168661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tioxantén-, fenoxatiin- és tiantrén-származékok előállítására
13 168661 14 valamely rövidszénláncú alkoholban, mint etanolban, izopropanolban, n-butanolban, amilalkoholban vagy izoamilalkoholban, vagy akár fenolban is, továbbá alumínium—nikkel ötvözetek vizes-alkalikus oldatban, adott esetben metanol hozzáadásával, nátrium- vagy alumínium-amalgám vizes-alkoholos vagy vizes oldatban szintén alkalmasak naszcensz hidrogén fejlesztésére. Ezzel a redukálási módszerrel célszerűen körülbelül 0 °C és 150 °C, előnyösen 20 °C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten dolgozunk. Alkalmazhatók redukálószerként továbbá fém-hidridek — különösen komplex fém-hjdridek is. Ilyenfajta hidridként például lítium-alumínium-hidrid, továbbá nátrium-bór-hidrid, esetleg alumínium-klorid vagy lítium-bromid jelenlétében, vagy pedig kalcium-bór-hidrid, magnézium-bór-hidrid, nátrium-alumínium-hidrid, lítium- és nátrium-alkoxi-alumínium-hidridek, például lítium-dietoxi- vagy -trietoxi-alumínium-hidrid, lítium-tri-terc-butoxi-alumínium-hidrid, nátrium-trietoxi-alumínium-hidrid, nátrium-trialkoxi-bór-hidridek, például nátrium-trimetoxi-bór-hidrid alkalmazhatók. Felhasználhatók redukálószerként továbbá dialkil-alumínium-hidridek, például diizobutil-alumínium-hidrid is. Az ilyen redukciót célszerűen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, például valamely éter, mint dietiléter, tetrahidrofurán, dioxán, 1,2-dimetoxi-etán vagy dietilénglikol-dimetiléter jelenlétében folytatjuk le. Előnyösen - 80 °C és + 100 °C közötti, különösen 20 °C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten dolgozunk, adott esetben valamely inert gázlégkörben, például hidrogén- vagy argon-légkörben. További előnyös redukálószer, amely különösen a Z—CR*R2 —OH általános képletű kiindulási anyagok tercier hidroxilcsoportjának az eltávolítására alkalmas, az ón(II)-klorid, különösen e vegyület dihidrátjának vizes, vizes-alkoholos vagy vizes-savas oldata, például ecetsav és/vagy sósav jelenlétében, körülbelül 0 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten alkalmazva. Ez a vegyület redukálószerként jól alkalmazható az (I) általános képletnek megfelelő savak és észterek alábbi előnyös szintézis-módszere esetében is: Valamely Z—H általános képletű tiantrén-, illetőleg tioxantén-, illetőleg fenoxatiin-származékot Friedel— Crafts módszere szerint oxálsav-monoetilészter-monokloriddal reagáltatva, a megfelelő Z—CO—COOC2H 5 általános képletű glioxilsav-etilészterré alakítunk át. Ezt azután valamely R2 M általános képletű szerves fémvegyülettel reagáltatva a megfelelő Z—CRz (OH)— —COOC2 H 5 általános képletű tercier hidroxi-észterré alakítjuk, majd ezt ón(II)-kloriddal a kívánt Z—CHR2 — —COOC2 H 5 általános képletű észterré redukáljuk. Amennyiben e módszer során hidrolizáló reakciókörülmények között dolgozunk, közvetlenül a Z—CHR2 — —COOH általános képletű karbonsavakhoz jutunk. További alkalmazható redukálószer a jódhidrogénsav, adott esetben foszfor hozzáadásával és/vagy valamely oldószer, mint ecetsav jelenlétében, előnyösen 100 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten alkalmazva. A jódhidrogénsav képezhető in situ is, ha például kálium-jodid, vörös foszfor és foszforsav elegyét alkalmazzuk redukálószerként, célszerűen 100 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten. Ezzel a módszerrel különösen a Z—CRXR 2 —OH általános képletű vegyületek tercier hidroxilcsoportjait távolíthatjuk el. További alkalmas redukálószerek például a nátrium-ditionit alkalikus vagy ammóniás oldatban, a vas(II)-hidroxid, kén-hidrogén és ennek származékai, különösen a fém-hidrogén-szulfidok, fém-szulfidok és fém-poliszulfidok, a kén-dioxid és származékai, például biszulfi-5 tok és szulfitok. A Z—X 3 általános képletű vegyületeket (valamint az alább ismertetendő módon az (V) általános képletű vegyületeket is) az irodalomban leírt Clemmensen vagy Wolff—Kishner módszerekkel is redukálhatjuk és így az 10 említett vegyületekben jelenlevő egy vagy több karbonilcsoportot —CH2 -csoporttá alakíthatjuk át. A Clemmensen-féle redukció például oly módon folytatható le, hogy a karbonilvegyületet cink és sósav, amalgámozott cink és sósav, vagy pedig ón és sósav 15 elegyével kezeljük. Ezt a reakciót például vizes-alkoholos oldatban, vagy pedig heterogén fázisban, víz és benzol vagy toluol elegyében folytathatjuk le. Előnyösen 20 °C és 130 °C közötti hőmérsékleten, különösen a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten 20 dolgozhatunk. A Wolff—Kishner-féle redukció esetében például hidrazin-hidrátot alkalmazunk valamely alkoholban vagy magasabb forráspontú, vízzel elegyedő oldószerben, mint dietilén-glikolban vagy trietilén-glikolban és/vagy 25 valamely erős bázis, például nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid vagy kálium-terc-butilát jelenlétében. A reakcióelegyet általában 3—4 óra hosszat forralhatjuk, viszszafolyató hűtő alkalmazásával. Ezután a vizet ledesztilláljuk és a maradékot egy ideig körülbelül 200 C C 30 hőmérsékletre melegítjük. Ennek során a képződött hidrazon elbomlik. Eljárhatunk oly módon is, hogy a halogénatomokat hidrogénatomokra cseréljük ki, a megfelelő halogénvegyületek szerves fémvegyületekké, például Grignard-35 vegyületekké való alakítása és ez utóbbiak vízzel vagy híg savval történő hidrolízise útján. Az említett módszerek segítségével valamely adott kiindulási anyagban egyidejűleg több jelenlevő redukálható csoportot is redukálhatunk, mimellett közbenső 40 termékként a megfelelő Z—X 3 általános képletű vegyületek keletkeznek, amelyeket nem szükséges a reakcióelegyből elkülöníteni a következő reakciólépés előtt. A kiindulási anyagban jelenlevő R1 és/vagy R 3 csoportokat továbbá valamely más R1 és/vagy R 3 csoporttá 45 is átalakíthatjuk ilyenfajta redukció műveletek útján. d) Az (I) általános képletű vegyületek előállíthatók továbbá a Z—X4 általános képletű vegyületek termolízise vagy szolvolízise útján is. Az X4 csoportokban termolízis. vagy szolvolízis útján 50 eltávolítható csoportokként elsősorban karboxilcsoportok szerepelhetnek, amelyeket dekarboxilezési műveletekkel távolíthatunk el a vegyületből. Szerepelhetnek továbbá eltávolítható csoportokként acilcsoportok, különösen acetilcsoportok is, amelyeket 55 erős alkáliákkal való kezelés útján hasíthatunk le. Lehetséges továbbá 2-oxo-karbonsavakban az oxocsoportot szén-monoxid alakjában eltávolítani. Dekarboxilezésre alkalmas kiindulási anyagokként például a Z—CR^2 —COOH általános képletű vegyü-60 leteket említhetjük, amelyekben R1 helyén előnyösen —COOH vagy —COOR4 csoport állhat. Az ilyenfajta malonsav-származékok például oly módon állíthatók elő, hogy valamely Z—CH2 —COOA általános képletű ecetsav-észtert valamely oxálsav-dialkilészterrel a meg-65 felelő 3-oxo-borostyánkősav-diészterré kondenzálunk; 7
