167985. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny másolóanyag

167985 87 88 tünk rá negatív raszteren keresztül. Megfelelő oldószerrel, pl. 1,11-triklóretannal többször lemosva előhívjuk. Szárítás után az előhívást a II. előhívóval fejezzük be, (az előhívót a 36-43. példáknál ismertettük). A száraz lemezét végül piros nyomdafestékkel színezzük. Az így előállított nyomóforma nagyobb példányszám nyomására alkalmas, mint azok a nyomóformák, melyeknél a másolóréteget a második bevonóréteg nélkül állítottuk elő (második másolóréteg nélkül). E példában leírt eljárással előállított lemez kitűnik a viszonylag jó fényérzékenységével, mivel az előírás szerint felvitt első rétegben levő kevert kondenzátumnak igen jó a fényérzékenysége. Az előzőekben leírt bevonóoldat helyett felhasználhatunk olyan oldatot is második bevonásra, mely a polivinil-cinnomát megfelelő oldata. A bevonatot a hosszabb hullámhosszú fényre is érzékennyé tehetjük, ha 5% Michler-ketont adunk hozzá. 101. példa Diazovegyületeket tartalmazó kevert kondenzátum 1%-os vizes oldatát visszük fel egy olyan hordozóra, mely azonos az 1-35. példákban leírtakkal. A kondenzátum 1%-os oldatához 1/2% 85%-os foszforsavat is adunk. A kondenzátum előállítását a későbbiekben ismertetjük. A bevonóoldat kissé zavaros. A bevonatot megszárítjuk és egy képen keresztül megvilágítjuk, majd előhívjuk az 1—35. példákban leírt módon. Az így előállított nyomóforma jó festékfelvevő képességgel bír. A kevert kondenzátum előállítása a következő: 4,6 súlyrész difenilamin-4-diazónium-szulfátot és 2,2 súlyrész 3-amino-pirént feloldunk enyhe melegítés közben 30 térfogatrész 90%-os metánszulfonsavban. Az oldatot lehűtjük szobahőmérsékletre és hozzáadunk keverés közben 0,75 súlyrész paraformaldehidet. A keverést még 3,5 percig folytatjuk, ezután a kondenzációs elegyet 90 °C hőmérsékletre előmelegített vizes sósavhoz öntjük. (200 térfogatrész víz és 100 térfogatrész 18%-os vizes sósavoldat). A sósavas kondenzátumot jeges vízben lehűtjük, a kivált csapadékot porcelán szűrőn leszűrjük, 0,5 n.sósawal mossuk és szárítjuk. A termék súlya 4,8 súlyrész. Az elemzés szerint a termékben az atomok aránya C : N = 31,4 : 4, míg a diazo-homokondenzátumban az arány 17,3 : 4 és az amin homokondenzátumban 68 : 4 (C 65,1%, N 9,7%). 102. példa Alumínium-hordozó felületét elektrolitikus fürdőben maratjuk, bevonjuk az alábbi oldattal és a bevonatot megszárítjuk: 5,0 súlyrész polivinilalkohol (88%-ban elszappanosítva, a 4%-os vizes oldat viszkozitása 20 C°-on 6,5-8,8 cp), 0,5 súlyrész diazovegyületet tartalmazó kevert kondenzátum, melynek előállítását később ismertetjük és 94,5 súlyrész víz. A bevonatot egy képen keresztül megvilágítjuk, az előhívást vizes öblögetéssel végezzük. A színezésre a kristályibolya (Cl. 42555) vizes oldatát használjuk, kékes színű pácolt képet kapunk. Hordozóként polietilén-tereftalát-filmet is használhatunk, ha felületének simaságát előzetesen valamilyen mechanikus módszerrel megszüntetjük. A kevert kondenzátum előállítása a következő: 8,5 súlyrész 2-fenil-amino-piridint feloldunk 50 5 térfogatrész 80%-os kénsavban, ügyelve arra, hogy a hőmérséklet ne haladja meg a 35 C°-t. Az oldatot ezután 15—20 C°-ra lehűtjük és 10 perc alatt erős keverés közben beadagolunk egy keveréket, mely 15 súlyrész 97,6%-os difenilamin-4-diazónium-szulfátból 10 és 3 súlyrész paraformaldehidből áll. Az elegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük, majd 14 órán át állni hagyjuk. A kevert kondenzátum elválasztása végett a kondenzációs elegyet felhígítjuk, 70 térfogatrész metanollal, lehűtjük, majd keverés közben 200 15 térfogatrész izopropanolba öntjük. A kivált terméket porcelán szűrőn leszűrjük, 500 térfogatrész izopropanolban felszuszpendáljuk és leszűrjük, a szuszpendálást és szűrést megismételjük. A termék súlya 25,6 súlyrész, szulfátsó alakjában van. Az elemzés szerint a 20 termékben diazocsoportot tartalmazó vegyület minden molekulájára 0,8 mól második komponens jut. (N 10,4%, ND 4,6%; az atomok aránya: 4,52 : 2.) 103. példa 25 Szitás nyomóstencil előállítására a következő eljárást alkalmazzuk: 90 súlyrész polivinilakoholt (4%-os vizes oldatának viszkozitása 20 C°--on 8-tól 11 cP) feloldunk 423 súlyrész vízben. Az oldatba erős keverés közben 30 beadagolunk 15 súlyrész finoman eloszlatott kovasavat, 30 súlyrész dibutilftalát és 0,5 súlyrész kristályibolya színezéket. Az így előállított kondenzációs elegyből 30 súlyrészt felhígítunk 10 súlyrész vízzel és hozzákeve-35 rünk egy oldatot, melynek összetétele a következő: 1 súlyrész 80. példában leírt módon előállított kevert kondenzátum, 6,3 súlyrész etilénglikol-monometiléter és 3,7 súlyrész víz. A stencil hordozórétegét bevonjuk ezzel a keverékkel az ismert módon. Az így előállított 40 másolóréteget negatív képpel kell megvilágítani és vizes öblítéssel előhívni. Ily módon síknyomásra alkalmas stencilt állítunk elő. 104. példa 45 E példában bemutatjuk azt, hogy az újtípusú diazocsoportokat tartalmazó kondenzátumokkal előállított másolóanyagok megtartják kiváló oleofil tulajdonságaikat még szélsőséges körülmények között is. Cellulóz-acetát filmet felületén elszappanosítunk, 50 többször áttöröljük egy oldattal, mely két súlyrész később ismertetendő nyers kondenzátumot és 98 súlyrész vizet tartalmaz. A nyers kondenzátumban diazocsoportonként 75 molekula foszforsav van. Bár a bevonóoldat egészen híg, a megvilágítás és a 55 vizes öblítéssel való előhívás után, a megvilágított felület víztaszítóvá válik és a zsíros nyomdafestéket jól fel tudja venni. Összehasonlítás céljából egy ugyanilyen lemezt hasonló módon bevonunk egy oldattal, amelyben az 60 oldott kondenzátum ugyanilyen mennyiségű diazocsoportot tartalmaz. Az összehasonlító kondenzátumot a 3 406 159 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalom 1. példájában leírt módon állítottuk elő, a kondenzátum formaldehidből és a diazovegyületből 65 áll, nem tartalmaz második komponenst. A foszforsav 44