168220. lajstromszámú szabadalom • Hathengeres V-elrendezésű dugattyús gépek kiegyensúlyozó szerkezettel

3 168220 4 A soros hengerelrendezésű motoroknál a motor teljes kiegyensúlyozása három forgattyú esetén és más forgattyúszámok esetében is megoldható az alternáló tömegerők szempontjából két egymással szemben forgó két segédtengelynek a motor közép­síkjába való szerelésével, illetve az azokra szerelt ellensúlyokkal. Ugyanez a megoldás V-henger­elrendezés esetében is alkalmazható, a két segéd­tengelyes szerkezet megduplázásával, mindkét hen­gersor síkjában két segédtengelyes kiegyensúlyozó szerkezet elhelyezésével. Bár ez a megoldás teljes kiegyensúlyozást biztosít, a nagy szerkezeti bo­nyolultság miatt alkalmazása nehézségekkel jár. Ezek megkerülését célozza a 155 941 lajstromszámú magyar szabadalom szerinti megoldás, amely azon­ban — szerelési és egyéb okokból — csak különleges esetekben alkalmazható. A dugattyúk és hajtórudak könnyű szerelhetőségének a forgattyúház oldalán kialakított ablakok igénybevétele mellett történő biztosítása, valamint a szélességi méretek növe­kedésének megakadályozása ugyanis ellene szól a két-segédtengelyes kiegyensúlyozó szerkezet meg­duplázásának. Szükség van tehát a V-elrendezésű dugattyús gépek, különösen a hathengeres, három­forgattyús főtengelyű járműmotorok egyszerűbb szerkezeti elrendezéssel történő kiegyensúlyozására. A találmány a háromforgattyús főtengelyű, hat­hengeres V-elrendezésü dugattyús gépek, főleg jár­műmotorok fentiek szerinti kiegyensúlyozási prob­lémáinak megoldását célozza, egyszerű szerkezeti elrendezés alkalmazása mellett. A találmány alapja az a felismerés, hogy a háromforgattyús, hathenge­res V-motorok és általában az ilyen elrendezésű dugattyús gépek teljes kiegyensúlyozása a henger­soronkénti kiegyensúlyozás mellőzése mellett meg­oldható a motor középsíkjában elhelyezett egyetlen tengelypárral, ha biztosítjuk, hogy a két tengelyen elhelyezett ellensúlypárok tömegerői által létre­hozott, különböző nagyságú, egymással szemben forgó nyomatékvektorok eredőjének végpontja — az alternáló tömegek tömegerőinek nyomatékvekto­rához hasonlóan— ellipszisen mozogjon és 180°-kai legyen eltolva az alternáló tömegek tömegerőinek eredő nyomatékvektorához viszonyítva. A feladat megoldható, ha a motor középsíkjában elhelyezett, egymással azonos fordulatszámmal szemben forgó tengelyek végeire diametrálisan szemben fekvő helyzetben — egyszerű számítás alapján — olyan ellensúlyokat szerelünk, melyek a tömegek és karhosszak megfelelő megválasztása révén külön­böző tömegerőket eredményeznek, s különböző nyomatékvektoraik eredője a kívánt fázisban, a kívánt ellipszis pályán mozog. A találmány tehát háromforgattyús főtengelyű, hathengeres V-motorok kiegyensúlyozásának olyan szerkezeti elrendezése, melynél egy tengelyen egyenlő, de tengelyenként, vagyis a tengelyek közötti viszonylatban eltérő tömegerejű két, ellen­súlypárt helyezünk el a motor hosszirányú közép­síkjában levő tengelyeken, s az egymással szemben forgó nyomatékok eredőjével hozzuk létre a kiegyensúlyozó hatást. A találmány megvalósítható egy tengelypárnak a hosszanti szimmetriasíkban való elhelyezésével, de előnyös, egyszerűsített szerkezeti megoldásához jutunk, ha egyik tengelynek magát a főtengelyt választjuk, s a motor középsíkjában a főtengellyel párhuzamosan csupán egyetlen segédtengelyt sze­relünk, a főtengelyen levő ellensúlypárhoz viszo-5 nyitva megfelelően megválasztott tömegű és meg­felelő karon elhelyezett ellensúlyokkal. A találmányt részletesen rajzokon ismertetjük, melyeknek 10 1. ábrája hathengeres, V-elrendezésű dugattyús­gép forgattyúelrendezését és a hosszanti fősíkokra merőleges síkokban elhelyezett, két-két segéd­tengelyből álló hagyományos kiegyensúlyozó szer­kezetet mutat, 15 2. ábráján a V-hengerelrendezésű motorok alter­náló tömegeiből származó eredő szabad nyomaték ellipszis alakú hodográfja látható, a 3. és 4. ábrán pedig a hathengeres V-elrendezésű dugattyús gép találmány szerinti kiegyensúlyozása 20 látható, homlok-, illetve oldalnézetben, amikoris a kiegyensúlyozást biztosító tengelyrendszer egyike maga a főtengely. Az 1. ábra hathengeres V-elrendezésű dugattyús 25 gépnél alkalmazott hagyományos megoldást mutat. E hagyományos megoldásnál a V-hengerelrendezésű motorok egy-egy síkjához két-két segédtengely tartozik, egyenlő tömegerejű ellensúlyokkal. Az ábrán két dugattyú van ábrázolva, melyek hajtó-30 rúdjaikkal az éppen függőleges helyzetben bemu­tatott forgattyú forgattyúcsapjához csatlakoznak, a másik két forgattyúkar az említett függőleges forgattyúval 120°-ot zár be. A jobboldali henger­sorhoz az Sí és S2 segédtengely, a baloldali 35 hengersorhoz pedig az S3 és S 4 segédtengely tartozik. A főtengelyt f betű jelöli. Az 1. ábra szerinti hagyományos megoldásnál a V-hengerelrendezésű motor billentő nyomatékainak kiegyensúlyozását az S!, S2 , S 3 és S 4 segédten-40 gelyeken elhelyezett ellensúlyok biztosítják. Az egyenlő karokon elhelyezett, egyenlő súlyú tö­megek tömegerői egyenlők. Mint az ábrán is látható a kiegyensúlyozásnak ez a módja hely­igényes, és a motor szerkezetét számos alkatrésszel 45 nehezíti. A 2. ábrán x, y koordináta rendszerben a hathengeres, V-hengerelrendezésű motorok alternáló tömegeiből származó R eredő szabad nyomaték vektora végpontjának ellipszis pályáját mutatjuk be. 50 A vázlatos ábra feltünteti a motor 2 y henger­szögét. Az ábra érzékelteti, hogy a gyakorlatban leginkább elterjedt 40—60°-os V-szögek esetében az ellipszis nagy excentricitású, tehát a pálya erősen eltér a körtől. A számítások szerint az excentricitás 55 gyakori értéke 50%. A 3. és 4. ábra a hathengeres, V-elrendezésű dugattyús gép találmány szerinti kiegyensúlyozását szemlélteti homlok-, illetve oldalnézetben. Az áb­rákon f a főtengely, és ennek végére diametrálisan 60 szembenfekvő helyzetben Ci ellensúlyok vannak rögzítve. A motor hosszanti szimmetria síkjában Sí segédtengely van elhelyezve, s ennek két végén - ugyancsak diametrálisan szemben fekvő helyzet­ben - C2 ellensúlyok találhatók. Az S t segéd-65 tengelyt az f főtengely fogaskerékpár segítségével 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom