168642. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazotiazol- és imidazotiazin-származékok előállítására

5 168642 6 A reakciót valamely oldószerben (pl. tetrahidrofurán­ban) hajthatjuk végre. e) R2 helyén (II) általános képletű csoportot tartal­mazó (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén (ahol R6 jelentése 1—6 szénatomos alkanoil- vagy ben­zoil-csoport), valamely (VII) általános képletű vegyüle­tet (mely képletben R1, R 3 , R 4 , R 5 : és n jelentése a fent megadott) valamely R10 COOH általános képletű sav­val vagy ilyen savból leszármaztatható acilezőszerrel reagáltatunk (mely képletben R10 jelentése hidrogén­atom, legfeljebb 5 szénatomos alkil-csoport vagy fe­nil-csoport). Acilezőszerként különösen előnyösen R10 CQC1 általános képletű savkloridokat vagy (R10 CO)2O általános képletű savanhidrideket alkal­mazhatunk. A reakciót valamely oldószerben (pl. tetra­hidrofurán vagy diósán) és bázis (pl. trietilamin vagy piridin) jelenlétében végezhetjük el és az átalakítást melegítéssel gyorsíthatjuk vagy tehetjük teljessé. f) R2 helyén (II) általános képletű csoport (ahol R4 és R 5 azonos jelentésű és 1—6 szénatomos alkil­csoportot, legfeljebb 6 szénatomos alkenil- vagy alki­nil-csoportot vagy legfeljebb 8 szénatomos fenilalkil­csoportot képviselnek), valamely (VIII) általános kép­letű vegyületet (mely képletben R1, R 3 és n jelentése a fent megadott és R11 jelentése hidrogénatom vagy 1—6 szénatomos alkil-csoport) valamely R12 MgZ vagy R12 Li általános képletű vegyülettel reagáltatunk (mely képletben R12 jelentése legfeljebb 6 szénatomos alkil­csoport, legfeljebb 6 szénatomos alkenil-, vagy alkinil­csoport vagy legfeljebb 8 szénatomos fenilalkil-csoport és Z jelentése a fent megadott). A reakciót valamely oldószerben (pl. éterben vagy tetrahidrofuránban) vé­gezhetjük el és az átalakulást melegítéssel gyorsíthatjuk vagy tehetjük teljessé. g) R2 helyén (II) általános képletű csoportot tartal­mazó (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén (ahol R4, R 5 és R 6 egyaránt hidrogénatomot jelentenek) valamely (VIII) általános képletű vegyületet (ahol R1, R 3 , R 11 és n jelentése a fent megadott) komplex hidrid redukálószerrel pl. lítiumalumíniumhidriddel re­dukálunk. A reakciót valamely oldószerben (pl. éter­ben vagy tetrahidrofuránban) végezhetjük el és az át­alakulást melegítéssel gyorsíthatjuk vagy tehetjük tel­jessé. h) R2 helyén R 4 CO- általános képletű csoportot tar­talmazó (I) általános képletű vegyületek előállítása ese­tén (ahol R3 jelentése 1 vagy 2 szénatomos alkil-cso­port), valamely (IX) általános képletű aniont (mely képletben R1, R 4 és n jelentése az 1. igénypontban meg­adott) és alkálifém-kationt tartalmazó vegyületet vala­mely R13 Z általános képletű vegyülettel reagáltatunk (ahol R13 jelentése 1 vagy 2 szénatomos alkil-csoport és Z jelentése a fent megadott). A reakciót valamely oldó­szerben (pl. dimetilformamid vagy tetrahidrofurán) elő­nyösen nitrogén-atmoszférában hajthatjuk végre. Az ily módon előállított imidazo-heterociklikus szár­mazékok sztereoizomerek és/vagy optikai izomerek ke­veréke alakjában keletkezhetnek. Az egyes izomereket az izomer-keverékek szokásos módszerekkel történő szétválasztása útján állíthatjuk elő. Az a) eljárás-változatnál kiindulási anyagként fel­használt (III) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (X) általános képletű vegyületet (ezt a megfelelő telítetlen ketonból állíthat­juk elő) valamely bázissal (pl. trietilaminnal vagy nát­riumacetáttal) reagáltatunk oldószerben (pl. etilacetát­ban). A (III) általános képletű vegyületeket előnyösen in situ, a (IV) általános képletű vegyülettel való reagál­tatás előtt állíthatjuk elő. 5 Az f) és g) eljárás-változatnál kiindulási anyagként alkalmazott (VIII) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (XII) általános képletű vegyületet valamely bázissal (pl. trietilaminnal) reagáltatunk oldószerben (pl. etilacetátban), majd a 10 kapott (XIII) általános képletű vegyületet valamely (IV) általános képletű vegyülettel hozzuk reakcióba; a reakciót az a) eljárás-változattal analóg módon hajt­hatjuk végre. A találmányunk tárgyát képező eljárással előállít-15 ható vegyületek melegvérű állatokon antidepresszív hatást fejtenek ki. Ezt egéren a rezerpinnel előidézett hipotermia kivédésével igazolhatjuk, utóbbi módszer a relatív antidepresszív hatás meghatározásának standard tesztje (Askew: Life Sciences 1963, 2, 725). 20 A tesztet (RHL-teszt) a következőképpen végezzük el: 6—6 egérből álló csoport valamennyi tagjának re­zerpint adunk be (2 mg bázis/kg testsúly; szubkután adagolás, foszfát alakjában). 17 óra múlva minden állat gyomor hőmérsékletét (To) meghatározzuk orálisan 25 beillesztett, elektromos hőmérővel (0,05 C° leolvasási határ) összekapcsolt szonda segítségével. A hőmérsék­let-mérés után az állatoknak azonnal beadjuk a teszt­vegyületet vagy sóoldatot (kontroll); minden hatos cso­port állatai azonos anyagot kapnak orálisan és a gyomor 30 hőmérsékletet 4 óra múlva ismét megmérjük (T4 ). A teszt-vegyület hatását a 4 óra után mért átlagos össz­hőmérséklet-emelkedés adja meg. Az átlagos összhő­mérséklet-különbséget (C) a 6 egéren kapott összegből számítjuk ki. A teszt-vegyület hatását a dózishoz viszonyítjuk és meghatározzuk azt az adagot, melynek hatására az átla­gos összhőmérséklet -emelkedés 3 C°-kaI nagyobbá kont-40 roll megfelelő értékénél. Ezt a dózist ED3 -nak jelöljük és mg/kg testsúlyban fejezzük ki. A példákban szereplő valamennyi vegyület ED3 értéke a RHL tesztben 100 mg/kg vagy ennél kisebb és ilyen dózisban toxikus tünetek nem mutatkoznak. Az LD50 45 meghatározása céljából a teszt-vegyületet 4—4 egérből álló csoport állatainak orálisan adjuk be és a 24 óra alatt bekövetkezett pusztulást feljegyezzük. A teszt­vegyületek LD^/EDg hányadosa 70 és 3000 közötti érték. 50 Találmányunk továbbá gyógyászati készítmények elő­állítására vonatkozik oly módon, hogy valamely (I) általános képletű imidazo-heterociklikus vegyületet vagy sóját mint hatóanyagot gyógyászatilag alkalmas hígító­vagy hordozóanyaggal összekeverjük. 55 A gyógyászati készítményeket pl. orális vagy parente­rális adagolásra alkalmas formában formulázhatjuk a gyógyszergyártás önmagukban ismert módszereivel. A készítményeket pl. tabletta, kapszula, vizes vagy ola­jos oldat vagy szuszpenzió, emulzió, steril injiciálható 60 vizes vagy olajos oldat vagy szuszpenzió vagy hintőpor alakjában formulázhatjuk. A gyógyászati készítmények az (I) általános képletű vegyületen vagy sóján kívül egy vagy több ismert gyó­gyászati hatóanyagot is tartalmazhatnak. E célra pl. 65 neuroleptikus-szedatív szereket (pl. chlorpromazine, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom