168188. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7béta-amino-cefém-3-on- 4-karbonsav-származékok előállítására

23 168188 24 A fentiekben használt jódozó reagenst a következőképpen állítjuk elő: 250 ml-es mágneses keverővel, visszafolyató hűtővel és nitrogén-ballonnal ellátott gömblombikba 42 g frissen, desztillált N,N'-diciklohexilkarbodiimidet 90 ml metiljodidban oldunk, nitrogénatmoszférában és szobahőmérsékleten, és a színtelen reakcióelegyet 72 órán át 70°-os fürdőhőmérséklet mellett keverjük. A reakcióidő letelte után a vöröses barna oldatról a metiljodid-felesleget csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a sűrű vöröses barna maradékot 150 ml abszolút toluolban 40°-on oldjuk. A néhány óra alatt spontán kikristályosodott anyagot üvegszűrőn nitrogénatmoszférában levegő kizárása mellett az anyalúgtól elválasztjuk, a reakcióedényt háromszor 25-25 ml abszolút, hideg toluollal kiöblítjük és ugyanezt a toluolt használjuk az üvegszűrőn levő sárgás kristályok színtelenné mosásához. 20 órás, 0,1 Hgmm nyomáson és szobahőmérsékleten történő szárítás után az N-metil-N,N'-diciklohexilkarbodiimidiumjodidot 111-113° olvadáspontú színtelen kristályokként kapjuk. IR-abszorpciós spektrum (kloroformban): jellemző sávok 4,72 és 6,00ju-nál. 0,400 g 3-jódmetil-7|3-fenilacetilamino-3-cefem-4--karbonsav-difenilmetilészter 15 ml 90%-os vizes ecetsavval készített oldatát jégfürdőn 0°-ra hűtjük és erős keverés közben részletenként 2,0 g cinkport adunk hozzá. Az elegyet 30 percen át 0 -on tartjuk, majd a reagálatlan cinkport diatomafölddel töltött szűrőn leszívatjuk, a szüredéket többször friss metilénkloriddal felszuszpendáljuk és szűrjük. Az egyesített szűrleteket csökkentett nyomáson bepároljuk, a maradékot abszolút toluolban felvesszük és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot 50 ml metilénkloridban és 30 ml 0,5 mólos vizes dikáliumhidrogénfoszfát oldatban keverés közben felvesszük, a vizes fázist kétszer 30 ml metilénkloriddal utána extraháljuk és elöntjük. A szerves extraktumokat többször telített vizes nátriumklorid oldattal mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot 22 g szilikagéllel (10% vízadalék) töltött oszlopon kromatografáljuk. A 3-metilén-7j3-fenil-acetilamino-cefám4a-karbonsav-difenilmetilésztert metilénkloriddal és 2% ecetsavmetilésztert tartalmazó metilénkloriddal eluáljuk és metilénklorid és hexán elegyéből átkristályosítjuk. Op.: 144-147°, [aß0 = -18° ± 1° (c = 0,715, kloroformban). UV-abszorpciós spektrum (95%-os vizes etanolban): ^max = 254 m/i (e = 1540) • és 260 mß (e = 1550). IR-spektrum (metilénkloridban) jellemző sávok 2,94, 5,65, 5,74, 5,94, 6,26 és 6,67 ju-nál. 2. példa 1,53 g 3-formil-7j3-fenilacetilamino-2-cefem4a-karbonsav-difenilmetilészter 40 ml metilénkloridos oldatát 0°-ra hűtjük és 0,61 g 3-klórperbenzoesavat adunk hozzá. A reakcióelegyet 1 órán át szobahőmérsékletre történő melegedés közben állni hagyjuk, majd egymás után 5%-os vizes nátriumhidrogénszulfit-oldattal, 0,5 mól vizes dikáliumhidrogénfoszfát-oldattal és vízzel mossuk, a vizes mosóoldatokat kétszer metilénkloriddal extraháljuk, majd döntjük. A szerves fázist magnéziumszulfát 5 felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A 3-formiloxi-7(3-fenilacetilamino-cefem-4-karbonsav-difenilmetilészterből álló sárga kocsonyás maradékot, (kitermelés: 1,55 g) melyben a gyűrű kettős-10 kötése előnyösen 3-helyzetben van, 0° hőmérsékleten 1 órán át 30 ml tetrahidrofuránnal és 30 ml 0,5 mólos nátriumhidrogénkarbonát-oldattal keverjük és csökkentett nyomáson 25 ml térfogatra pároljuk be. A maradékot 25 ml vízzel hígítjuk, 15 majd kétszer etilacetáttal extraháljuk. A szerves fázist vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot 65 g szilikagélen kromatografáljuk. A 70-feni 1 a c e t ilamino-cefam-3-on-4£-karbonsav-difenilmetil-20 észtert 2-3% acetont tartalmazó metilénkloriddal eluáljuk és dioxánból liofilizáljuk. Kitermelés: 0,24 g. A vékonyrétegkromatográfiásan nem teljesen tiszta termék az 1. példában leírt eljárás termékével azonos, és minden további tisztítás 25 nélkül használható kiindulási anyagként. A kiindulási anyagokat a következőképpen állíthatjuk elő: 3,40 g 3-acetiloximetil-7|3-fenilacetilamino-2-ce-30 fem-4a-karbonsav 70 ml desztillált vízzel készített szuszpenziójához vibrátoros keverővel történő keverés közben 7,3 pH értékig 1 n nátriumhidroxid oldatot adunk. Az oldatot termosztáttal 35°-ra melegítjük és 0,4 g Bacillus subtilis ATCC 6633 35 sejt-liofilizátum 3 ml vizes szuszpenzióját adjuk. A pH-értéket 1 n vizes nátriumhidroxid oldattal állandóan 7,4 értéken tartjuk, körülbelül 2,5 óra múlva az elméleti nátriumhidroxid felvétel felét érjük el. A reakciót addig végezzük, míg több nátrium-40 hidroxid hozzáadása nem szükséges és az oldat pH-értéke néhány órás szobahőmérsékleten történő állás után sem változik. A reakcióelegyre 300 ml hűtött etilacetát oldatot rétegzünk és erős keverés közben az elegyet 5 mólos vizes foszforsav oldattal 45 2,0 pH-értékig savanyítjuk. A vizes fázist a fázisok elválasztása után nátriumkloriddal telítjük és kétszer 250 ml hideg etilacetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat ötször 50 ml telített vizes nátriumklorid oldattal mossuk, nátriumszulfát 50 felett szárítjuk és bepároljuk. A maradék kromatográfiásan egységes 3-hidroximetil-7ß-fenilacetilamino-2-cefem-4a-karbonsav, melyet etilacetát és ciklohexán elegyéből történő többszörös átkristályosítás után 156—156,5° olvadáspontú tűs kris-55 tályokként kapunk. 0,7 g 3-hidroximetil-70-fenilacetilamino-2-cefem-4a-karbonsav 30 ml 4:1 arányú dioxán-metanol eleggyel készített oldatához 0,507 g difenildiazometán 5,07 ml dioxános oldatát adjuk és az 60 elegyet szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd 90 perc után részletekben addig adunk hozzá további difenildiazometánt, míg az enyhe elszíneződés állandó marad. A reakcióelegyet ezután szárazra pároljuk és a maradékot etilacetát és 65 ciklohexán elegyéből kikristályosítjuk, az így kelet-12