168759. lajstromszámú szabadalom • Szerelési egységekből összeállítható szállítószalag

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ZABADAL mt MS I lm JHfc «P I A bejelentés napja: 1973. V. 12. A közzététel napja: 1976. I. 28. Megjelent: 1977. X. 31. (EE—2136) 168759 Nemzetközi osztályozás: B 65 G 21/02 B 65 G 23/44 ÉGETŐ Csaba gépészmérnök 30%, Budapest, KRAUZ Károly gépészmérnök 10% Budapest, SZALAY Zoltán g. technikus 30%, Tatabánya, DÖRÖMBÖZI Béla g. technikus 30% Tatabánya Szerelési egységekből összeállítható szállítószalag Az iparban használatos szállítószalagok három csoportba sorolhatók. A három csoportot elsősorban a tagjainak szerkezeti kialakítása különbözteti meg egymástól, bár e szerkezeti különbségek a szalagok rendeltetéséből fakadnak, vagyis a csoportok tagjai 5 felhasználási céljukban is eltérnek egymástól. Az első csoportba tartoznak azok a szalagok, amelyek vázszerkezetbe vannak foglalva egy önálló hajtóművel, és amelyeknek maximális hossza 15-20 méter. Kizárólag ideiglenes, rövid időtartamú al- 10 kalmazási területek igényeinek kielégítésére készült, mert üzemeltetése rendkívül gazdaságtalan. Ilyen alkalmazási területek az építkezések, a silózás stb. Hosszabb szállítási út csupán több ilyen egység sorbahelyezésével érhető el. A viszonylag rövid egy- 15 ségekhez tartozó, az univerzális felhasználási lehető­ség figyelembevételével méretezett, és ezért nagytel- % jesítményű hajtómotor áramfelvétele nagy; a motor hatásfoka, mint tudjuk nem 100% és így a nagy tel­jesítményhez nagy veszteség tartozik feleslegesen; 20 a nagyobb távolság áthidalásához több szalag, tehát több motor üzemeltetése szükséges. A szállítósza­lag-egységek önköltsége érthetően magasabb, mint egy, a helyi igénynek megfelelő nagyságú és telje­sítményű, leegyszerűsített célgép önköltsége. 25 A fentiek, úgy érezzük elegendőek annak érzé­keltetésére, hogy az e csoportba tartozó szállítósza­lagok kiemelkedő univerzalitása mellett nagy leírási, üzemeltetési, valamint karbantartási költségű gé- 30 pek, ezért üzemeltetésük kizárólag rövid távolságra (max. 50 m), rövid szállítási üzemidőre, főleg gyak­ran változó munkahely mellett gazdaságos. A második csoportba tartoznak a vázszerkezet nélküli szállítószalagok. Ilyen szalagok kerülnek felhasználásra a bányákban, ahol azokat tartósabb, folyamatosabb, helyváltoztatást nem igénylő szállí­tási feladatok lebonyolítására alkalmazzák. Az ilyen szalagtípusok tervezésénél a vázszerkezetet elhagy­ják és a környező természetes, vagy mesterséges támpontokat használják fel a szalaggörgők tenge­lyeinek, a szalag feszítőszerkezetének alátámasztá­sára, helyzetmeghatározására és a keletkező reak­cióerők viselésére. E szalagtípusnál csupán az áthi­dalások céljára készítenek vázszerkezetet, de a váz­szerkezet mellett, azzal párhuzamosan, egy másik vázszerkezet foglal helyet javítás, karbantartás biz­tosításához szükséges járóosztály céljára. Természe­tüknél fogva, a csoporthoz tartozó szállítószalagok csak bontás segítségével mozdíthatók el, tehát nem helyezhetők át; ezzel szemben már nagyobb távol­ságok áthidalására is alkalmasak, és e távolságnak csak a szalag-meghajtás teherbírása szab határt (max. 250 m). A harmadik csoportba tartoznak az egyedileg ki­alakított, egyedileg tervezett vázszerkezetes szállí­tószalagok, amelyeket kifejezetten egy adott célra, ill. helyre terveznek, és telepítenek. Ilyen szalagok találhatók például a cementművekben, raktárakban stb. A szalagszállítások megközelítően 50%-a e cso-168759 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom