168697. lajstromszámú szabadalom • Új röntgenkontrasztanyagok és eljárás azok előállítására
3 168697 4 bárium-szulfát-pép fenti hibáinak kiküszöbölését, olyan új röntgenkontrasztanyagok kidolgozását, amelyek jól tapadnak az emésztőcsatorna falán, ezért áthaladásuk után azon viszonylag hosszú ideig tartós kontraszthatású bevonatot hagynak hátra és emellett nem toxikusak. Megállapítottuk, hogy a bárium-titanátok és a bárium-cirkonátok olyan meglepő sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek alapján ezekből az anyagokból meglepően előnyös tulajdonságokkal rendelkező kontraszt-, anyagok készíthetők. Állaton és emberen végzett kísérletek alapján megállapítottuk, hogy a találmányunk szerinti, bárium-titanát alapú új kontrasztanyag alkalmazása kitűnő röntgenvizsgálatot tesz lehetővé, a bárium-szulfát-pép a fentiekben leírt hátrányai nélkül. A találmány szerint általunk kontrasztanyagként elsőként alkalmazott bárium-titanát a BaTi03 képletű tiszta bárium-monotitanát, amelyet bárium-metatitanátnak is neveznek (bárium-titán-trioxid) és amely vízben oldhatatlan fehér por. Az ilyen tiszta bárium-titanátot például oly módon állítjuk elő, hogy titán-dioxid gél és bárium-karbonát keverékét vagy száraz titán-dioxid és gyógyszerkönyvi bárium-oxid keverékét alkalmas hőmérsékleten kalcináljuk. A tiszta terméket azonban bármely más, önmagában ismert alkalmas módszerrel is előállíthatjuk. A tiszta bárium-titanátot előnyösen oly módon állítjuk elő, hogy a titán és a bárium BaTiO(C2 0 4 ) 2 • 2 Hz O képletű kettős oxalátját kalcináljuk. A kettős oxalátot viszont például úgy állítjuk elő, hogy bárium-klorid és titán-oxid-klorid keverékét oxálsav-oldattal reagáltatjuk. Példa a bárium-titanát előállítására: — 4,8 liter, 494 g bárium-klorid-dihidrátot tartalmazó bárium-klorid-oldatot elkeverünk 1,1 liter olyan titán-oxid-klorid-oldattal, amely titán-dioxidban kifejezve 160 g titánt tartalmaz. Az így kapott elegy az A-oldat. — Keverővel ellátott, 10 liter hasznos térfogatú reakcióedényben 3 liter vízhez keverés közben 554 g oxálsav-hemihidrátot adunk és az elegyet 80 C°-ra melegítjük. — Ugyanebbe a reakcióedénybe, állandó keverés közben, 2 liter/óra sebességgel most beadagoljuk az A-oldat teljes mennyiségét, miközben a rendszer hőmérsékletét továbbra is 80 C°-on tartjuk. Ily módon BaTiO(C2 0 4 ) 2 • 2 H2 0 képletű vegyület keletkezik (a titán és a bárium kettős oxalátja). -^ Leállítjuk a keverést és lehűlés után a kivált csapadékot szűrjük, majd mindaddig mossuk, amíg a mosóvízben kloridion már nem mutatkozik. A szűrt és mosott kettős titán-bárium-oxalátot 4 órán át 1200 C°-on kalcináljuk. Ily módon az elméletileg számított 446,7 g-mal szemben 445 g bárium-monotitanátot (bárium-metatitanátot), BaTi03 , kapunk, azaz a hozam 95,8%. Az így kapott termék elemzése az alábbi eredményeket adta: Ti02 34,7% BaO (kötött) 65,7% BaO (szabad) nincs Fe 5 ppm. Az eljárás egy másik változatánál úgy járhatunk el, hogy a titán és a kálium kettős oxalátjából (ipari termék) indulunk ki. E kettős oxalátból vizes oldatot készítünk, amelyből bárium-klorid-oldat segítségével csapjuk ki a kettős bárium-titán-oxalátot. A keletkezett csapadékot szűrés és mosás után az előző változatban ismertetett módon kalcinálva jutunk a bárium-titanáthoz. A perorálisan adott bárium-titanát akut toxicitását egéren és patkányon vizsgáltuk. 5 A bárium-titanátot vizes szuszpenzióban és különböző koncentrációkban nyelőcső szonda segítségével adtuk 24—26 g testsúlyú Charles River CDj hím egereknek. 10 A kapott eredmények a következők voltak: Pusztulás Az egerek száma Barium-ti tanát g/kg, p. o. 4ó 24 ó 72 ó után 3 1 0 0 0 3 2 0 0 0 3 4 0 0 0 10 8 0 0 0 10 12 0 0 1 10 16 0 2 5 Az észlelt tünetek nem specifikusak és a termék nem tekinthető toxikusnak. Patkányon hasonlóképpen nem észleltünk semmiféle specifikus toxicitást; a DL50 érték megközelíti a 3 g/kg-30 ot. A fenti eredményekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bárium-titanát igen kevéssé toxikus anyag, amely az emésztőcsatorna röntgenvizsgálatánál alkalmazott adagokban teljesen mentes minden toxikus ha-35 tástól. A bárium-szulfát és bárium-titanát kontrasztanyagokkal végzett összehasonlító klinikai vizsgálatok eredményei a bárium-titanát vitathatatlan fölényét és előnyeit bizonyították. 40 A bárium-titanát valóban és meglepő módon igen figyelemre méltó mértékben tapad meg az emésztőcsatorna falán, amelyen a pép áthaladása után egyenletes és vékony réteg marad vissza. E bevonatok, rétegek jó tapadása 10—15 percen keresztül marad meg, ami két 45 jelentős előnnyel jár. Az első előny abban áll, hogy a röntgenvizsgálat a pép bevitele után még hosszabb ideig folytatható. A másik előny a diagnózis pontosságának igen jelentékeny növekedése. 50 Az új röntgenkontrasztanyag alkalmazása ténylegesen lehetővé teszi az emésztőcsatorna különböző részeinek, szakaszainak röntgenvizsgálatát közvetlenül a kontrasztanyag átlátszatlan tömegének a vizsgált szakaszon történt áthaladását követően, amire a bárium-szulfát 55 alkalmazása esetén nem volt lehetőség. A kontrasztanyag vékony rétegeivel bevont falak ilyen vizsgálata nem csupán a vizsgált szerv körvonalaira vonatkozóan nyújt felvilágosítást, hanem a szerv belső felszíni részleteiről, reliefjeiről is tájékoztatást ad. Tökéletesen láthatókká 60 válnak a teljes emésztőcsatorna nyálkahártya-reliefjei, a legfinomabb alaktani vagy kóros elváltozások, az olyan kisebb mérvű sérülések is, mint például a felületes hámsérülések, és természetesen minden olyan mélyebb sérülés, mint például a fekélyek, túltengések (hypertro-65 phiák) stb. mégpedig a szerv bármely részén. 2
