168497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-dihidro-7-piperazinil-4-oxo- naftiridin- és kinolin-3- karbonsavak és észtereik és sóik előállítására
3 168497 4 só, például hidroklorid alakjában alkalmazhatjuk. Az előnyös reakcióhőmérséklet 60—200 C°. A reakcióban használt oldószert a kiindulási anyagok jellege szerint kell megválasztani. Alkalmasak például az alkoholok, mint az etanol és a propanol, aromás szénhidrogének, mint benzol és a toluol, alkánhalogenidek, mint a diklóretán és a kloroform, éterek, mint a tetrahidrofurán, a dioxán és a difeniléter, továbbá az acetonitril, dimetilszulfoxid, dimetilformamid és víz. b) Intramolekuláris gyűrűzárással; Olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében R2 hidrogénatomot vagy 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent, és Rí, R3 , A és B a fenti jelentésűek, egy (IV) általános képletű vegyületet - ebben a képletben R'2 hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot, R'3 1—6 szénatomos alkilcsoportot jelent, és Rt A és B a fenti jelentésűek — melegítés közben intramolekulárisan ciklizálunk. A reakciót a (II) általános képletű vegyületnek önmagában vagy egy magas forráspontú oldószerben, például difeniléterben, o-diklórbenzolban, difenilénoxidban, dibutilftalátban, vagy ezek keverékében való melegítésével végezzük. A megfelelő reakcióhőmérséklet 140-260 C°. A ciklizációs reakciót a szokásos gyűrűzárószerek, például polifoszforsav, polifoszforsav-alküészter, tömény kénsav vagy foszforpentoxid jelenlétében is végezhetjük. Ha polifoszforsavat, polifoszforsav-alkilésztert vagy foszforpentoxidot használunk gyűrűzárószerként, a reakciót rendszerint benzolban, dioxánban vagy dimetilformamidban végezzük. Ha tömény kénsavat használunk, a reakciót rendszerint ecetsaván -hidridben vagy ecetsavban végezzük. Természetesen, a gyűrűzárószer minőségétől függően, ezeket oldószer gyanánt is alkalmazhatjuk. Ha ciklizálószert használunk, a reakciót viszonylag alacsony hőmérsékleten, például 100-160 C°-on, végezzük. Ha ezt a reakciót ciklizálószer jelenlétében végezzük, a karbonsavészter olykor hidrolizálódik, és a karbonsav felszabadul. c) Alkilezésseí: Olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében : R2 1-4 szénatomos alkilcsoportot vagy benzilcsoportot jelent és Rt , R 3 , A és B a fenti jelentésűek, de Rt hidrogénatomtól eltérő jelentésű, egy olyan (I) általános képletű vegyületet, amelynek képletében R2 hidrogénatomot jelent, és R!, R3 , A és B a fenti jelentésűek, de Rj hidrogénatomtól eltérő jelentésű, egy olyan alkilezőszerrel reagáltatunk, amely 1-4 szénatomos alkilcsoportot vagy benzilcsoportot tartalmaz. Az ismert alkilezőszerek használhatók, ákámasác például az alkilháogenidek, mint a metiljodid, etiljodid, benzilklorid, vagy kevés szénatomos alkilészterek, mint a dimetilszulfát, metil-p-toluolszulfonát vagy trietilfoszfát. A reakciót átáában a kiindulási vegyületnek sztödiiometriai arányban vett ákilezőszerrel iners oldószerben, magasabb hőmérsékleten, például 25-150°-on való reagáltatásával végezzük. Ha szükséges, az alkilezőszer feleslegben alkalmazható. Az oldószer lehet nemvizes vagy vizes. Oldószerként használhatunk például etanolt, dioxánt, dimetilforrnamidot, dimetilszulfoxidot vagy vizet. A reakciót savmegkötőszer, például egy bázis, mint egy alkáifémkarbonát, alkálifémhidroxid, alkáifémalkoxid, nátriumhidrid, trietilamin, benzil-trimetilammónium-hidroxid, hozzáadásával meggyorsíthatjuk. Ha a reakciót vizes oldószerben végezzük, a karbonsavészter olykor a reakciókörülményektől függően hidrolizál, és szabad 5 karbonsavvá alakul, d) Hidrolízissel: Olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében R3 hidrogénatomot jelent, és R!, Rs , A és B a fenti jelentésűek, egy olyan 10 (I) általános képletű vegyületet, amelynek képletében R3 1—6 szénatomos alkilcsoportot jelent, és Rj, R 2 , A és B a fenti jelentésűek, hidrolizálunk. Ezt a reakciót a kiindulási észter vízzel való kezelésével végezzük. A reakció meggyorsítására rend-15 szerint savat vagy bázist hasznáunk katáizátorként. Alkámas például egy szervetlen sav, mint a sósav, hidrogénbromid, hidrogénjodid, kénsav vagy foszforsav, vagy egy szerves sav, mint az ecetsav, oxálsav vagy p-toluolszulfonsav. 20 Bázisként alkalmas egy alkáifémhidroxid, például a nátriumhidroxid, a báriumhidroxid, egy ákálifémkarbonát, mint a nátriumkarbonát vagy káliumkarbonát, és a nátriumacetát. A reakciót úgy is végezhetjük, hogy az anyagot a sav jelenlétében melegítjük, majd vizet adunk hozzá. Az oldószer rendszerint víz, de az anyag tulajdonságaitól függően vízzel együtt etanol, dioxán, etilénglikol, dimetiléter, benzol vagy ecetsav is hasznáható. A reakcióhőmérséklet szobahőmérséklet lehet, de JU rendszerint 50-200, előnyösen 70-120 C°. Ha egy olyan vegyületet, amelynek képletében Rj acetilcsoportot jelent, erényesebb reakciókörülmények között hidrolizálunk, az acetilcsoport is lehasad az R3 csoporttá együtt. J5 e) lJehasítással Olyan (I) áltáános képletű vegyületek előálítására, amelyek képletében A metincsoportot és B nitrogénatomot jelent, Rj hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos ákflcsoportot, R2 vinilcsoportot jelent, és R3 a fenti jelentésű, egy olyan (I) általános képletű vegyületet, amelynek képletében A metincsoportot és B nitrogénatomot jelent, Rí hidrogénatomot vagy 1—4 szénatomos alkilcsoportot, R2 -CH 2 -CH 2 X .- átalános képletű csoportot jelent, ahol X háogénatomot képvisel, és R3 a fenti jelentésű, melegítünk. Ezt a reakciót a kiindulási vegyületnek magában vagy egy alkámas bázisos katáizátor, például alkáifémhidroxid, ákáifémkarbonát, ákáifémhidrid, pél-5Q dául nátriumhidrid, ákáifémákoxid, például nátriumetoxid, nátriumetoxid vagy káium-terc-butoxid, piridin, kollidin, benzütrimetilammóniumhidroxid, jelenlétében történő melegítésével végezzük. A reakcióhőmérséklet átáában 50-270 C°. A 55 reakció oldószer nélkül vagy előnyösen iners oldószerben hajtható végre. Alkámas oldószerek például a víz, ákoholok, ecetsav, dimetilformamid, dimetilszulfoxid, éter, benzol, dioxán, tetrahidrofurán és piridin. A (II) általános képletű kiindulási anyagok közül g0 azok, amelyek képletében R2 hidrogénatomot vagy 1—4 szénatomos ákilcsoportot jelent, a b) eljárásvátozattal anáóg módon készülhetnek, azok pedig, amelyek képletében R2 benzilcsoportot jelent, a c) eljárásvátozattá anlaóg módon alíthatok elő. A (II) g5 átáános képletű kiindulási anyagok közül azok, amelyek képletében R2 vinilcsoportot jelent, egy olyan (n) áltáános képletű vegyületnek, amelynek
