168595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomtatott áramköri lap előállítására és az eljárással előállított áramköri lap

168595 3 4 a fémből készült tartólap - amely előnyösen vörös­réz - használatának eredményeként a lyukakat nem fúrással, hanem maratással lehet elkészíteni. Ezen megoldás gazdasági előnye nyilvánvaló, mi­vel az összes lyukat egyetlen maratási lépésben lehet kiképezni, míg ugyanezt eddig csak hosszadalmas fúrással rendszerint több fokozatban tudták elvégez­ni. A találmány egy másik lényegesen előnyös tulaj­donságát az képezi, hogy az elkészített vezető lapot - feltételezve, hogy a bevonó anyagnak hosszú idő alatt is megfelelő elaszticitása van - bármilyen há­romdimenziós alakra kiképezhetjük, és ezáltal lehe­tőséget biztosítunk az adott peremfeltételekhez tör­ténő optimális alkalmazkodásra, és a költséges du­gaszos szerkezeti megoldásokat elkerülhetjük. A találmány egy másik ismérve szerint nyomtatott áramköri lap-elemet hozunk létre, amelyet dominán­san fémes jellegű tartólap alkot, és ennek legalább egyik felületén szigetelő rétegű bevonat van kiké­pezve, a lapokon keresztül adott helyeken lyukakat hozunk létre, a lyukak belső felületét szigetelő be­vonattal látjuk el, és a lyukak legalább egy részéhez villamosan vezető réteget vezetünk. A fémből készült tartólapok előnyös módon ár­nyékoló hatást is kifejtenek, és az áramköri lapok felülete ilyen módon védett a nemkívánatos induk­tív vagy kapacitív kölcsönhatásokkal szemben. En­nek a tulajdonságnak különösen nagyfrekvenciás áramkörökhöz használt lapok esetében döntő jelen­tősége lehet. A fémből készült tartólapot egyidejűleg tápvonal­ként is használhatjuk, azaz például földelt vagy „me­leg" vezetőként. A tartólapot lemezeit kivitelben is elkészíthetjük, azaz olyan módon, hogy egymás fe­lett és egymástól elszigetelten kettő vagy több veze­tő fóliát képezünk ki, és minden egyes fólia külön vonalat alkot. Az egyes fóliák közötti szigetelést például bevonat létesítésével is létrehozhatjuk, ahol a bevonás során egyszerre két fóliát egymáshoz il­lesztünk, és közöttük kellő adhéziót biztosítunk. Ez­zel a megoldással az egyedi fóliákból funkcionálisan kielégítő és tartós szerkezetet hozunk létre, amely­nek dominánsan fémes jellegű tartólapja van, és mindezt műszakilag egyszerű gyártási folyamattal érjük el. A fémes tartólap ilyen szerkezeti kialakításának használatával olyan felhasználási területekre is be lehet törni, amelyeket előzőleg csupán a többrétegű nyomtatott áramköri lapok számára tartottak fenn, ugyanekkor pedig az ilyen megoldásokkal járó je­lentős gyártási nehézségeket elkerülhetjük, azaz az egyes rétegeknek polimerizáció révén megvalósított és nélkülözhetetlen összekötését. A dominánsan fémes jellegű tartólapnak az áram­köri vezetőelrendezéssel összhangban történő nyom­tatásához természetesen arra van szükség, hogy a tartólap felülete szigetelt legyen. Ebből a célból a tartólapot előnyösen a lyukak belső felületével együtt szigetelő bevonattal kell ellátni. Az áramköri lapokon létrehozott lyukak átféme­zését, amelynek most nagy jelentősége van, a talál­mány szerint úgy végezhetjük el (perforált nyomta­tott áramköri lapok gyártása esetében), hogy az áramköri lapok villamosan vezető külső felületét az áramköri rajzolattal összhangban nyomtatással ve­zető anyaggal vonjuk be, amellyel a lyukak belsejét legaláb részben megtöltjük, végül pedig az áramkö­ri rajzolatot a lyukak belsejével együtt fémezzük. A lyukak belsejének a vezető anyaggal végzett legalább részleges megtöltését, amelyet a találmány szerint végzünk el, a bevont külső felületnek az áramköri rajzolattal történő nyomtatása során hajt­juk végre. Ezt a műveletet egy előnyös változat sze­rint az áramköri lap két külső felülete között léte­sített nyomáskülönbség hatására a lyukakba húzott vagy továbbított vezető rétegen keresztül végezzük el. A nyomáskülönbség kifejezést jelen esetben sta­tikus és dinamikus üzemmódban egyaránt értelmez­zük, amikoris az áramköri lap nyomás szempontjá­ból egymástól elszigetelt felső és alsó része felett, il­letve alatt egyéb műveleteket még végezhetünk, de ebből a célból folyadékáramoltatási módszereket is alkalmazhatunk. Ebben az esetben különösen elő­nyösnek tűnik az a megoldás, amely szerint a lyu­kak fémezése során levegőáramot vezetünk a lyu­kakon keresztül úgy, hogy a nyomtatás ideje alatt a lyukak belső területét többé-kevésbé fedő vezető­ket a légáramlással a lyukakba tereljük. A találmány egy további előnyös foganatosítási módja szerint az egyes lyukak különböző átmérőjű zónákkal rendelkeznek, például tölcséres kiképzé­sűek, és így miután a lyukak belső területét az egyik irányból fedő vezetőket a nyomtatás alatt a lyukak­ba tereltük, ezek a vezetők a lyukak belsejében fe­désbe, illetve átlapolásba kerülnek az ellentétes fe­lülethez tartozó vezetőkből ugyanezen lyukakba te­relt vezetőkkel. Ez a megoldás jobb és megbízha­tóbb átmeneti illeszkedést teremt, mintha a két ve­zető csak vonal mentén illeszkedne egymáshoz. Ezt a megoldást egyaránt alkalmazhatjuk szigete­lő jellegű kiindulóanyágok és bevont fémes tartó­lapok esetében. Ezáltal az ismert megoldások alábbi eljárási lépéseinek mellőzését tesszük lehetővé: fú­rást, maratásgátlást és galvanizálás-gátlást, nyomta­tást és annak eltávolítását, galvanizálást és marást. A szokásos eljárásoknál mindezen lépések elvégzé­sére szükség van. A lyukaknak vezető anyagokkal való megtöltését azonban egyéb úton is el lehet végezni. így például a lyukakat teljesen be is tölthetjük és a kívánt átmé­rőt csak ezt követően fúrhatjuk ki a kívánt átmé­rőre. A találmány ezenkívül lehetővé teszi az áramköri vezetőelrendezés utólagos fémezését is, amelyet gal­vanikus vagy egyéb úton végzünk el. Ezen művele­tek közül a tiszta kémiai kiválasztás a kiválasztott anyag megfelelő homogenitása miatt az egyéb mód­szerekkel szemben előnyösebbnek bizonyul. A találmány megértésének megkönnyítése céljá­ból a továbbiakban példákat ismertetünk, amelyek kapcsán a rajzra hivatkozunk. A rajzon az 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom