenti jelentésű, és B hidroxilcsoportot jelent, előnyösen és nagyon jó kitermeléssel állíthatók elő, úgy, hogy egy Ha általános képletű vegyületet -ebben a képletben Rt

a már megadott jelentésű, és Hal halogénatomot, elő- 2

s nyösen klór-, bróm- vagy jódatomot jelent— egy malonsav-(kevés szénatomos)-alkilészter alkálifémsójával vagy kevés szénatomos alkoximagnéziumsójával reagáltatunk, és a kapott IV általános képletű malonsavésztert - ebben a képletben Rí a 30 fenti jelentésű, és Rs

kevés szénatomos alkilcsoportot jelent — szabad savvá hidrolizáljuk, majd azt egy mól széndioxid leszakításával I általános képletű savvá dekarboxilezzük. Malonsavészter, előnyösen a dimetil- vagy dietil- 35 észter, alkálifémsójaként különösen a nátrium- vagy káliumsó alkalmas alkálisó helyett azonban magnéziumsó, például etoximagnéziumsó is használható. A Ha általános képletű halogenidet a maionsav- 40 észter-sóval előnyösen oldószerben, például kevés szénatomos alkanolban, különösen előnyösen az alkalmazott észternek megfelelően etanolban vagy metanolban reagáltatjuk. Az alkoholízis elkerülésére azonban oldószerként előnyösen szénsavésztert, pél- 45 dául dietilkarbonátot alkalmazhatunk. Ha a malonsavészter alkálisójának előállítására alkálialkoholátot használunk, akkor előnyös, ha a képződött alkoholt a Ha általános képletű halogeniddel való reakció előtt ledesztilláljuk. 50 A reakcióelegy hőmérséklete szobahőmérséklet és az alkalmazott oldószer forráspontja között lehet, és különösen a használt Ha általános képletű halogenidtől függ. Ha Hal brómatomot jelent, a reakciót szobahőmérsékleten hajtjuk végre, ha vi- 55 szont Hal klóratomot jelent, akkor általában melegítést kell alkalmazni, előnyösen az oldószer forráspontjáig. A reakcióban keletkezett alkálifémhalogenidet azután szűréssel eltávolítjuk, a képződött IV álta- 60 lános képletű malonsavészter elkülönítés nélkül szappanosítható el és dekarboxilezhető, de természetesen előbb el is különíthető, és desztillációval tisztítható. Azok a IV általános képletű új észterek, amelyek képletében Rs kevés szénatomos

65 alkilcsoportot jelent, valamint a megfelelő új, jól kristályosodó maionsav, amelynek képletében Rs hidrogénatomot jelent, új vegyületek, és terápiásán értékes bifenilszármazékok előállításának fontos közbülső termékei. A malonsavésztert előnyösen alkalikus közegben szappanosítjuk el. Ha a IV általános képletű tisztított észter oldatához, illetve a kapott reakciókeverékhez alkálifémhidroxid-oldatot adunk, és enyhén melegítjük, a szabad maionsav alkálisója keletkezik, és ebből erősebb sav, például sósav hozzáadására a megfelelő [l<4-bifenüil)-l-etil]-malonsav válik szabaddá. Ennek a maionsavnak dekarboxileződése azután az olvadáspontjánál 10-20 C°-kal magasabb hőmérsékletre, előnyösen 200 C°-ra való melegítés hatására rövid idő alatt lezajlik. A dekarboxilezés azonban alacsonyabb hőmérsékleten, illetve egy magasabb forráspontú oldószerben, például dimetilformamidban, o-diklórbenzolban, xilolban, dietilénglikol-dimetiléterben 130-140 C° való melegítéssel is végrehajtható. A kapott I általános képletű savakat kívánt esetben azután ismert módszerekkel észterekké vagy amidokká alakíthatjuk. Azok az I általános képletű vegyületek, amelyek képletében B alkoxicsoportot jelent, közvetlenül is ellőállíthatók olyan IV általános képletű vegyületek dekarbalkoxilezésével, amelyek képletében Rí a már megadott jelentésű, és Rs kevés szénatomos alkilcsoportot jelent. Ilyenkor a IV általános képletű vegyületet víztartalmú dimetilszulfoxidban, dimetilformamidban, dimetilacetamidban vagy más hasonló dipoláris aprotikus oldószerben nátriumklorid jelenlétében 130-190 C°-on melegítjük. Nátriumklorid helyett más alkálihalogenid, például káliumfluorid vagy nátriumbromid, valamint nátriumcianid vagy nátriumfoszfát is alkalmazható. e) Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében Rí a fenti jelentésű, B hidroxilcsoportot jelent, az V általános képletű 3-(4-bifenilil)-butironitrilek elszappanosításával állíthatók elő. Ebben a képletben R! a már megadott jelentésű. Az elszappanosítást bázis vagy sav jelenlétében, előnyösen oldószerben, 100-200 C°-on hajtjuk végre. Oldószerként például etilénglikol, etanol, butanol, pentanol, propilénglikol, és bázisként egy alkálifém- vagy alkáliföldfémhidroxid, például kálium- vagy nátriumhidroxid tömény vizes vagy alkoholos oldata, savként egy vizes ásványi sav, például sósav, hidrogénbromid használhatók, különösen poláris oldószerben, például jégecetben. A bázisok alkalmazásakor keletkezett sók megsavanyítással (például sósavval) szabad savakká alakíthatók. f) Továbbá azt találtuk, hogy olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében B hidroxilcsoportot jelent, előnyösen és jó kitermeléssel úgy is előállíthatók, hogy egy Va általános képletű butironitrilt -ebben a képletben Rí a fenti jelentésű, és Q ciáno- vagy karboxamid-csoportot vagy adott esetben kevés szénatomos alifás alkohollal észteresített karboxil-csoportot jelent— elszappanosítunk, és dekarboxilezünk. 2