168288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefin-, vinil- és heterociklusos monomerek anionos polimerizálására vagy kopolimerizálására
7 168288 8 B) A (B) általános képletű dién-monomerek ahol az R!, R2 , R 3 , R4, Rs és R 6 a következő helyettesítőket jelenthetik: - R, = R2 = R3 = R4 = Rs = Re = H (1,3-buta- 5 dién) - Rt = R2 = R4 = Rs = Re = H, míg az R3 lehetséges jelentései: - alkilcsoport (2-alkil-l,3-butadién) - árucsoport (2-aril-l,3-butadién) - klóratom (2-klór-l,3-butadién) - R2 = R3 = R4 = R5 = Re = H, míg az R, lehetséges jelentései: 10 15 - alkilcsoport (l-alkil-l,3-butadién) - árucsoport (l-aril-l,3-butadién) - ciáncsoport (l-ciano-l,3-butadién) - nitrocsoport (l-nitro-l,3-butadién) R, = R2 = R5 = R6 = H és 20 R3 = R4 = metilcsoport (2,3-dimetil-l,3-butadién) R'i = metilcsoport, míg R2 = R3 = R, = Rs = RÓ jelentése lehet: - H (1,3-pentadién) és/vagy - alkilcsoport (alkil-l,3-butadién) 25 R2 = R3 = R, = R5 = H, míg R, =R6 = fenilcsoport (l,4-difenil-l,3-butadién) C) Heterociklusos monomerek, nevezetesen: - (C) általános képlettel, ahol az X heteroatom oxigénatom (epoxidok) vagy kénatom (episzulfídok) lehet, az R!, R2, R 3 és R4 pedig hidrogénatomot, alkilcsoportot, cikloalkil- vagy árucsoportot képvisel, - <D) általános képlettel, - (E) általános képlettel (a tietánok esete), ahol az R alkil- vagy árucsoport helyett állhat, - (F) általános képletű laktonok, amelyekben az n 1 és 4 közötti értékeket vehetnek fel, különösen a j3-propiolakton, az a-kaprolakton és a pivalolakton, - szilixánok, mint például a hexametil-ciklotrisziloxán és az oktametil-ciklotetrasziloxán. Az I általános képletű vegyületeket monomerek anionos polimerizációjánál alkalmazzuk, bázisos iniciátorok jelenlétében, amely utóbbiakat a fémek, sók és fémkomplexek közül választjuk meg. E célra szóba jöhetnek: 30 35 40 45 50 - a periódusos rendszer I és II csoportjába tartozó fémek, különösen a Li, Na, K és Cs, - a periódusos rendszer I és II csoportjában tartozó fémek hidroxidjai, különösen a KOH, - a periódusos rendszer I és II csoportjába tartozó fémek alkoholátjai, mimellett az alkohol alkanol, cikloalkanol vagy aromás alkohol lehet, nevezetesen az alkáli-terc-butilát, -terc-amilát, n-amilát - a periódusos rendszer I és II csoportjába tartozó fémek a (G) általános képletnek megfelelő típusú amidjai, ahol az R, és R2 jelentése hidrogénatom, alkil-, vagy cikloalkil- vagy árucsoport, az M a periódusos rendszer I vagy II *5 csoportjába tartozó fém helyett áll, míg az n a fém vegyértékét jelenti, például a karbazil-kálium vagy karbazil-nátrium, - MXn általános képletű vegyületek, ahol az M a periódusos rendszer I vagy II csoportjába, valamint e csoportok megfelelő alcsoportjaiba tartozó fémet képvisel, az n a fém vegyértéke, míg az X halogénatom, nitril-, szulfocianid- vagy acetátcsoport helyett áll, például kálium-szulfocianid vagy kálium-acetát, - RM-típusú mono- és difunkciós fémorganikus származékok, amelyekben az M a periódusos rendszer I vagy II csoportjába tartozó fém, míg az R alkil-, cikloalkil- vagy árucsoportot jelent, például n-butil-lítium, terc-butil-lítium, - a periódusos rendszer I és II csoportjaiba tartozó fémek aromás komplexei, például naftalin-nátrium, naftalin-lítium, naftalin-kálium, - mono- és difunkciós oligomerek és „élő polimerek (living polymers), például az a-metil-sztirol-kálium vagy -nátrium, 1,1-difenil-etilén-nátrium, poli-(propilén-szulfid)-nátrium, polisztirol-lítium. Az „élő polimer" jelentősége abban áll, hogy lényegesen stabilabb a kiindulási aktivátornál, továbbá, hogy lehetővé teszi a polimerizáció jobb szabályozását, valamint kopolimerek gyártását is. A találmány szerinti eljárásnál a polimerizációt vagy kopolimerizációt apoláros vagy gyengén poláros szerves oldószerekben hajtjuk végre, mint amilyenek: - telített el nem ágazó vagy ciklusos szénhidrogének, - az aromás szénhidrogének, - az el nem ágazó és ciklusos éterek, például a dietiléter, dioxán, dimetoxi-metán, tetrahidropirán, dimetoxietán és a tetrahidrofurán. A találmány szerinti eljárásban használható apoláros vagy gyengén poláros szerves oldószerek közül előnyösen azokat alkalmazzuk, amelyek dielektromos állandója nem nagyobb 10-nél. Ezen oldószerek egyrészt azért előnyösebbek az erősebben poláros oldószereknél, mert olcsóbbak, másrészt pedig azért, mert tisztításuk és visszanyerésük könnyebb (a különböző frakciók elválasztása, a kiindulási tisztaság megőrzése). A II táblázatban néhány jellemző példát mutatunk be a találmány szerinti eljárásban alkalmazható oldószerekről, közölve azok dielektromos állandóját is. 55 60 II. Táblázat Oldószer Dielektromos Hőmérséklet állandó C° Hexán 1,88 25 Heptán 1,92 20 Ciklohexán 2,02 20 Dioxán 2,21 25 Benzol 2,28 25 Toluol 2,38 25 4
