168233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyűbetontestek előállítására
9 168233 10 Amennyiben a kívánatos, a sablon egyéb részei is perforált kivitelben készülhetnek a sablonfedél mellett. A fentiek szerint a felesleges víz eltávolításának igen nagy a jelentősége. Ismeretes, hogy a vízcement-tényező mennyire fontos minden fajta betontermék esetében. Annak érdekében, hogy a betonkeverék jól bedolgozhatóságot biztosító folyóssággal rendelkezzék, meghatározott mennyiségű vizet kell bevinni a keverékbe. A keverék megfelelő folyósságának biztosításához szükséges vízmennyiség nagyobb, mint ami hidratációhoz feltétlenül szükséges. Amint a szakterületen ismeretes, főként az igen tömör betonlapok (pl. útburkolólapok és hasonlók) esetében ezt a felesleges vízmennyiséget oly módon lehet a keverékből eltávolítani, hogy arra sajtóban igen nagy nyomást fejtenek ki, aminek eredményeként a beton tömörsége (térfogatsúlya) növekszik. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint a felesleges vizet a betonból a saját levegő fejlesztése következtében fellépő nyomás segítségével távolítjuk el, anélkül, hogy ezzel a beton térfogatsúlyát növelnénk. A beton a sablonban az alumíniumpor reakciójának eredményeként a sablon töltése alatt már expandál: ez olyan időpontban történik, amely lényegesen megelőzi azt az időpontot, amin belül az expanzió befejeződik, amennyiben a sablon nyitva lenne. Ennek a végleges expanziónak a sablon szilárdsága áll ellent, úgyhogy az egész massza nyomás alá kerül. Az alumíniumpor és a többi vegyszer kiválasztása, valamint az eljárásban alkalmazott hőmérsékletek úgy vannak megválasztva, hogy a keverőgépben igen erőteljes expanzió következzék be, annak érdekében, hogy lehetővé váljék az adalékanyagok fenntartása, továbbá hogy lehetőség nyíljék még a keverék beöntése előtt a teljes expanziót olyan nagy százalékban biztosítani, hogy a sablon nagyobb mélységben legyen feltölthető, mint az eddig ismert, levegőbevitellel dolgozó eljárások esetében történt. A végleges expanzió azután nyomást fejt ki a sablonban, és ez tovább fennmarad, mint az eddig szokásos levegőbeviteli technológiáknál alkalmazott nyitott sablonokban, úgyhogy a nyomás mindaddig fennmarad a sablonban, ameddig az anyag meg nem kötött, miáltal a kötés tökéletesebben bekövetkezik a betonanyag és a vasszerelés, valamint a finom és durva adalék között, mint az eddig használt módszerek esetében. E végleges expanzió nélkül az anyag igyekezne a fedéltől visszahúzódni, amennyiben ez bármilyen kis mértékben bekövetkeznék, a termék gyakorlatilag használhatatlanná válnék. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében a betont felülről öntjük a sablonba, majd a sablont lezárjuk. Ha szükséges, a betont szivattyúval juttathatjuk a zárt sablonba, azaz, alulról, ebben az esetben oly módon járunk el, mint az injektálásos műanyaggyártási technológiákban történik. A találmány szerinti sablon egy előnyös kiviteli példáját a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen. A rajzon az 1. ábra a sablon felső részét perspektivikus nézetben szemlélteti, a 2. ábra a sablonfedél egy részének metszete az alatta levő részek feltüntetésével, 5 a 3. ábra a fedél egy részletének felülnézete. A találmány szerinti sablon, amint a rajzokon jól látható, 1 és 2 függőleges oldalfalakkal, 3 és 4 függőleges végfalakkal, valamint eltávolítható füg-10 gőleges 5 belső válaszfalakkal rendelkezik. A sablonnak továbbá (nem ábrázolt) fenékrésze is van. A felsorolt elemek nem perforáltak. A sablonnak egészében 6 hivatkozási számmal jelölt fedele van, amely egy sor párhuzamos 7 15 lemezsávszerű rögzítőtaggal rendelkezik, amelyek 8 felhajlított peremekkel vannak ellátva, és e peremeken átvezetett 9 csapok segítségével vannak egymáshoz csatlakoztatva. Az egész szerkezetet a 7 lemezsávszerű rögzítőtatokra keresztirányú 10 le-20 mezsávszerű tagok merevítik, amelyek a 11 csapok segítségével vannak a fedélhez erősítve. A 7 és 10 lemezsávszerű tagok a jelen kiviteli példa szerinti megoldásnál szabványosított kábelcsatornaelemek, azonban - amennyiben ilyen igény felmerül -25 speciális fedélszerkezet is kialakítható a találmány szerinti sablonhoz. A 7 lemezsávszerű tagok különböző méretű 14 ovális végű nyílásokkal rendelkeznek, amelyek mérete 6,4 x 19,1 mm-nél kezdődik, valamint 15 ke-30 rek nyílásokkal vannak ellátva, amelyek 6,4 mm átmérőtől kezdődő méretekkel vannak kialakítva, és a 3. ábrán feltüntetett módon vannak a lemezben kiosztva. A nyílásméretek és a nyílások elrendezésének módja tág határok között változhat. 35 Az összeállított, de még a 6 fedéllel le nem zárt sablonba oly módon töltjük be a keveréket, hogy az a különböző 16 rekeszeket az 5 függőleges belső válaszfalak között csaknem teljes magasságig 40 kitölti. Azt a távközt, amely a sablonfedél és a betöltött betonkeverék felső szintje között marad, a mindenkori adott körülmények megítélése alapján határozzuk meg. Például egy 2,7 m magasságú sablonban a keverék beöntését akkor hagyjuk abba, 45 amikor annak felső szintje a fedél alsó felületétől mintegy 15 cm-nyire van. Egy nagyon alacsony, például 15 cm magas sablon esetében a fedél és a keverék felső szintje között a távolság 2,5 cm lehet. A távköz tehát mélyebb sablonok esetében 50 nagyobb, azonban nem a mélységgel arányosan, függ a beton tervezett tömörségétől is, mivel a könnyebb beton több gázt ad le, A sablon tetejére 20 szűrőpapírt fektetünk, majd a sablonfedelet például a 3, 4 végfalakon 55 rögzített 21 fülek és a 10 lemezsávszerű tagokra erősített 22 horgok segítségével lezárjuk. A legkülönbözőbb típusú szűrőpapírok alkalmazhatók. A szűrőpapírokkal szemben támasztott szilárdsági igény függ a kialakuló nyomástól, amely 60 0,7 kg|cm2 értéket is elérhet, valamint a fedélben kialakított nyílások méretétől. Amennyiben a fedélben kiképzett nyílások eléggé kicsik, például 1,0 mm átmérőjűek, még szűrőpapír nélkül is nagyon csekély mennyiségű 65 szilárdanyag tud csak a sablonból távozni. 5
