168873. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szálasanyagok rostfinomítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. IV. 09. (TE-710) 168873 Nemzetközi osztályozás: D01B1/12, 1/22 Közzététel napja: 1976. II. 28. Megjelent: 1977. III. 31. /'. % Feltalálók: Kerékgyártó Pál oki. gépészmérnök, Nagy Kálmán oki. vegyészmérnök, Sármány József oki. vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Textilipari Kutató Intézet, Budapest Berendezés szálasanyagok rostfinomítására 1 A találmány berendezés szálasanyagok, főleg megbontható rostnyalábszerkezetű természetes szálasanyagok, pl. háncsrostok és levélrostok rostfinomítására, ahol a rostfinomítás a dekortikálást, a biológiai vagy vegyi föltárást és szárítást magában- 5 foglaló előkezelés és a földolgozást jelentő fonás közé van beiktatva, és a rostfinomítás a természetes szálasanyag száraz vagy nedves állapotában végrehajtott torlasztásával történik, melynek során a szálfolyamot adagoló hengerek segítségével olyan 10 torlasztó térbe vezetjük, ahol a szálfolyam rostjai között hosszirányú relatív elmozdulásokat hozunk létre, miáltal az anyag térbeli gyűrődés formájában lerakodva folyamatosan a torlasztó térnek a bemeneti oldalával ellentett kilépő vége felé továb- 15 bítódik. Ismert jelenség, hogy a természetes szálasanyagokból álló rostfolyamokban, pl. len- vagy kenderszalagokban nedves kezelés vagy az azt követő szárítás után olyan nagymértékű kohéziós erők 20 lépnek föl, hogy a további textilipari megmunkálás -kártolás, nyújtás, fésülés, stb. - az egyedi szálak megsérülése nélkül nem lehetséges. Ezt a nagyfokú és káros kohéziós ellenállást 25 általában különböző kenő, aviváló vagy lágyító készítmények hozzáadásával igyekeznek megszüntetni, illetve csökkenteni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy kellő eredmény elérése érdekében ezeket a készítményeket olyan nagy mennyi- 30 ségben kellene alkalmazni, amely mennyiség a kezelt rostfolyamok további textilipari feldolgozása szempontjából már káros lenne. Emellett - mint mellékhatás - a kenőanyagok felrakodása a nyújtóhengerekre és az így bekövetkező tapadások, felcsavarodások csökkentik az üzembiztonságot, növelik a hulladékot és rontják a géphatásfokot. Kedvezőtlen az is, hogy a kenő, aviváló és lágyító anyagok alkalmazása a gyártási műveletet jelentősen megdrágítja. A tapasztalatok szerint valamilyen mechanikus utókezelésre mindenképpen szükség van, mert a vegyi feltárás után a rostok nedves állapotba még lágyak, hajlékonyak, és osztódásra hajlamosak - éppen ezt a tulajdonságot használja ki a len és a kender esetében a finom fonalak előállítására közismert nedves fonási eljárás - a megszárítás után azonban ugyanezek a rostok kötegekké, pászmákká, szalagokká tapadnak össze, és merevségük következtében fonásra teljesen alkalmatlanná válnak. Próbálkoztak már azzal, hogy a lazarost vagy szalag formájában kémiai úton kezelt szálasanyagokat a fonoda számára bordás törőhengerekicel való lazítás, ill. „farkasolás" segítségével készítették elő. Ezt követően az anyagot kártolták, és ezáltal a rosttömeg összetapadt jellegét megszüntették. A tapasztalatok így sem voltak kedvezőek, mivel a farkasolás rendkívül durva tépő-jellegű mechanikai igénybevételt jelent, melynek következtében a 168873