168696. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új noapeptidamid-származékok előállítására
168696 6 Ismeretes továbbá az is, hogy amennyiben az említett funkciós csoportot vagy csoportokat a kondenzáció végrehajtása előtt védőcsoporttal vagy -csoportokkal védjük, úgy ezt, vagy ezeket a kondenzáció befejezte után el kell távolítani. A védőcsoport(ok) eltávolítását a találmány szerinti eljárásban is az önmagukban ismert módszerek valamelyikével végezzük. Ebben a vonatkozásban az is ismeretes, hogy valamely III általános képletű RCO—CH2 CH 2 CH(NH 2 )CO— (III) védett L-glutamilcsoport, amely általános képletben az R alkoxicsoportot (pl. metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, i-propoxi-, n-butoxi- stb. csoportot), aralkoxicsoportot (pl. benziloxi- stb. csoportot) vagy aminocsoportot jelent, bázissal (pl. ammónia stb.) vagy savval (pl. ecetsav stb.) történő reakció hatására könnyen alakítható át magává az L-piroglutamilcsoporttá, és hogy ezért ebben a vonatkozásban a III általános képletű csoport védett L-piroglutamilcsoportnak is tekinthető. A következőkben néhány olyan módszert ismertetünk, amelyek előnyösen alkalmazhatók a találmány szerinti eljárásban szereplő, a peptidkötést létrehozó reakció lefolytatásában. 1. A védett vagy nem védett A reagenst, amelynek C-terminális karboxücsoportja szabad, kondenzálószer jelenlétében reagáltatjuk olyan védett vagy nem védett B reagenssel, amelynek N-terminális aminocsoportja szabad aminocsoport. 2. A védett vagy nem védett A reagenst, amelynek C-terminális karboxilcsoportját aktiváltuk, olyan B reagenssel reagáltatjuk, amelynek N-terminális aminocsoportja szabad aminocsoport. 3. A védett vagy nem védett A reagenst, amelynek C-terminális karboxücsoportja szabad karboxilcsoport, olyan védett vagy nem védett B reagenssel reagáltatjuk, amelynek N-terminális aminocsoportja aktivált. Az L-piroglutaminsav intramolekuláris acüaminocsoportja esetében védőcsoportként alkalmazhatók például a benzil-oxikarbonü-, a terc-butoxikarbonil-, az izobornil-oxi-karbonilcsoport stb.; az L-hisztidin iminocsoportja esetében a benzil-, tozil-, 2,4-dinitrofenil-, terc-butoxikarbonil-, karbobenzoxicsoport stb.; az L-szerin hidroxilcsoportja esetében az olyan éterképző csoportok, mint például a benzil-, terc-butoxi-csoport stb.; a tirozin hidroxilcsoportja esetében az olyan éterképző csoportok, mint például a benzil-, terc-butü-csoport stb.; az L-arginin guanidinocsoportja esetében a nitro-, tozil-, benzoxikarbonil-, izobornü-oxi-karbonil-, adamantü-oxi-karbonücsoport stb. Az L-arginin guanidinocsoportját ezenkívül savból (pl. sósavból, brómhidrogénból stb.) származó protonnal történt sóképzés útján is védhetjük. Alkalmazható a proton is védőcsoportként. Az A reagens C-terminális karboxücsoportja aktivált alakjának példája a megfelelő savanhidrid, így például a karbonsav-monoalkilészterrel kevert anhidrid; az azid és az aktív észter (pl. az olyan alkohol megfelelő észtere, mint például a pentaklórfenol, 2,4,5-trikIór-fenol, 2,4--dinitro-fenol, cianometüalkohol, p-nitro-fenol, N-hidroxi-szukcinimid, N-hidroxi-5-norbornén-2,3-dikarboximid, N-hidroxi-ftálimid, N-hidroxibenzotriazol stb.). Az említett észterek közül az N-hidroxi-5-norbornén-2,3-dikarboximid észter alkalmazható a legelőnyösebben. Jóllehet az aminosavak vagy peptidek N-hidroxi-5-norbornén-2,3-dikarboximid észterei új vegyületek, azok ugyanolyan módszerrel állíthatók elő, mint az aminosavak vagy peptidek N-hidroxiszukcinimid észterei. A megfelelő foszforsavamid példája a védett vagy nem védett B reagens N-terminális aminocsoportja aktivált 5 alakjának. Vizel vonószerként a peptidszintézisben használatos bármely vegyszer alkalmazható. Jól beválnak például az ún. karbodiimid vegyszerek, közülük is különösen előnyösen alkalmazható a diciklohexü-karbodiimid. 10 A találmány szerinti kondenzációs reakció lefolytatásánál eljárhatunk oly módon, hogy egy reaktorba beadagoljuk 1) a védett vagy nem védett A reagenst, amelynek C-terminális karboxücsoportja szabad, 2) a védett vagy nem védett B reagenst, amelynek N-termi-15 nális aminocsoportja szabad, 3) a fent említett alkoholt (pl. N-hidroxi-5-norbornén-2,3-dikarboxid, N-hidroxiszukcinimid stb.) és 4) a vizel vonószert. Ez esetben is először a védett vagy nem védett, szabad C-terminális karboxilcsoporttal rendelkező A reagens lép reakcióba 20 a vízelvonószer segítségével az alkohollal. E reakció terméke olyan védett vagy nem védett A reagens, amelynek C-terminális karboxücsoportja aktivált, majd ez aktivált C-terminális karboxilcsoporttal rendelkező védett vagy nem védett A reagens reagál a szabad N-termi-25 nális aminocsoporttal rendelkező védett vagy nem védett B reagenssel. E folyamatban a C-terminális karboxilcsoport aktiválása és a peptidkötést létrehozó reakció egyetlen lépésben megy végbe. A találmány szerinti eljárás tehát tág határok között 30 biztosít lehetőséget a műveletek kombinációjára a fenti peptidek előállítása céljából. A találmány szerinti eljárás során előnyösen úgy járunk el, hogy az A reagenst egy alkohol és vízelvonószer jelenlétében aktiváljuk, az aktivált A reagenst a peptid-35 kötés kialakítása céljából a védett B reagenssel kondenzáljuk, a keletkezett kondenzátumról pedig eltávolítva a védőcsoportokat, a kívánt termékhez jutunk. Egy második változat szerint az aktiválás és peptidképződés reakciói egy lépésben mennek végbe és azonnal 40 a védett kondenzátumot kapjuk, amelyből az előbbivel azonos úton jutunk a termékhez. A peptidkötést létrehozó reakciót, például a fent említett 1—3. módszerek valamelyikével, általában megfelelő oldószerben folytatjuk le. Alkalmas oldószerek 45 például a vízmentes vagy vizes dimetü-formamid, dimetü-szulfoxid, piridin, kloroform, dioxán, diklór-metán, tetrahidrofurán stb. vagy ezek elegyei. Bár a reakciót rendesen a kb. —20 °C és kb. 30 °C hőmérséklettartományban folytatjuk le, alkalmazhatunk 50 ennél alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékletet is. A peptidkötés kialakítására kiválasztott két kiindulási anyagot rendszerint ekvimólos mennyiségekben alkalmazzuk, bár ettől eltérő arányok is alkalmazhatók. Általánosságban, az egyik kiindulási anyag egy móljára 55 vonatkoztatva, a reakciópartnert rendesen kb. 1—2 mól, előnyösen pedig kb. 1—1,4 mólegyenértéksúlynyi menynyiségben alkalmazzuk. A vízelvonószer aránya rendesen kb. 1—2 mólegyenérték, a peptidkötést létrehozó reakcióban keletkezett víz mennyiségére vonatkoztatva. 60 Számos esetben érünk el kielégítő eredményt, ha kb. 6 óra és kb. 10 óra közötti reakcióidőket alkalmazunk. A peptidkötést létrehozó reakció befejeztével a reakcióterméket például oly módon különíthetjük el, hogy azt kicsapjuk olyan oldószerrel, amelyben az alig oldó-65 dik, majd a csapadékot szűrjük. 3
