168411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pentanol-származékok előállítására
168411 úton juttattuk az állatokba. Hasonló módon határoztuk meg a Diazepam akut toxicitását is. Vegyület A B Diazepam LDjo (mg/kg) 1400 1370 55 Az eredményekből megállapítható, hogy az „A" és „B" vegyület sokkal kevésbé toxikus, mint a Diazepam. Az antidepresszáns hatású Imipramine és az „A" vegyület intraperitoneális toxicitását patkányokon határoztuk meg azonos körülmények között. A vizsgálatok eredménye: Vegyület A Imipramine LDS0 (mg/kg) 1100 100 Az eredményekből látható, hogy az „A" vegyület sokkal kevésbé toxikus, mint az Imipramine. 2. Hipnotikus tulajdonságok A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek hipnotikus tulajdonságait a „testtartás-reflex" tamulmányozásával vizsgáltuk. OFj törzsbe tartozó hím egereket (testsúly mintegy 22 g) tízes csoportokba osztottunk. Az egyes állatoknak a vizsgálandó vegyületeket intraperioneális injekció formájában adtuk be, az egyes csoportok egyre emelkedő dózist kaptak. Az értékeléshez feljegyeztük azoknak az állatoknak a számát, amelyek az adagolás után a 6—10. percben elveszítették a reflexet. Ilyen módon meghatároztuk a HDS0 értéket, azaz azt a dózist, amelyben a vizsgált vegyület az állatok 50 %-ánál az adagolás utáni 6—10. percben a testtartás-reflex elveszítését idézte elő. A vizsgálatok során az alábbi eredményeket kaptuk: Vegyület A B HD5 0 (mg/kg) 750 mintegy 800 3. Viselkedésre gyakorolt hatás a) Neurotoxicitás A vegyületek neurotoxicitását a Boissier által ismertetett forgórudas-módszerrel (Therapie 13, 1074-1118 (1958) határoztuk meg. A vizsgálattal megállapítható az állatok koordinációs képessége. A vizsgálatokat tízes csoportokba osztott 22 g súlyú egerekkel hajtottuk végre. A vizsgálandó vegyületet intraperitoneális injekció formájában adtuk be, az egyes csoportok egyre nagyobb dózist kaptak. A kezelás után 30 perccel az egereket 2 perc időtartamra, 4,8 cm átmérőjű forgó fakorongra helyeztük. A korongok felülete durva volt, így az állatok nem tudtak elcsúszni. A korongokat 4 ford/perc sebességgel forgattuk. A fenti eljárással az 50 %-os neurotoxikus dózist (NTDS0 -t) tudtuk meghatározni, azaz azt a dózist, amelyben az állatok 50%-a nem tudott .megállni a korongon egy bizonyos vonatkoztatási időn belül. A vizsgálatokban kaptuk: Vegyület 5 A B a következő eredményeket NTDSQ (mg/kg) 330 500 A vizsgálati eredményeket két célra is fel lehet használni. Egyrészt segítségükkel minden más 10 módszerrel érzékenyebben ki lehet mutatni a neuromuszkuláris funkciók legkisebb károsodását, másrészt a vizsgálati eredményeket egyéb magatartásbeli vizsgálatok értékelésénél indexek képzésére lehet alkalmazni. 15 b) Húzási vizsgálat A vizsgálatot Courvoisier ismerteti (Psychotropic Drugs, 373-391, Milánó, 1957). A vizsgálat célja a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek miorelaxáns tulajdonságainak megállapítása: a teszt 20 segítségével ki lehet értékelni a farmakonoknak az egyensúlyérzetre, az izomtónusra és az izomfeszességre gyakorolt hatását. A vizsgálatokat 22 g súlyú OFj törzsbeli hím egereken végeztük, az állatokat tízes csoportokba 25 soroltuk. A vizsgálat lényege az, hogy az egyes állatokat mellső lábuknál fogva vízszintesen kifeszített huzalra függesztjük fel, majd feljegyezzük azt az időt, amely után az állat legalább egyik lábát visszahúzza. 30 A tanulmányozott vegyületeket az állatoknak intraperitoneális injekció formájában adtuk be, az egyes csoportok egyre nagyobb dózist kaptak. A vegyületek adagolása után 30 perccel feljegyeztük azoknak az állatoknak a számát, amelyek elveszítet-35 ték húzási reflexüket. Az eredményekből kiszámítottuk a vegyületek EDS0 dózisát, azaz azt a dózist, amelyben a tanulmányozott vegyület az állatok 50%-ánál a reflex elvesztését idézte elő. A kapott eredmények a következők: 40 Vegyület A B ED50 (mg/kg) 430 500 45 c) Spontán motorikus aktivitásra kifejtett hatás A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek csökkentik vagy növelik-e az állatok spontán motorikus aktivitását, azaz a szokásos környezetben levő 50 állat egyik viselkedési tényezőjét. Az egereket 10—20 állatot tartalmazó csoportokba osztottuk. A kísérleteket olyan kettős elektromágneses berendezésben végeztük, amelynek egyik oldalán a kontrollcsoport állatai, másik oldalán az előzetesen 55 intraperitoneális úton a vizsgált vegyülettel kezelt állatok helyzekednek el. Az egyes csoportok egyre növekvő dózisban kapták a vizsgált vegyületet. A vizsgálandó vegyületek beadása után az állatok összes mozgását regisztráltuk a készülék mágneses 60 terében keltett zavar alapján. A regisztrálást az idő függvényében végeztük. A berendezés segítségével meghatároztuk a vegyületeknek azt a dózisát, amely az állatok mozgékonyságát a kezeletlen állatokhoz viszonyítva lényegesen — 65 legalább 30%-kal - csökkentette. Azt tapasztaltuk, 3
