168597. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 14-hidroxi-morfinán- származékok előállítására
11 168597 12 termelés: 65%), színtelen, X képletű spiroketont kapunk. A termék szerkezetét infravörös és mágneses magrezonancia spektrumával bizonyítjuk. Elemanalízis a Ci5Hl8 0 2 összegképletre: számított: C: 78,22, H: 7,88%, mért: C: 77,96, H: 7,93%. 2. példa A XI képletű l-hidroxi-7-metoxi-l,2,3,4-tetrahidro-2,2-tetrametilén-l-naftalin-acetonitril előállítása Hexánnal 1,6 mólos n-butil-lítium-oldatot készítünk. Az oldat 13,8 ml-éhez (0,022 mól) keverés közben, nitrogénatmoszféra alatt, — 80 C° hőmérsékleten egyszerre 13,8 ml vízmentes tetrahidrofuránt, majd 7 perc alatt 0,82 g (0,02 mól), 20 ml tetrahidrofuránban oldott acetonitrilt adunk. 1 órán át — 80 °C hőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet, majd a kapott fehér színű szuszpenziót 5 percen át 4,60 g (0,02 mól), 20 ml tetrahidrofuránban oldott, X képletű spiroketonszármazékkal kezeljük. A hűtőfürdőt eltávolítjuk, majd 10 percen át keverjük a reakcióelegyet, amiután hidrogénkloriddal savanyított jeges vízbe öntjük. A szerves és szervetlen fázisokat elkülönítjük, a vizes fázist háromszor, egyenként 25 ml benzollal extraháljuk. A benzolos extraktumot összegyűjtjük, vízmentes nátriumszulfáttal vízmentesítjük, bepároljuk és a desztillációs maradékként kapott szilárd halmazállapotú terméket kloroformból kikristályosítjuk. így 4,4 g (kitermelés 80%), fehér színű, XI képletű vegyületet kapunk. A termék olvadáspontja 140—142 C°. Szerkezetét infravörös és mágneses magrezonancia spektruma bizonyítja. Elemanalízis a C17 H 21 N0 2 összegképletre: számított: C: 75,24, H: 7,80, N: 5,16%, mért: C: 75,12, H: 7,91, N: 4,89%. 3. példa A XII képletű l-(2-amino-etil)-7-metoxi-l,2,3,4--tetrahidro-2,2-tetrametilén-1 -naftol-előállítása 20 ml vízmentes tetrahidrofuránban 0,57 g (0,015 mól) lítium-alumíniurnhidridet szuszpendálunk, a szuszpenzióhoz keverés közben, nitrogénatmoszféra alatt 2,71 g (0,01 mól), 20 ml tetrahidrofuránban oldott XI képletű vegyületet adunk. 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet. Ezután lehűtjük és 0,6 ml vizet, majd 0,6 ml 5 n nátriumhidroxid-oldatot és végül 1,8 ml vizet adunk hozzá. A kivált szervetlen anyagokat szűréssel elkülönítjük, a szűrési maradékot éterrel alaposan mossuk. A szűrletet kétszer, egyenként 15 ml 1 n hidrogénklorid-oldattal extraháljuk. Az extraktum pH-ját vizes ammóniával bázikusra állítjuk és a szabad bázist éterben oldjuk. Az oldatot vízmentes nátriumszulfáttal vízmentesítjük és bepároljuk. Desztillációs maradékként 2,2 g, gyengén sárga színű olajos terméket kapunk. Ez a XII képletű vegyülettel azonos. Ezt acetonban oxálsavval sóvá alakítjuk, amit metanolban kikristályosítunk. így 2,9 g (kitermelés 76%) fehér színű, 1 mól metanolt tartalmazó szilárd halmazállapotú vegyületet kapunk, aminek olvadáspontja 178—180 C°. A XII képletű vegyületet az X képletű vegyületből úgy is előállíthatjuk, hogy közben a XI képletű vegyüle-5 tet nem különítjük el. A következőképpen járunk el: 20 ml tetrahidrofuránban 4,6 g (0,02 mól) X képletű spiroketonszármazékot oldunk, és a 2. példa szerinti eljárást megismételve a XI képletű nitrilszármazékká alakítjuk. A kapott — 80 C° hőmérsékletű, a XI képletű 10 vegyületet tartalmazó oldathoz részletekben 1,14 g (0,03 mól) lítium-alumíniumhidridet adunk. Az adagolás befejezése után 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet. Az előzőekben ismertetett elkülönítési-eljárást megismételve oxalátsójaként 5,7 g (ki-15 termelés több mint 75%), 179—180 C° olvadáspontú XII képletű vegyületet kapunk. Mindkét eljárásváltozat során a termék infravörös és mágneses magrezonancia spektrumával bizonyítjuk a vegyület szerkezetét, ami a vártnak megfelelő. 20 Elemanalízis a C17 H 25 N0 2 • C2 H 2 0 4 • CH3 OH összegképletre : számított: C: 63,31, H: 7,70, N: 3,69%, mért: C: 63,41, H: 7,43, N: 3,79%. 4. példa A XIII képletű 4a-(2-amino-etil)-l,2,3,4,4a,9-hexa-30 hidro-6-metoxi-fenantrén előállítása 1. eljárásváltozat: 1,50 g (0,00548 mól), 2 g oxalátsójából felszabadított, 35 szabad bázisként létező XII képletű vegyületet 5 ml éterben, nitrogénatmoszféra alatt, 55—60 C° hőmérsékleten 5 órán át, 1,5 ml tömény hidrogénkloriddal kezelünk. Ezután lehűtjük a reakcióelegyet és 10 ml étert, majd 10 ml vizet adunk hozzá. Összerázzuk az elegyet, 40 és a két fázist elkülönítjük. A savas fázis pH-ját vizes ammónia-oldattal lúgosra állítjuk be és éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot elkülönítjük, káliumkarbonáttal vízmentesítjük és desztilláljuk, amikor desztillációs maradékként 1,30 g súlyú, világossárga színű olajos 45 termékként megkapjuk a XIII képletű vegyületet. Ezt acetonban oxalátsóvá alakítjuk. A kristályos terméket szűréssel elkülönítjük és kevés metilénkloriddal mossuk. A vegyület szerkezetét infravörös és mágneses magrezonancia spektrumával bizonyítjuk. 50 Kitermelés: 1,7 g, 96%. A termék fehér színű, kristályos halmazállapotú anyag, olvadáspontja 187—193 C. Elemanalízis a C17 H 23 NO • C2 H 2 0 4 összegképletre: számított: C: 65,69, H: 7,25, N: 4,03%, mért: C: 64,44, H: 7,47, N: 4,43%. 55 2. eljárásváltozat: 700 ml vízben a XII képletű vegyület oxalátsójának 120 g-ját szuszpendáljuk, és 400 ml benzolt és 60 ml tö-60 meny ammóniumhídroxidot adunk a szuszpenzióhoz. Addig keverjük a szuszpenziót, míg az összes szilárd halmazállapotú részecske feloldódik (15 perc), majd elkülönítjük a fázisokat. A vizes fázist 100 ml benzollal extraháljuk, majd az egyesített benzolos extraktumot 65 200 ml telített vizes nátriumklorid-oldattal rázzuk, szűr-6
