168661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tioxantén-, fenoxatiin- és tiantrén-származékok előállítására

11 168661 12 földfémekkel, előnyösen magnéziummal való reagál­tatás útján előállítható Z—CHR2 —CH 2 —M általános képletű fémvegyületek, illetőleg fémhalogenid-vegyüle­tek valamely oxidálószerrel való kezelés útján az R1 helyén —CH2 OH csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületekké alakíthatók át. Ennek a módszer­nek egy előnyös kiviteli alakja esetében a megfelelő Z—CHR2—CH 2 —MgHal általános képletű Grignard­vegyület valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerrel, mint éterrel, tetrahidrofuránnal vagy dio­xánnal készített oldatába oxigént vezetünk körülbelül 40 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten; a reakcióelegy szokásos módon történő feldolgozása után a Z— —CHR2 —CH 2 OH általános képletű alkoholokhoz ju­tunk. Ennek az eljárásváltozatnak egy módosított alakja abból áll, hogy valamely Z—CR 2 = R 9 általános kép­letű vegyületet felemelt hőmérsékleten, előnyösen leg­alább 100 °C-on kénnel és valamely vízmentes aminnal reagáltatunk a megfelelő tioamid képződéséig. Erre a célra primer vagy szekunder alifás vagy aliciklusos ami­nők, mint primer vagy szekunder 1—12 szénatomot tartalmazó szénhidrogén-aminok, mint metil-amin, di­metil-amin, etil-amin, dietil-amin, n-butil-amin, n-hexil­-amin, n-oktil-amin stb., továbbá ciklusos, adott eset­ben alkil-csoportokkal helyettesített és a gyűrűben eset­leg oxigénatomot is tartalmazó aminők, például pi­peridin, morfolin és hasonlók alkalmazhatók; ezt a re­akciót közönséges nyomáson folytathatjuk le. A reak­cióelegyben nem feltétlenül szükséges valamely oldó­szert alkalmazni, adott esetben azonban alkalmazható reakcióközegként piridin, az alkalmazott amin feles­lege, dimetil-formamid vagy más hasonló oldószer is. A reakció lefolytatásához szükséges idő függ a reakció­hőmérséklettől; általában 4—48 óra alatt a reakció kielégítő mértékben végbemegy. A reakciótermékként kapott Z—CHR2 —CSNR 10 általános képletű tioamidot — e képletben az R10 N-csoport az alkalmazott R 10 NH általános képletű aminnak felel meg — a megfelelő, R1 helyén —COOH csoportot tartalmazó (I) általános kép­letű karbonsavvá hidrolizálhatjuk; ebből a célból nem szükséges a kapott tioamidot az előállítási reakcióelegy­ből elkülöníteni, hanem ezt a reakcióelegyet közvetlenül is hidrolizálhatjuk. c) Az (I) általános képletű vegyületekelőállíthatók to­vábbá az X helyén X3 helyettesítőt tartalmazó (II) ál­talános képletű — tehát Z—X3 általános képletű — vegyületek redukálása útján is. Az e célra alkalmas Z—X 3 általános képletű kiin­dulási anyagok jellemző példáiként az alábbi vegyületek említhetők: Z—CR 1 = R 11 (Ilea) általános képletű vegyületek, ahol Ru egy =CH 2 vagy = CH—CH 3 csoportot képvisel; Z—CR2 = R 12 (Heb) általános képletű vegyületek, ahol Ri2 egy (__ H __ CHO) =CHOR 5 , (—H,—CN), (—H,—CH2 OR 13 ), (—H—CO—Hal), (—H—CON3), (—H,—CO—NH2), (—H— CO— —O—CO—OA), —H—CH, .CHR7 5 \o—<y vagy —O—CH2 -csoportot képvi­sel; R13 valamely hidrogenolízissel lehasít­ható csoportot, például benzil-, 10 difenilmetil-, trifenilmetil-, p-me­til-benzil-, 2-pikolil- vagy karbo­benzoxi-csoportot képvisel; Z—CRX R 2 —R 14 (IIcc) általános képletű vegyületek, ahol 15 R14 valamely hidrogenolízissel eltávo­lítható gyököt, különösen —OH, —OAc, —Hal, —SH, —NH2 , vagy pedig legfeljebb 10 szénatomos aralkoxi- vagy aralkilamino-cso-20 portot képvisel. Az ilyen kiindulási anyagok redukciója célszerűen katalitikus hidrogénezéssel vagy kémiai úton történhet. A kiindulási anyagokat például valamely katalizátor jelenlétében, 1 atm és 200 atm közötti nyomáson, körül-25 belül - 80 °C és 200 °C közötti, előnyösen 20 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten kezelhetjük hidrogénnel. A hídrogénezést célszerűen valamely, a reakció szem­pontjából közömbös oldószer, mint víz, vizes nátrium­-hidroxid-oldat, rövidszénláncú alkanol, például meta-30 nol, etanol, izoprpopanol, n-butanol, továbbá észterek, például etilacetát, éterek, például tetrahidrofurán vagy dioxán, vagy pedig karbonsavak, például ecetsav vagy propionsav jelenlétében folytatjuk le, dolgozhatunk oldó­szerelegyek alkalmazásával is. Az Z—X 3 általános kép-35 létű szabad vegyületek helyett a megfelelő sókat, pél­dául nátriumsókat is alkalmazhatjuk a hidrogénezési reakció kiindulási anyagaiként. A hídrogénezést elvileg savas, semleges vagy bázisos tartományban egyaránt lefolytathatjuk. Katalizátorként például nemesfém-, 40 nikkel- vagy kobalt- katalizátorok alkalmazhatók. A ne­mesfém-katalizátorokat hordozóra, például aktívszénre, kalcium-karbonátra vagy stroncium-karbonátra felvitt alakban, oxid-katalizátorként vagy finom eloszlású fém­katalizátorként alkalmazhatjuk. Előnyösen platina-vagy 45 palládium-katalizátorral dolgozunk, alkalmazhatunk to­vábbá például ruténium-, ródium-, nikkel- vagy kobalt­katalizátorokat is, ez utóbbiakat célszerűen Raney-fé­mek alakjában; nikkel-katalizátorokat kovaföldre vagy horzsakőre, mint hordozóra felvitt katalizátor alakjá-50 ban is alkalmazhatunk. Felhasználható továbbá kata­lizátorként réz—króm—oxid is, ezzel a katalizátorral a kívánt hidrogénezéssel egyidejűleg adott esetben a je­lenlevő észtercsoportokat is a megfelelő alkohol-csopor­tokká redukálhatjuk. A Z—CHR2—CH 2 OR 13 általános 55 képletű éterek hidrogenolízises hasítására előnyösen pal­ládium-katalizátort, például palládiumos aktívszenet alkalmazunk. A Z—X 3 általános képletű vegyületek redukálására alkalmazható módszer továbbá a naszcensz hidrogén-60 nel való kezelés is. Ebben az esetben a naszcensz hid­rogént például fémek savakkal vagy bázisokkal való kezelése útján képezhetjük. így például a cink-sav, cink­-alkálilúg, vas-sav vagy ón-sav rendszereket alkalmaz­hatjuk ilyen célra. Savként például sósav vagy ecetsav 65 használható. Nátrium vagy valamely más alkálifém 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom