167970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indánszármazékok előállítására

167970 3 4 — redukálunk, a kapott II képletű vegyületet halogénezzük, az így nyert III általános képletű vegyületet — ahol Z halogénatomot képvisel — ciáncsoport bevitelére alkalmas reagenssel reagáltatjuk, és az így kapott V képletű vegyületet 5 hidrolizáljuk, vagy alkoholaddíciónak vetjük alá és ezt követően hidrolizáljuk, mimellett kívánt esetben a III általános képletű vagy az V képletű vegyületeket az indángyűrű 6-helyzetében a soron következő lépés előtt halogénezzük, vagy 10 b) az I általános képletű vegyületek körébe tartozó la általános képletű vegyületek előállítására — ahol a képletben X jelentése hidrogén- vagy halogénatom, — valamely XI általános képletű vegyületet — mely képletben X" hidrogén- vagy halogénatomot jelent 15 — redukálunk, a kapott II képletű vegyületet szulfonilezési reakciónak vetjük alá, az így keletkezett III általános képletű vegyületet — ahol Z jelentése arilszulfoniloxi-csoport — ciáncsoport bevitelére alkalmas reagenssel reagáltatjuk, és kívánt 20 esetben a III általános képletű, vagy a végtermékként kapott vegyületet az indángyűrű 6-helyzetében halogénezzük. A továbbiakban az egyes reakciólépések jelölésére a reakcióvázlatokon található betűjelzéseket alkal- 25 mázzuk. Az A reakciólépés végrehajtásánál II általános képletű vegyületet halogénezünk vagy szulfonilezünk. A halogénezési reakciót — melynek során a II képletű vegyület 1-helyzetű hidroxilcsoportját halo- 30 génatommal helyettesítjük — előnyösen alkalmas halogénezőszer segítségével hajtjuk végre, amely a hidroxilcsoportot halogénatommal képes helyettesíteni, szokás szerint oldószer jelenlétében. A halogénezőszer lehet például hidrogén-halogenid (például hidro- 35 gén-klorid, hidrogén-bromid stb.) tionil-halogenid (például tionil-klorid), halogénezett foszforvegyület (foszforil-triklorid, foszfor-triklorid, foszfor-pentaklorid, foszfor-tribromid stb.) és mások. A halogénezőszerek használt mennyisége szokásosan 1 —5 mól, 40 előnyösen 1—2 mól, a II képletű vegyület 1 móljához. A reakcióban használandó oldószer közönséges, halogénező reakciókban rutinszerűen alkalmazott bármilyen szerves oldószer lehet, így például halogénezett szénhidrogének (például szén-tetraklorid, kloroform, 45 etilén-diklorid, metilénklorid stb.), nitro-benzol, szén-diszulfid, szénhidrogének (például benzol, toluol stb.), alkil-cianid (például acetonitril stb.) és mások. Adott esetben feles mennyiségű halogénezőszert használhatunk, mely ilyenkor egyúttal oldószerként is 50 szolgál. A halogénező reakciót adott esetben előnyösebben hajthatjuk végre savakceptor, például tercier aminők (például piridin, dimetil-anilin, trimetil-amin stb.) jelenlétében. A szulfonilező reakciót általában előnyösen hajt- 55 hatjuk végre, ha a II képletű vegyületet aromás szulfonilezőszerrei reagáltatjuk alkalmas oldószerben. Aromás szulfonilezőszer például benzolszulfonil-klorid, p-toluolszulfonil-klorid, benzolszulfonil-bromid, p-toluolszulfonil-bromid stb.. Az aromás szulfonilező- 60 szer használt mennyisége általában 1—2 mól, előnyösen 1—1,2 mól, a II képletű vegyület 1 móljához. A reakcióban használt oldószer például piridin vagy pikolin. Ez a reakció adott esetben előnyösen folyik le savakceptor jelenlétében. Savakceptor lehet például 65 tercier amin (például piridin, dimetil-anilin, trietilamin stb.), alkálifém-karbonátok (például nátriumkarbonát, kálium-karbonát stb.), alkálifém-hidrogénkarbonátok (például nátrium-hidrogén-karbonát, kálium-hidrogén-karbonát stb.), alkálifém-hidroxidok (például nátrium-hidroxid* kálium-hidroxid stb.), alkálifémek (például fémnátrium), alkálifém-alkoholátok (péládul nátrium-metilát, nátrium-etilát stb.) és mások. E savakceptorok közül a tercier aminők oldószerként is szolgáihatnak. A B reakciólépésben a III általános képletű vegyületet halogénezzük. A halogénező reakció előnyös végrehajtásánál III általános képletű vegyületet halogénezőszerrel reagáltatunk katalizátor jelenlétében. Halogénezőszer lehet például szabad halogén (klór, bróm, jód stb.), szulfuril-halogenid (például szulfurilklorid), N-bróm-szukcinimid, N-klór-szukcinimid stb. A halogénezőszer aránya szokás szerint 1—2 mól, előnyösen 1-1,2 mól, a III általános képletű vegyület 1 móljához, bár a halogénezőszert feleslegben is használhatjuk, amikor reagensként és oldószerként is szolgál. Ami a reakcióban használt katalizátort illeti, minden olyan fémes vagy nemfémes halogénvegyület szóba jöhet, amely halogének ionos reakcióit előmozdítja. így fém-halogenidek, mint alumínium^riklorid, vas-trildorid, antimon-triklorid, antimon-pentaklorid, ón-tetraklorid, stb. és nem-fém-halogenidek, mint bór-trifluorid említhető meg példaképpen. Míg a katalizátor aránya tetszőlegesen választható meg, mégis kívánatos 0,5—1 mólt, vagy 1 mólt kevéssel meghaladó mennyiséget használni a III általános képletű vegyület 1 móljára vonatkoztatva. Bár a reakció eredményesen hajtható végre oldószer nélkül, a reakcióban szokásosan oldószert használunk. Az oldószer az A lépés halogénező reakciójában alkalmazott oldószer-típusnak felel meg. Mellékreakció létrejöttének elkerülése végett a hőmérsékletet úgy szabályozzuk, hogy a 100 C°-ot ne haladja meg. A reakciót jeges hűtés mellett is végrehajthatjuk. A C reakciólépésben a II képletű vegyületet halogénezzük. A halogénező reakciót a B lépés hasonló reakciójával azonos módon folytatjuk le. A D reakciólépésben a III általános képletű vegyület 1-helyzetű szubsztituensét ciáncsoporttal helyettesítjük (erre a reakcióra az alábbiakban mint „ciáncsoport bevitelére" hivatkozunk). A ciáncsoport bevitelének előnyös végrehajtásakor a III általános képletű vegyületet olyan vegyülettel reagáltatjuk, amely a III általános képletű vegyület 1-helyzetű szubsztituensét ciáncsoporttal tudja helyettesíteni (az ilyen reagenst a továbbiakban „ciáncsoport bevitelére alkalmas reagensnek" nevezzük), általában oldószer jelenlétében. A ciáncsoport bevitelére alkalmas reagensként minden olyan reagenst használhatunk, amely a III általános képletű vegyület 1-helyzetében a Z szubsztituens jelentésének megfelelő halogénatomot vagy arilszulfoniloxi-csoportot cianocsoporttal tudja helyettesíteni, így alkálifém-cianidot (például nátrium-cianid, kálium-cianid stb.). A reagens aránya nem kritikus, hacsak nem kevesebb az ekvimolekulárisnál, a III általános képletű vegyületre vonatkozóan. Mégis gyakorlati okokból általában kívánatos a ciáncsoport bevitelére alkalmas reagenst 1—5 mólnyi mennyiségben alkalmazni, a III általános képletű vegyület 1 móljához. Oldószerként minden olyan oldószer hasz-