167985. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny másolóanyag
167985 5 6 érzékenység. Más előnyök is mutatkoznak összehasonlítva a továbbiakban részletesen leírandó eddig általánosan használt diazóniumsókkal szemben, ilyen például az, hogy az újtípusú kondenzátum jól összekeverhető azokkal a polimer adalékokkal, melyeket az alaplemez készítésénél szokás felhasználni. A fényérzékeny kondenzációs termékeket általában diazóniumsóik formájában alkalmazzák. E sókat az ismert módszerekkel át lehet alakítani fényérzékeny azidokká, diazo-amino vegyületekké, diazo-szulfonátokká, vagy más a találmány szerinti másolóanyagok előállításához felhasználató vegyületekké. Az újtípusú kondenzációs termék előállítása erősen savas közegben történik, a kondenzációhoz felhasznált vegyület egyrészt az A—N2 X általános képletű aromás diazóniumvegyület, legalább egy „B" típusú vegyület (a B jelentését az előzőekben megadtuk) és legalább egy aktív karbonilcsoportot szabad formában tartalmazó vegyület, vagy több olyan anyag, melyek egymásrahatásakor szabad karbonilcsoport keletkezik. A találmány szerinti kondenzációs termékek előállítására gyakorlatilag alkalmas minden olyan vegyület, mely erősen savas közegben az ismert módszerekkel kondenzációra bírható aktív hidrogént tartalmazó vegyületekkel és aktív karbonilcsoportot tartalmazó vegyületekkel. Kondenzációra alkalmas vegyületek felsorolása megtalálható a 2 063 631 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. A leggyakrabban használatos karbonilvegyület a formaldehid, egyrészt mert a karbonilcsoportot tartalmazó vegyületek közül a legolcsóbb, másrészt, mivel igen reakcióképes. Kondenzálódó komponensként használják még az aromás, alifás és heterociklusos aldehideket, vagy még inkább a ketonokat. Ezek reakcióképessége lényegesen kisebb és hátrányuk az, hogy a kondenzáció közben gyakran nemkívánatos mellékreakciókat indítanak meg. E leírásban „formaldehid"-en különböző anyagokat értünk, melyek formaldehid leadására alkalmasak: ilyenek a vizes formaldehid oldat, formaldehid gáz, formaldehid oligomerek és polimerek, ilyen például a trioxán és a paraformaldehid, továbbá minden olyan anyag, mely formaldehidet szolgáltathat, pl. az urotropin. Kevert kondenzációs termékek gyártása megvalósítható úgy is, hogy A-N2 Xjelű vegyületeket és „B" jelű vegyületeket aktív karbonilcsoport jelenlétében reagáltatunk, és így az eddigiek szerint ismertetett kondenzációs termékekhez hasonló vegyületeket kapunk. Egy további egyszerű és ezért előszeretettel alkalmazott eljárásnál az aktív karbonilcsoportot tartalmazó vegyület felhasználását teljesen elhagyjuk és a kevert kondenzációs termékhez az eddigiek szerint leírt „B" komponens helyett egy módosított Bx komponenst használunk fel, mely az alábbi általános képlettel jellemezhető: E(-CHRa -0-R b ) m ahol E az előzőekben ismertetett B vegyületből m számú hidrogénatom elvétele után visszamaradó vegyületrész, Ra lehet aril, alkil végy heterociklusos csoport, de előnyösen hidrogén, Rb lehet hidrogén, alkil vagy acilcsoport 1-4 szénatommal, fenilcsoport, előnyösen metil-, etil-, vagy acetil-csoport, vagy hidrogén és! m egy egész szám 1 és 10 között. 5 Feltételezzük, hogy a kondenzáció folyamán a B ] vegyület teljesen vagy részlegesen reagál az A-N2 X vegyülettel. A B!-vegyület önmagával is reagálhat, ha feleslegben van jelen. A reakció folyamán Rb OH vegyület hasad le, és így alakul ki a kondenzációs 10 termék. Ezzel az eljárással rendkívül nagyszámú vegyületet állíthatunk elő attól függően, hogy milyen körülmények között végeztük a kondenzációt, milyenek voltak a felhasznált vegyületek arányai, milyen 15 egyéb adalékokat, elsősorban aktív karbonilcsoportot tartalmazó vegyületeket alkalmaztunk, mi volt a B-komponens stb. A kondenzációt az eddig leírtak alapján erős sav jelenlétében végezzük, melyet kondenzációs közeg-20 ként használunk. Előnyösen alkalmazhatók a közepesen erős vagy erős savak koncentrált formában, olyan mennyiségben, hogy a savtartalom lényegesen felülmúlja a higítószer mennyiségét. Egyébként a kondenzáció közegét úgy kell megválasztani, hogy a konden-25 záció körülményei között cseppfolyós legyen. A kondenzációs közegként felhasználandó sav mennyiségének alsó határát az határozza meg, hogy a keverék viszkozitása az eljárás összes változatánál megfelelő maradjon. A kondenzációnál alkalmazandó 30 savmennyiség felső határát a gazdaságossági megfontolások szabják meg. Gyakorlatilag az eljárást úgy állítjuk be, hogy a felhasználandó savmennyiség a lehető legkisebb legyen, mellyel még biztosítható a kondenzációba bevitt anyagok jó adagolása és megfe-35 lelő keverése. A felhasználandó sav típusának és mennyiségének megválasztásánál tekintetbe kell venni azt is, hogy milyen benne a komponensek oldhatósága és hogy milyen mértékben katalizálja a kondenzálást. 40 A felhasználandó komponensek minden kombinációjára — A—N2 X, B! B és aktív karbonilcsoportok mindennemű változtatása esetén — előzetes kísérletekkel kell megállapítani a legkedvezőbb kondenzációs körülményeket. Különös gondot kell fordítani az 45 exoterm kondenzációs reakciókra, nehogy azok túl hevesen menjenek végbe, mert akkor a folyamat ellenőrzése kicsúszik kezünkből és a magasabb hőmérséklet a diazovegyületek bomlásához vezethet. Kondenzációs közegként felhasználható savak 50 közül néhányat példaként ismertet a 3 235 382 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (első oszlop 71. sorától a második oszlop 5. soráig). Kondenzációs közegként előnyösen alkalmazható sav pl. a foszforsav, metánszulfonsav, és a kénsav. A 55 használatos savkoncentráció legalább 40%-os, de előnyösen 70—100%-os. A kondenzációs közeg másik komponense általában víz, de lehet részben vagy egészen helyettesítve oldószerekkel, így metanollal, ecetsavval, N-metil-pirrolidinnel stb. Eredményesen 60 alkalmazták pl. a 85%K>S foszforsavat, 80%-os kénsavat és a 90%-os metánszulfonsavat. Enyhe kondenzáló közeg pl. a 85%-os foszforsav, melyben a reakciót igen enyhe körülmények között lehet vezetni. A foszforsav előnyös kondenzáló közeg 65 mindazon vegyület-kombinációknál, melyek aránylag
