168411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pentanol-származékok előállítására

168411 3 4 teni lehet, hogy a találmány szerinti eljárással előállí­tott vegyületek alkalmasak pszihés zavarok kezelésé­re. A vegyületekkel a dózistól függően enyhe szedatív hatást lehet elérni vagy regenerálni lehet a megzavart szellemi működést. A regeneráló hatást a vegyületek olyan kis dózisban fejtik ki, amely még nem idéz elő szedációt; az enyhe szedatív hatást nagyobb dózisokkal lehet elérni. Ismeretes, hogy az erős depresszióban levő pácien­seket antidepresszánsokkal kezelve a depressziós tüne­tek múlásával — ahogy a páciens felismeri deprimált állapotát - félelmi tünetek lépnek fel. A jelenséget Rech és Moore „Introduction to Psychopharmacology" c. művében (337. oldal, 1971) a következőképpen írja le: „Közlemények beszámolnak róla, hogy az antidep­resszáns kezelés kezdeti stádiumában a páciensek öngyilkosságot kísérelnek meg, mihelyt látják a javu­lás objektív jeleit. Az eredményes kezelésnek ezt a paradox jelenségét azzal magyarázhatjuk, hogy a pszi­homotorikus energia ebben a stádiumban annyira növekszik, hogy a páciens már képes az öngyilkossá­got kívánni, ugyanakkor még erősen szenved a dep­ressziótól". Az ismert antidepresszánsok fenti félelemkeltő mellékreakciójának ellensúlyozására a szakorvosok az antidepresszánsok mellett anxiolitikus hatású trankvil­lánsokat adnak a kezelt személyeknek. Mivel a félelemérzés kisebb-nagyobb mértékben az összes depressziós eset kísérőjelensége, mindig szükség van a félelmi feszültség oldására. Éppen ezért számos gyógyászati kompozíció tartalmaz az antidepresszán­sok mellett trankvilláns hatású szereket is, mivel az ismert antidepresszánsok nagy többsége nem rendel­kezik trankvilláns hatással. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek gyógyászati szempontból azért rendkívül értékesek, mert kis toxicitás mellett mind antidepresszáns, mind pedig anxiolitikus-típusú trankvilláns hatást is kifejte­nek. A vegyületek gyógyászati alkalmazásával tehát szükségtelenné válik, hogy a terápia során kombi­nációban vagy külön-külön antidepresszáns és trank­villáns hatású szereket alkalmazzanak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tek további sajátossága, hogy sem antidepresszáns tulajdonságaik, sem trankvilláns tulajdonságaik inten­zitása nem éri el azokat a farmakonokat, amelyek kizárólag csak az egyik hatással rendelkeznek. A szóban forgó vegyületek oly módon egyesítik magukban a fenti két farmakológiai hatást, hogy a trankvilláns hatás megkönnyíti a vegyületek antidep­resszáns hatásának kifejtését. Ennek oka a félelem fent ismertetett szerepe a deprimált páciens viselkedé­sében. Ilyen módon a páciens a vegyület mindkét hatásának csak előnyét élvezi és nincs kitéve az antidepresszánsok és trakvillánsok külön-külön történő adagolásánál olyan gyakran fellépő mellék­hatásoknak. Ismeretesek trankvilláns-hatással rendelkező anti­depresszánsok is, ezekre a vegyületekre példaként bizonyos háromgyűrűs antidepresszánsokat említet­tünk meg. Ezek a vegyületek azonban antikolinerg jellegű mellékhatásokkal rendelkeznek, így szájszáraz­ságot, látászavarokat, izzadást és tachicardiát váltanak ki. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tek ezzel szemben az antidepresszáns és trankvilláns hatás biztosításához szükséges dózisokban nem válta­nak ki ilyen mellékhatásokat. Az ismert háromgyűrűs antidepresszánsok további hátránya az, hogy e vegyületekkel epilepsziás pácien­seket kezelve szükség van az antikonvulzáns szerek dózisának növelésére. Az ismert szerek e hátránya a találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel szintén kiküszöbölhető, mivel ezek a szerek az anti­depresszáns és trankvilláns hatás kifejtéséhez szük­séges dózisban jelentős nagyságú antikonvulzáns ha­tást is kifejtenek. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­teket trankvilláns hatásuk alapján a minor trankvillán­sok csoportjába sorolhatjuk be. (Ide tartoznak a kataleptikus hatást nem mutató antikonvulzánsok, anxiolitikumok és antiagresszív hatást kifejtő vegyüle­tek). Mint a későbbiekben bemutatjuk, a szóban forgó vegyületek 50%-os neurotoxikus dózisa is igen alacsony. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket éppen ezért a benzdiazepin-típusú szár­mazékokhoz lehet hasonlítani. A két vegyületcsoport azonban annyiban különbözik egymástól, hogy a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek nem fejtenek ki izomrelaxáns hatást és így nem idéznek elő fáradtságot és mozgászavarokra való hajlamot. Az a tény, hogy a találmány szerinti vegyületek a trankvilláns hatás kifejtéséhez szükséges dózisban nem rendelkeznek szedatív hatással igen előnyös olyan kóresetekben, ahol a kezelésnél nincs szedálásra szükség. A depresszió — a fájdalomhoz hasonlóan — igen sokféle típusú lehet és az egyik legelterjedtebb kórnak tekinthető. Ennek következtében a kezelést végző orvosnak igen nehéz a rendelkezésre álló antidep­resszáns szerek közül választani és eldönteni, hogy az adott esetben várhatóan melyik szer lesz hatásos. A depressziós esetek kezelésénél a pszihiáter gyakran arra kényszerül, hogy a különböző antidepresszáns hatású szereket egymás után próbálja ki és ilyen módon válassza ki a legalkalmasabbat. Megállapítható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek ebből a szempontból is értéke­sek: az ismert szerek körét értékes módon gyarapítják és előnyösen használhatók azokban az esetekben is, amikor valamely szer a kezelés során hatástalanná vált (például a páciens állapotának vagy habitusának megváltozása következtében). Az találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek közül különösen a 4-n-propil-3-heptanol karbamát és a 4-n-propil-3-heptanol rendelkezik kiemelkedő antidepresszáns és trankvil­láns hatással. A továbbiakban megadjuk e vegyületek farmakológiai vizsgálati eredményeit. A vegyületeket „A" és „B" vegyület jelöléssel rövidítjük. A farmakológiai vizsgálatok során egyrészt a vegyületek toxicitását határoztuk meg, másrészt olyan tulajdonságokat vizsgáltunk, amelyek lehetővé teszik a vegyületek trankvillánsként és antidep­resszánsként történő alkalmazását. 1. Akut toxicitás A vegyületek LDS0 -értékét OF! törzsbeli hím egereken határoztuk meg. A vizsgált termékeket Karber és Behrens eljárása szerint intraperitoneális 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom