168580. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-acetoxi-metil-7-amino-cef-3-em- 4-karbonsavszármazékok előállítására
5 168580 6 Az eljárást a közbenső termékek elkülönítése nélkül végezhetjük: laboratóriumi és üzemi méretben 50—90%-os hozamot kapunk. A szilildiészter előállítását úgy végezzük, hogy az I általános képletű vegyületet, vagy ennek sóját legalább két ekvivalens mennyiségű rövidszénláncú alkilszilazán vagy poliszilazán vegyülettel vagy valamely III általános képletű szililvegyülettel, ahol R1 jelentése 1—6 szénatomos alkilcsoport vagy aril-csoport, R2 és R 3 jelentése azonos vagy különböző, hidrogén- vagy halogénatom, 1—6 szénatomos alkil-, halogénalkil vagy aril-csoport, Y jelentése halogénatom vagy rövidszénláncú dialkilamino-csoport, vízmentes körülmények között reagáltatunk. Az I általános képletű vegyületek sói közül a szilildiészter előállítására célszerűen fémsóit, mint kálium-, nátrium-, kalcium-, cink-, vas(II)-, kadmium-, réz- vagy alumínium-sót, továbbá ammónium és amin-sóit, célszerűen trietilamin-, trimetilamin-, N-metilmorfolin-, piridin-, 1-efenamin- vagy N-alkilpiperidin-sót alkalmazhatunk. Az (a) lépésben alkalmazható szililvegyületek közül megemlíthetjük a trimetilklórszilánt hexametildiszilazánt, trietÜklórszilánt, metiltriklórszilánt, trietilbrómszilánt, tripropilklórszilánt, brómmetildimetilklórszilánt, metildietilklórszilánt, fenildimetilklórszilánt, trifenilklórszilánt, N-etiltrietilszililamint, hexaetildiszilazánt és trifenilszililamint, célszerűen dimetildiklórszilánt és trimetilklórszilánt állítunk elő. A reakciót közömbös szerves oldószerben, mint metilénkloridban, diklóretánban, kloroformban, tetraklóretánban, nitrometánban, dietiléterben, dioxánban, tetrahidrofuránban, benzolban vagy toluolban hajtjuk végre. Abban az esetben, ha egy III általános képletű vegyületben Y jelentése halogénatom, a reakciót célszerűen egy savmegkötőanyag jelenlétében, így trietilamin, N,N-dimetilanilin, kinolin, lutidin vagy piridin jelenlétében végezzük. A (b) lépésben a szilildiésztert egy halogénező szerrel mint foszforpentaklorid, foszforpentabromid, foszfortriklorid, foszfortribromid, foszforoxiklorid, foszforoxibromid, oxalilklorid, p-toluolszulfonilhalogenid vagy foszgén, kezeljük. A szilildiészter mennyiségére számítva 2 mól halogénező szert alkalmazunk. A reakciót vízmentes körülmények között közömbös oldószerrel egy savmegkötő anyag jelenlétében végezzük. A savmegkötő anyag és az oldószer az (a) lépésben alkalmazott anyagokkal azonos lehet. A savmegkötő anyag mennyiségét a reakció során keletkező hidrogénhalogénsav mennyisége határozza meg. Az iminohalogenid-vegyület előállítását 0C° alatti hőmérsékleten, célszerűen —20 C° és —65 C° között végezzük. A (c) lépésben az iminohalogenid vegyületet a megfelelő iminoéterré alakítjuk át és a reakcióhoz 1—8, célszerűen 1-4 szénatomos primer szekunder alifás alkoholt, így metanolt, etanolt, propanolt, izopropanolt vagy butanolt alkalmazhatunk. A reakciót vízmentes oldatban 0 C° alatti hőmérsékleten, célszerűen -20 és -80 C° között végezzük. Az irhinoéter iminokötését megbontva megkapjuk a 7-aminocefalosporánsavat. A (d) lépést 2 pH alatti, enyhén savas körülmények között vizes oldatban végezzük. A hidrolízis a fent leírt reakció 5 körülményei között általában spontán végbemegy. Abban az esetben azonban, ha az előző lépések során felesleges mennyiségű savmegkötő anyagot alkalmaztunk, a hidrolízis biztosítására óvatosan híg ásványi savat adunk az oldathoz. 10 A 7-aminocefalosporánsavat az oldatból oly módon távolítjuk el, hogy az oldat pH-ját a vegyület izoelektromos pontjára (pH 3,2-3,4) állítjuk be. A kikristályosodó vegyületet leszűrjük. Az eljárás során kapott 7-aminocefalosporánsav tisztasága 15 90%-nál nagyobb és az így kapott vegyületet további tisztítás nélkül alkalmazhatjuk félszintetikus cefalosporinok előállítására. A találmányt az alábbi példák illusztrálják. 20 1 • példa N-acetoacetilcefalcsporin C nátrium-só 20 liter 2860 7/ml cefalosporin C-t tartalmazó 25 fermentlevet 800 g szűrést elősegítő anyaggal hozunk össze. Megfelelő mennyiségű 30%-os kénsawal a pH-t 2,8-ra állítjuk. Az elegyet szűrjük, a leszűrt szilárd anyagot 8 liter vízzel mossuk, a mosófolyadékot a szűrlettel egyesítjük. 30 A szűrletet azonos mennyiségű acetonnal elegyítjük, majd nátriumhidroxid oldattal a pH-t 8,0 értékre állítjuk be. 63 g frissen desztillált diketént 750 ml acetonban oldunk, az oldatot keverés közben a szűrlethez adjuk, miközben az elegy 35 pH-ját 7,8 és 8,2 érték között, hőmérsékletét 5 C°-on tartjuk. A keverést addig folytatjuk, amíg az elegy pH-ja körülbelül 1 óra hosszat állandó marad, az acetont 20 liter kloroformmal semleges pH-n extraháljuk, majd a vizes fázist híg sósavval 40 2 pH értékre állítjuk. (1:1 térfogatarányt alkalmazva). Ezt követően a vizes oldatot n butanollal extraháljuk. A butanolos extraktumot csökkentett nyomás alatt betöményítjük, ily módon egy viszkózus ma-45 radékot kapunk. A maradékot 2-etilhexánsavnátriumsó butanolos oldatával kezeljük, amíg a pH 4,8-ra emelkedik. A csapadékot összegyűjtjük, n-butanollal, majd ligroinnal mossuk, majd 40 C°-on csökkentett nyomás alatt szárítjuk. Ily 50 módon 47 g cím szerinti vegyületet kapunk. A vegyületet további tisztítás nélkül, 7-aminocefalosporánsav előállítására használjuk fel. 1 g terméket abszolút etanolból ismételten átkristályosítva analitikai tisztaságú anyagot kapunk. 55 Analízis: ultraibolya abszorpció: Ámax , 259 nm-nél, ^min. 230 nm-nél, Rf = 0,68 (5,8pH-jú pufferral telített szilikagél, oldószer: 125/25/6,5 arányú metanol-izopropa-60 nol-5,8 pH-jú pufferelegy) infravörös spektrum (KBr): 1760 cm_1 -nél ß-laktám, 1720cm_1-nél acetil-csoport mutatható ki. A vizsgált minta nem mutatott mikrobiológiailag hatásosságot a cefalosporin C-re érzékeny A. 65 faecalis-szal szemben.
