168386. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tablettákhoz hasonló dózis-egységek előállítására

5 168386 6 hatására oldódnia vagy lágyulnia kell olyan mérték­ben, hogy enyhe nyomás hatására elbomoljon az alatt az idő alatt, amikor a gyógyszer hatását biztosítani kívánjuk. Hordozóanyagként mind vízben, mind zsírokban oldódó anyagokat alkalmazhatunk. A 5 vízben oldódó anyagok pl. az etilénglikol konden­zációs termékei lehetnek. Ilyen anyag pl. a H(OCH2 • •CH2 )nOH képletű vegyület, ahol n 5 és 400 közötti, előnyösen 60 és 200 közötti egész számot jelent. Vízben oldódó hordozóanyagként továbbá propilén- 10 glikol, propilén-oxid és etilén-oxid kondenzációs ter­mékeit is felhasználhatjuk, amelyekben a poli-oxi­etilén részaránya legalább 50%. Zsírokban oldódó hordozóanyagként a következő termékeket, ül. azok elegyeit alkalmazhatjuk: propilénglikol, propilén-oxid 15 és etilén-oxid kondenzációs termékei, amelyekben a poli-oxi-etilén részaránya legföljebb 50 súly%, paraffin, hidrogénezett növényi olajok, sztearinsav, cetilalko­hol, sztearilalkohol, zsírsavészterek, pl. glicerin-mono­sztearát. 20 Az egységdózis hatóanyagát egy vagy több gyógyhatású anyag képezheti. A gyógyhatású anya­gok granulált hagyományos elegyítési módszerekkel, vagy fluid ágyas granulálással állíthatjuk elő, eljárha­tunk azonban úgy is, hogy a hatóanyagokat pl. 25 paraffintartalmú polietilén ömledékében oldjuk és/ vagy szuszpendáljuk, és a kapott elegyet porlasztjuk és szárítjuk. A hatóanyagok kioldódását késleltető segédanyagok gyógyászatilag elviselhető, és az öntés hőmérsékletén lényegében változást nem szenvedő 30 anyagok lehetnek. Az utóbbi követelményt úgy bizto­síthatjuk, hogy a hordozóanyag olvadáspontjánál ma­gasabb olvadáspontú segédanyagokat alkalmazunk. Segédanyagként előnyösen alkalmazhatunk zsírter­mészetű anyagokat, pl. szilárd paraffint, sztearinsavat, 35 glicerin-monosztearátot abban az esetben is, ha a hordozóanyag részben, vagy teljes egészében zsírok­ból áll. Ez a gyakorlat szempontjából igen nagy előnyt jelent, ugyanis hordozó- és segédanyagként egyaránt alkalmazhatunk könnyen beszerezhető, nem 40 toxikus, jól ismert vegyieteket, és a kívánt hatást biztosító hordozóanyag—segédanyag párt igen széles vegyüjetcsoportból választhatjuk ki. A hordozó­anyag-segédanyag pár megválasztásakor csupán azt kell figyelembe vennünk, hogy a segédanyag olvadás- 45 pontja a hordozóanyag olvadáspontjánál legalább 2 C°-kal, előnyösen legalább 5 C°-kal magasabb legyen. Meg kell jegyeznünk, hogy mind a hordozóanyag, mind a segédanyag különböző anyagok elegyeiből is állhat. Különösen előnyösnek találtuk a porlasztásos 50 granulálás módszerét (pl. a gyógyhatású anyag és szilárd paraffin és kis molekulasúlyú polietilén ömle­dékével készített elegyének porlasztását) abban az esetben, amikor a porlasztás a festékszórásnál felhasz­nált hagyományos porlasztó-berendezésekkel is elvé- 55 gezhető, és az eljárás megfelelő szemcseméretű granu­lákat szolgáltat. A gyógyhatású anyag oldódási tulaj­donságait a szemcseméret változtatásával széles hatá­rok között változtathatjuk. A granulákat azonban egyéb módszerekkel is előállíthatjuk, pl. úgy, hogy a 60 hatóanyagot segédanyag (pl. paraffin és kis molekula­súlyú polietilén elegye) jelenlétében centrifugáljuk. A granulák szemcsemérete előnyösen 80 mikron és 2,5 mm, célszerűen 500—800 mikron között változik. A granulákba, ill. kívánt esetben a hordozóanyagba ' 65 és/vagy felületi rétegbe beágyazott hatóanyag szem­csemérete előnyösen 1—50 mikron. Egyes esetekben nagyobb szemcseméretű hatóanyagot is alkalmazha­tunk, a hatóanyag szemcsemérete azonban célszerűen nem haladhatja meg az 1 mm-t. A szabad hatóanyag­részecskéket is tartalmazó dózisegységekben a teljes hatóanyag-mennyiség legalább 10 súly%-át, előnyösen legalább 50 súly%-át a granuláknák (azaz a ható­anyag—segédanyag elegyeknek) kell tartalmazniuk. Amennyiben a dózisegységekre szabad hatóanyag­.részecskéket tartalmazó felületi bevonatot viszünk fel, úgy ez a bevonat általában a teljes hatóanyag­mennyiség 5—50%-át, előnyösen kb. 10—25%-át tar­talmazza. A felületi réteget az öntési művelet után vihetjük fel a dózisegységekre. A dózísegységek összsúlyukra számítva általában kb. 0,05-0,60 súly%, előnyösen kb. 5-30 ;súly% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyag egyetlen gyógyhatású anyag, vagy több gyógyhatású anyag elegye lehet. A dózisegységekben jelenlevő granulák száma széles határok között változhat. A granulák számának alsó határát többek között a kívánt adagolási pontos­ság határozza meg. Egy dózisegység a követelmények­nek megfelelően 10 — néhány ezer granulát tartalmaz­hat, a dózisegység súlya azonban előnyösen nem haladhatja meg az 1 grammot. A dózisegységek öntéséhez bármely megfelelő öntőmintát felhasználhatunk. Különösen előnyösnek bizonyult a 15491/66 sz. svéd szabadalmi bejelentés­ben ismertetett, üreges felületű hengerpár alkalma­zása. A találmány szerint előállítható dózisegységeket előnyösen alkalmazhatjuk azokban az esetekben, ami­kor különböző gyógyhatású anyagokat kívánunk egy­időben a szervezetbe juttatni. Ismeretes, hogy az egyes gyógyhatású anyagok hatásideje, a vérbe történő felszívódásának sebessége a gyomor- és bél­rendszerből, a vér fehérjéihez történő kapcsolódásá­nak és kiürülésének sebessége különböző. Ennek következtében az egyes gyógyhatású anyagok különböző időközökben fejtik ki hatásukat; gyógyászati szempontból azonban sok esetben ana van szükség, hogy a gyógyszerek hatása egy időben jelentkezzék, és azonos ideig tartson. Ezt a problémát a találmány szerint előállítható dózisegységek alkal­mazásával a korábbiaknál sokkal egyszerűbben old­hatjuk meg, ugyanis a segédanyagok megfelelő meg­választásával az egyes dózisegységekben jelenlevő ha­tóanyagok hatásidejét összehangolhatjuk. Ismeretes, hogy a 2-(difenil-metoxi)-N,N-dimetil-etil-ammó­nium-klorid > (Diphenhydramine, hydrochloride) liosszú hatásidejű hányingercsökkentő anyag, amelyet altató mellékhatása ellenére a gyógyászatban széles körben alkalmaznak. A fenti vegyület mellékhatását koffein egyidejű adagolásával lehet csökkenteni, azonban - tekintettel a koffein rövid hatásidejére, mindeddig nem sikerült olyan tablettás készítményt előállítani, amely a két hatóanyagot egyetlen dózis­egységben tartalmazza, és megfelelő mértékű mellék­hatás-csökkentést biztosít. A hagyományos, préselt tablettákba beágyazott koffein-granulák egy része ugyanis, a korábban már említett okok miatt, a kívánt időpontnál hamarabb oldódik ki. A találmány szerinti eljárással a koffein felszabadulásának mértékét úgy 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom