168046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aroil-csoporttal helyettesített fenil-ecetsav-származékok előállítására

168046 17 18 . oldatot ismételten bepároljuk. Az így kapott maradékot desztilláljuk, majd a desztülátumot szobahőmérsékleten etanolból kristályosítjuk. így 18%-os hozammal a 60 °C olvadáspontú [4-(l-klór-etil)-fenil]- 2 -tienil-ketont kapjuk. 5 A fentiekben ismertetett módon eljárva és [4-(l-hidroxi-etil)-fenil]-2-tienil-keton helyett ekvivalens mennyiségben a megfelelő aroil-benzilalkoholt használva az alábbi vegyület állítható elő: [3-( 1 -klór-etil)fenil]-2-tienil-keton, hozam 56,4% forráspontja 0,7 10 Hgmm nyomáson 168-178 °C; 12. példa 4,2 súlyrész tiofén, 13 súlyrész ón(IV)-klorid és 40 súlyrész metilén-klorid 0 C°-ra lehűtött keyeré- 15 kéhez keverés közben cseppenként 11,7 súlyrész 4-(bróm-metil)-benzoil-klorid 16 súlyrész metilén-kloriddal készült oldatát adjuk (a reakció exoterm és gázhalmazállapotú hidrogén-klorid fejlődik). 2,5 órás keverés után a reakcióelegyet 20 súlyrész sósavoldat 20 és 100 súly rész tört jég keverékébe öntjük, majd a vizes elegyet metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist lúgos kémhatású vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A szilárd maradékot forró petroléterrel eldörzsöljük, majd a terméket kiszűrjük és etanolból 25 kristályosítjuk. így 45%-os hozammal 4-bróm-4-fenil-2-tienil-ketont kapunk, amelynek olvadáspontja 85,6 °C (az anyag bomlik). Ha a fentiekben ismertetett módon járunk el és p-(bróm-metil)-benzoil-klorid helyett ekvivalens 30 mennyiségben p-(l-klór-etil)-benzoil-kloridot használunk, akkor 25%-os hozammal a 61,5 °C olvadáspontú [4-(l-klór-etil)-fenil]-2-tienil-ketont kapunk. 13. példa 35 26,7 súlyrész 4-etil-benzoil-klorid, 13,3 súlyrész tiofén és 80 súlyrész metilén-klorid keverékéhez 30 C°-on keverés közben 41,1 súlyrész ón(IV)-klorid 40 súlyrész metilén-kloriddal készült oldatát adjuk, majd az adagolás befejeztével a reakcióelegyet visszafolyató 40 hűtő alkalmazásával forráspontján tartva 3,5 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyet tört jég és sósav keverékébe öntjük, majd a fázisokat elválasztjuk és a vizes fázist metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat vízzel mossuk, szárítjuk, 45 szűrjük és bepároljuk, majd a maradékot benzolban feloldjuk, és a kapott benzolos oldatot ismételten bepároljuk. Az így kapott maradékot ezután desztilláljuk, amikor is 74,7%-os hozammal (4-etil-fenil)-2-tienil-ketont kapunk, amelynek forráspontja 12 50 Hgmm nyomáson 200-205 °C. Ha a fentiekben ismertetett módon járunk el és kiindulási anyagként 4-etil-benzoil-klorid helyett ekvivalens mennyiségben 2-klór-3-toluil-kloridot használunk, akkor 80%-os hozzammal (2-klór-3-metil-fenil)- 55 2-tienil-ketont kapunk, amelynek forráspontja 12 Hgmm nyomáson 197-199 °C. 14. példa 23,5 súlyrész (4-etil-fenil)-2-tienil-keton, 19,5 60 súlyrész N-bróm-szukcinimid, 220 súlyrész szén-tetraklorid, 1,1 súlyrész benzoil-peroxid és egy csepp toluol keverékét keverés közben visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk, majd a kicsapódott szukcinimidet kiszűrjük, míg a szén tetra-kloridos 65 szűrletet szárítjuk és bepároljuk. Az olajos konzisztenciájú maradék hűtés közben megszilárdul. Ekkor a terméket feloldjuk 2-propanolban és kristályosodni hagyjuk, majd kiszűrjük és vákuumban szárítjuk. így 81,5%-os hozammal 4-(l-bróm-etil)-fenil-2-tienil-ketont kapunk, amelynek olvadáspontja 71,1 °C. 15. példa 26 súlyrész (5-klór-2-tienil)-(4-etil-fenil)-keton, 350 súlyrész szén-tetra-klorid, 1 súlyrész benzoil-peroxid és 18,5 súlyrész N-bróm-szukcinimid keverékét keverés közben visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, majd amikor a reakció alábbhagy, a képződött csapadékot kiszűrjük, és a szén-tetra-kloridos fázist szárítjuk és bepároljuk. A maradék jéggel végzett hűtés során megszilárdul, majd ezt követően 2-propanolból (aktív szén jelenlétében) kristályosítjuk. Vákuumban végzett szárítás után így 68,6%-os hozammal 4-( 1 -bróm-etil)-fenil-(5-klór-2-tienil)-ketont kapunk, amelynek olvadáspontja 69,4 C. 16. példa 9,9 súlyrész [4<l-bróm-etil)-fenil] (5-klór-2-tienil)keton, 1,96 súlyrész nátrium-cianid, 12 súlyrész víz és 48 súly rész dioxán keverékét 17 órán át keverjük, miközben a keverék hőmérsékletét 90 C°-on tartjuk. A reakcióelegyet ezután bepároljuk, majd a maradékhoz 36 súlyrész vizet adunk. A vizes elegyet éterrel extraháljuk, majd az extraktumot szárítjuk és bepároljuk. A kapott maradékot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografálás útján tisztítjuk, eluálószerként kloroformot használva. A tiszta frakciókat egyesítjük, majd az eluálószert elpárologtatjuk. A maradékot n-hexánnal eldörzsöljük, amikor is 90 °C olvadáspontú 4-(5-klór-2-tenoil)- hidratropanitrilt kapunk. Hozam: 24,1%. 17. példa 7,3 súlyrész 4-(2-tenoil)-hidratropanitril, 18 súly rész kénsav, 10 súlyrész víz és 10 súlyrész ecetsav keverékét keverés közben visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk, majd a reakcióelegyet tört jégre öntjük, és ä vizes elegyet éterrel extraháljuk. A szerves fázist híg nátrium-hidroxid-oldattal mossuk, míg az így kapott vizes fázist sósavoldattal megsavanyítjuk és éterrel extraháljuk. A kapott szerves fázist szárítjuk, aktív szénnel keverjük, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A kapott maradékot petroléterrel végzett eldörzsölés útján szilárdítjuk meg, majd kiszűrjük és acetonitrilből kristályosítjuk. így a 121,1 °C olvadáspontú 4-(2-tenoil)-bidratropasavat kapjuk. Hozam: 11,5%. A 22. példában ismertetett módon eljárva és kiindulási vegyületként 4-(2-tenoil)-hidratropanitril helyett ekvivalens mennyiségben valamilyen aroil-fenilacetonitrilt használva az alábbi vegyületeket kapjuk: 4-(5-klór-2-tenoil)-hidratropasav, hozam 76,9% olvadáspontja 137,4 °C; 2-[4-(2-tenoil)-fenil]-ecetsav, hozam 29%, olvadáspontja 126-129 °C; a-metil-4-(2-tenoil)-hidratropasav, hozam 16,7%, olvadáspontja 138,8 °C; és £[2-klór-3<2-tenoil)-fenil]-ecetsav, hozam 24,5%, olvadáspontja 112,2 °C. '-