168453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-amino-3-metil-3-cefem-4-karbonsavszármazékok előállítására

168453 14 Elemzés C HNS Cl P C12 H 18 N 2 0 7 SC1 3 P képletre számított (%) 30,55 3,85 5,94 6,80 22,55 6,57 talált (%) 30,65 3,67 5,77 6,76 22,32 6,38 30 ml száraz dioxánban feloldunk 6,0 g ily módon elő állított terméket és 0,12 g piridiniumdiklórmetánfosz­fonátot adunk az oldathoz és az egészet 6 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük, a kondenzált folyadé­kot egy molekulaszitával töltött Soxhlet-extraktoron ke­resztül visszavezetjük a reakciórendszerbe. A reakció befejeződése után a reakcióelegyet csökken­tett nyomáson betöményítjük. Az így kapott maradékot benzolban oldjuk és az oldatot először 1 n vizes sósav­oldattal, ezt követően pedig telített vizes nátriumhidro­génkarbonát-oldattal mossuk, vízmentes magnézium­szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson betömé­nyítjük. A maradékot petroléterrel trituráljuk, ily módon 4,7 g 2,2,2-trikloretil-3-metil-7ß-dimetilfoszforamido -cef-3-em-4-karboxilátot kapunk. Op. 87—89 C° Optikai forgatóképesség: [a] g* + 73° (c = 1, CHC13 ) IR: vmax (nujol) 1790, 1760 cm" 1 NMR (CDC13): §2,22 ppm (3-CH 3 ) Elemzés C H N S Cl P C12 H 16 N 2 0 6 SC1 3 P képletre számí­tott (%) 31,77 3,55 6,18 7,07 23,45 6,83 talált {%) 31,61 3,70 6,01 7,30 23,30 6,70 2. összehasonlító példa 10 g fenacil-6-aminopenicillanát-hidrokloridot [ame­lyet az Acta Chemica Scandinavica 21, 2210 (1967) fo­lyóiratban megadott módon állítunk elő] 100 ml diklór­metánban szuszpendálunk és a szuszpenziót 0 C° és 5 C° közötti hőmérsékletre hűtjük keverés közben. Ezt köve­tően 2,7 g trietilamint adunk a szuszpenzióhoz, majd 20 perc leforgása alatt 4 g dimetilklórfoszfátot adago­lunk és a kapott elegyet ugyanezen a hőmérsékleten 2 óra hosszat, szobahőmérsékleten pedig újabb 1 óra hosz­szat keverjük. A reakcióelegyet ezután hígított, vizes sósavoldattal mossuk és utána még mosást végzünk telített, vizes nát­riumhidrogénkarbonát-oldattal. Az elegytől ezt követő­en a szerves réteget elválasztjuk és 10 perc leforgása alatt 5 g m-klórperbenzoesavat adunk hozzá, majd 10 percig ugyanezen a hőmérsékleten keverjük. A reakció­elegyet telített, vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és betöményítjük. Ily módon 11,3 g fenacil-6ß-dimetilfosz­foramido- penicillanát-1-oxidot kapunk fehér por alak­jában. IR: vmax(CHCl 3 ) 1800, 1770, 1705 cm' 1 . 100 ml dioxánban feloldunk 10 g ily módon előállított terméket és az oldathoz 0,5 g piridiniumdiklórmetán­foszfonátot adunk. Az oldatot ezt követően 6 óra hosz­szat visszafolyatás közben melegítjük és ezalatt a kon­denzált folyadékot egy molekulaszitával töltött Soxhlet­extrahálón keresztül visszavezetjük a reakciórendszerbe. A reakció befejeződése után a reakcióelegyet csökken-5 tett nyomáson betöményítjük. A keletkező maradékot diklórmetánban oldjuk és a kapott oldatot először 1 n vizes sósavoldattal, utána pe­dig telített, vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és 10 utána csökkentett nyomáson betöményítjük. A keletke­ző maradékot petroléterben trituráljuk és ily módon 9 g fenacil-3-metil-7ß-dimetilfoszforamido-cef-3-em-4-kar­boxilátot kapunk. IE: v max(nujol) 1780, 1730, 1685 cm -1 . 15 Az ily módon előállított termék olvadáspontja 177— 179 C° izopropilalkoholból való átkristályosítás után. 3. összehasonlító példa 20 10 g fenacil-6ß-aminopenicillanat 100 ml diklórme­tánnal készített oldatához adagonként hozzáadunk 5,4 g m-klórperbenzoesavat 0 C° és 5 C° közötti hőmérsékle­ten 20 perc leforgása alatt. A reakcióelegyet ugyanezen 25 a hőmérsékleten még 10 percig keverjük és utána telí­tett, vizes nátriumkarbonát-oldattal mossuk. A diklór­metános réteget elkülönítjük, vízmentes magnéziumszul­fát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson betöményít­jük. Ily módon 10,2 g fenacil-6ß-aminopenicillanat-l-30 -oxidot kapunk amorf szilárd anyag alakjában. IR: vmax (nujol) 1775, 1760, 1700 cm" 1 100 ml diklórmetán, 10 g ily módon előállított termék és 5 g dietilanilin elegyéhez 10 perc leforgása alatt keve­rés közben 0 C° és 5 C° közötti hőmérsékleten hozzá-35 adunk 4,5 g dimetilklórfoszfátot. Az elegyet ugyanezen a hőmérsékleten 3 óra hosszat keverjük, 1 n vizes sósav­oldattal, majd vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson betöményítjük. Ily módon 13 g 40 fenacil-6ß-dimetilfoszforamido-penicillanat-l-oxidot ka­punk amorf szilárd anyag alakjában. Az ily módon elő­állított termék IR színképe egyezik a 2. összehasonlító példa IR színképével. Amennyiben a 2. összehasonlító példában leírt módon 45 járunk el és 10 g ily módon kapott terméket alkalma­zunk, 8,8 g fenacil-3-metil-7ß-dimetilfoszforamido-cef­-3-em-4-karboxilátot kapunk amorf szilárd anyag alak­jában. Az ily módon előállított termék IR spektruma megegyezik a 2. összehasonlító példa IR spektrumával. 50 A találmány szerinti eljárást részletesebben a példákra hivatkozva ismertettük ugyan, de a találmány nem kor­látozódik csupán a példákban leírt módszerekre. Az el­járás keretein belül számos változtatás és módosítás vé­gezhető az oltalmi kör túllépése nélkül. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás (I) általános képletű 7-amino-3-metil-3-60 -cefem-4-karbonsav-származékok előállítására, ahol R2 hidrogénatomot, halogén-(rövidszénláncú)- alkil-, p­nitrobenzil-, benzhidril- vagy fenacil-csoportot jelent, azzal jellemezve, hogy valamely (III) általános képletű vegyületet, ahol Rx valamely 1—4 szénatomos rövidszén-65 láncú alkil-csoport és R2 jelentése a fent megadottakkal 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom