168121. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminoglikozid-antibiotikumok előállítására

11 168121 12 Az 1—4. ábrákon bemutatott mágneses magrezo­nancia-spektrumokat Varian A-60-A típusú spektro­méterrel (Varian Associates, Palo Alto, California cég gyártmánya), az antibiotikumnak deuterizált vízzel készült oldatával kaptuk. A spektrumokat ppm-ben fejeztük ki, és belső standardként a HDO sávot, 4,61 ppm-nél használtuk. A JI-20 antibiotikum-komplex, új komponensei (vagyis a JI-20A és JI-20B antibiotikumok) és savaddiciós sóik vízzel hidrátokat és poláris szerves oldószerekkel szolvátokat (például alkoholátokat) al­kotnak. Ezek a hidrátok és szolvátok a bázisos antibiotikummal és savaddiciós sóival biológiailag teljesen egyenértékűek. Ezek csupán olyan származé­kok, amelyek alakjában az antibiotikumokat könnyen ki lehet nyerni az oldatukból. Az új JI-20A és JI-20B antibiotikumok szerke­zete az I általános képlettel fejezhető ki. Ebben a képletben R hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent. A JI-20B antibiotikum képletében R metil­csoportot és a JI-20A antibiotikum képletében R hidrogénatomot képvisel. Amint az I általános képletből látható, a JI-20A és JI—20B antibiotikumok aminoglikozid-antibiotiku­mok, és abba az osztályba tartoznak, amely magában foglalja a gentamicint, sztreptomicint, neomicint, parompmicint, sziszomicint, kanamicint stb. Ennek az osztálynak a tagjai bázisos antibiotikumok, és bizonyos olyan nem-toxikus és farmakológiailag elfo­gadható származékokká alakíthatók, amelyek antibio­tikus hatása lényegében azonos,, és általában csak fokozati különbség van a szabad antibiotikumbázis és ilyen származékai között. Az ilyen származékok közé tartoznak a savaddiciós sók és a Schiff-bázis-oxazoli­din származékok. A JI-20A és JI-20B antibiotikumok farmakoló­giailag elfogadható savaddiciós sóit általában a szabad nitrogénbázis savval való közömbösítésével állítjuk elő. A savaddiciós sót a vizes oldatból célszerűen vízzel elegyedő oldószerrel, előnyösen kevés szénato­mos alkohollal való lecsapásával vagy az ilyen vizes sóoldat liofilizálásával különíthetjük el. Az ilyen sók általában szervetlen savakból vagy karbonsavakból, például alifás egyenes láncú, elágazott láncú és ciklu­sos karbonsavakból, aromás karbonsavakból és aralkü karbonsavakból származtathatók. Ilyen sav lehet például a kénsav, sósav, foszforsav, ciklopropánkar­bonsav, adamantánkarbonsav, benzoesav, pivalinsav, fenilecetsav, ecetsav, propionsav, kapronsav, sztearin­sav és olajsav. A JI-20A és JI-20B-antibiotikumok farmakoló­giailag elfogadható Schiff-bázis-oxazolidin-származé­kait rendszerint úgy állítjuk elő, hogy az antibioti­kumbázis alkoholos oldatát alkalmas aldehid fölösle­gével szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsék­leten egy óra hosszat reagáltatjuk, és az oldatot lehűtjük, hogy a kívánt terméket általában kristályos alakban megkapjuk. A származékok a tömény reak­ciókeverékből lecsapással is elkülöníthetők. Amint az I általános képletből látható, a JI-20A és JI-20B antibiotikumoknak négy primer aminocsoportja van, ezek mindegyike Schiff-bázist alkothat. Ezenkívül az antibiotikumoknak tercier hidroxicsoporttal szomszé­dos szekunder aminocsoportjaik is vannak, ezek aldehiddel reagálva oxazolidingyűrűt alkotnak. így tehát, amikor az antibiotikumot aldehid fölöslegével hozzuk össze minden egyes antibiotikum molekulával 5 molekula aldehid reagál a II általános képletű Schiff-bázis-oxazolidin-származék keletkezésével. Eb' S ben a képletben R hidrogénatomot vagy metilcsopor­tot és Rj 1-11 szénatomos alkilcsoportot, 3-11 szénatomos cikloalkilcsoportot, 6—11 szénatomos aril- vagy aralkilcsoportot, aromás heterociklusos cso­portot vagy 5-11 szénatomos aromás-heterociklusos 10 alkilcsoportot jelenthet. A II általános képletű Schiff-bázis-oxazolidin-szár­mazékok előállítására használható aldehidek például az acetaldehid, propionaldehid, butiraldehid, kroton­aldehid, furfurol, ciklopentil-acetaldehid, vanillin, ve-15 ratraldehid, benzaldehid, p-nitro-benzaldehid, szalicil­aldehid, piridoxál. A Schiff-bázis-oxazolidin-szánnazékok vízben nem oldódnak, de a legtöbb közönséges szerves oldószer­ben, például kloroformban, metanolban, acetonban, 20 etilacetátban oldhatók. A víznyomokat tartalmazó szerves oldószerekben rendszerint bomlékonyak, és -szabad antibiotikummá hajlamosak visszaalakulni. Savnyomok jelenléte elősegíti a visszaalakulást. 25 Az antibiotikumtermékek biológiai hatásossága A JI-20 antibiotikum-komplex Mueller-Hinton­tenyészetben in vitro vizsgálva, jelentékeny bakté­riumölő hatást mutat. Az Escherichia coli 32 törzsével szemben tapasztalt legkisebb gátló koncent-30 rációja 0,3-50 Mg/ml volt.. Az egyes antibiotikum-komponensek és ezért maga az antibiotikum-komplex és in vitro széles spektrumú baktériumellenes hatású. A 6. táblázatban jellegzetes Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokkal 24 órai 35 inkubálással kapott vizsgálati eredményeket foglaltuk össze. Azonos eredményeket kaptunk, amikor a próbákat Mueller-Hinton-táptalajon végeztük. Ilyen­kor az értékeket a szabad antibiotikumbázisra vonat­koztatva fejeztük ki, bár a próbákat ténylegesen 40 szulfátsóval hajtottuk végre. 45 6. táblázat In vitro antibiotikus hatás Legkisebb gátló koncentráció Oig/ml) 50 Mikroorganizmus JI-20A JI-20B antibiotikum antibiotikum Staphylococcus aureus 70 3,0 3,0 Staphylocossus aureus 2059 7,5 7,5 Staphylocoscus aureus 45 0,3 0,3 Escherichia coli 11775 0,3 0,8 Escherichia coli 12740 0,3 0,3 Klebsiella pneumoniae 18 7,5 17,5 Klebsiella penumoniae 13883 7,05 0,08 Klebsiella rhinoscleromatis 18804. 0,05 0,08 Proteus mirabilis 8019 0,8 0,8 Pseudomonas aeruginosa 59 3,0 7,5 Pseudomonas aeruginosa 60 3,0 17,5 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom