167985. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny másolóanyag
167985 89 90 és a diazocsoportot tartalmazó vegyületek moláris aránya ugyanannyi, mint a példa elején leírt kevert kon denzátumban. Az így előállított másolóréteg megvilágítás után hidrofil marad mind a megvilágított, mind a meg nem 5 világított részeken. Az ilyen rétegre a zsíros nyomdafestékek nem vihetők jól fel. A diazovegyületet tartalmazó kevert kondenzátum előállítása a következőképpen történik: 1,29 súlyrész 3-metoxi-difenilamin-4-diazónium- 10 foszfátot feloldunk 33,8 súlyrész 88%-os foszforsavban. Szobahőmérsékleten erős keverés közben hozzáadunk előbb 0,36 súlyrész paraformaldehidet, majd közvetlenül utána 0,68 súlyrész tiofént. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük, majd 15 egy éjszakán át állni hagyjuk. A gyantából egy kevés a keverőre rakódik, egyébként a nyers kondenzátum teljesen tiszta és vízben feloldódik. A nyers kondenzátum további műveletek nélkül felhasználható bevonóoldatok készítésére. 20 105. példa Az eljárás azonos a 85. példában leírttal, azzal a különbséggel, hogy a bevonóoldat 12 súlyrész etilénglikol-monometiléter és butilacetát 8 : 2 arányú 25 keveréke, melyben 6 súlyrész 19. példában leírt kevert kondenzátum van feloldva. A fényérzékeny bevonatot raszteren át pozitív képpel megvilágítjuk és a 36-43. példákban leírt módon a II. előhívóval előhívjuk, A nyomóforma 30 felületét ezután 40%-os ferriklorid-oldattal kezeljük, a kondenzátummal nem védett felületrészeken a rézréteg mélyen bemaródik. A bevonóréteg eltávolítására az anyagot dimetilformamiddal öblítjük. Ilyen módon egy fél-tónusú gravírozott nyomólemezt ka- 35 punk. Ha a fényérzékeny réteget negatív képpel világítjuk meg és azután az előzőekben leírt módon kezeljük, pozitív reliefnyomóformát állíthatunk elő. 40 106. példa A példa annak bemutatására szolgál, hogy az egész kevés diazovegyületet tartalmazó kevert kondenzátum is jól felhasználható másolóanyagok előállítására. Kevert kondenzátumból 2%-os oldatot készítünk 45 etilénglikol-monometil-éterben. A kondenzátum az elemzés szerint 3-metoxi-4-diazo-difenilamin egységenként 18 egység p-krezolt tartalmaz. Alumínium fólia felületét elektrolitikusan megmaratjuk és az előző oldattal bevonjuk. A bevonatot ezután megszá- 50 rítjuk. Megvilágítjuk negatív eredeti képen keresztül, a fóliát előhívjuk acetonnal való öblítéssel, majd megszárítjuk, vízzel átöblítjük és zsíros nyomdafestékkel színezzük. 55 Pozitív nyomóformát kapunk, mely ha szennyezett, megtisztítható, ha a következő oldattal öblítjük: 75 térfogatrész víz, 35 térfogatrész n-prapanol és 2 súlyrész NaH2 P0 4 • 2H2 O. Ha a kondenzátumot csak a p-krezolból állítjuk 60 elő, az előzőekkel azonos módon és a 3-metoxi-difenilamin-4-diazónium-kloridot csak később adjuk hozzá (a diazovegyület mennyisége az előzőekkel azonos), olyan kevert kondenzátumot kapunk, melyből készített másolóréteg egy képpel megvilágítva és 65 acetonnal előhíva pozitív nyomóformát ad. A nyomóforma felületének egyes részei azonban kissé habos szennyeződést is tartalmaznak. Ilyen habszerű szennyeződés az előző módon készített nyomóformán is előfordul azzal a különbséggel, hogy ennél a nyomóformánál ha megkíséreljük a nyomóforma tisztítását az előző oldattal való öblítéssel, a nyomóforma teljesen tönkremegy. Még akkor se kapunk jó eredményt, ha a diazovegyületből tízszeres mennyiséget használunk fel, de csak a kondenzáció után adjuk hozzá. A kevert kondenzátum előállítására 0,323 súlyrész diazovegyületet (1. táblázat 2. sz. diazovegyület, szulfát) feloldunk 100 térfogatrész 86%-os foszforsavban, ezt az oldatot élénk keverés közben összeöntjük egy másik oldattal, mely 3,36 súlyrész 2,6-dimetilol-4-metil-fenolból és 20 térfogatrész meleg metanolból áll. Az összeöntés idején az oldat tiszta, de hamarosan zavarossá válik, amint a kondenzátum kicsapódása elkezdődik. A reakcióelegyet 1 óra hosszat keverjük, majd egy éjszakán át állni hagyjuk. A nyers kondenzátumot 400 térfogatrész vízzel felhígítjuk, és belekeverünk 150 térfogatrész telített konyhasóoldatot. Csapadék keletkezik, melyet leszívatunk, vízzel semlegesre mosunk, majd megszárítunk. A termék súlya 2,8 súlyrész. (C 71,0%, N 1,4%; az atomok aránya: 177 : 3.) A leírttal azonos módon előállított 2,6-dimetilolp-krezolból készült homokondenzátum elemzése a következő értékeket mutatja: C 71,6%, H 7,1%. Az elemzés azt mutatja, hogy a krezol egységeket dibenziléterszerű híd köti össze. 107. példa Stencil síknyomólemez fotomechanikai úton való előállítására a következő eljárást használjuk: 30 súlyrész polivinilalkoholt (maradék acetát tartalma 2%-nál kisebb, 4%-os vizes oldatának viszkozitása 20 C°-on: 17—23 cp) feloldunk 90 súlyrész vízben. A 25%-os polivinilalkohol-oldathoz erős keverés közben hozzáadunk 100 súlyrész vizes diszperziót, mely vinilacetát és maleinsavészter monomerekből készült kopolimer. A diszperzió szilárdanyag-tártalma 55%, viszkozitása Höppler-viszkoziméterrel mérve 5—25 poise, védőkolloidja. A 44. példában készített kevert kondenzátumból 1,5 súlyrészt feloldunk 10 térfogatrész vízben. Ezt az oldatot erős keverés közben hozzáadjuk 100 súlyrész előzőekben leírt emulzióhoz. Stencilt hordozó szitaalapot bevonunk ismert módon ezzel az emulzióval, majd fotomechanikai úton előállítjuk a stenciles nyomóformákat. Az így kapott másolóanyagok fényérzékenysége rendkívül jó. Ha az így kapott stenciles nyomóformákat összehasonlítjuk a kromátos eljárással érzékenyített nyomóformákkal, megállapítható, hogy a találmány szerint készített nyomóformák tárolhatósága lényegesen jobb, mint az eddig ismerteké. Az újtípusú diazóniumsók még felhasználhatók arra is, hogy velük érzékenyítsük a kereskedelmi forgalomban levő előre bevont, de még érzékenyített lemezeket. Az érzékenyítés a következőképpen történik: nyomólemezt bevonunk nem érzékenyített emulzióval, megszárítjuk, az így kapott réteget alaposan átnedve-
