167961. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,2,6,6-tetrametil-4-piperidon előállítására

3 167961 4 Ásványi savként például hidrogénhalogenideket, így sósavat, hidrogénbromidot vagy hidrogénjodidot, továbbá salétromsavat vagy foszforsavat használhatunk fel. Karbonsavként egy, két vagy három karboxil- 5 csoportot tartalmazó alifás vagy aromás savakat alkalmazhatunk. E vegyületek közül példaként a következőket soroljuk fel: telített és telítetlen alifás monokarbonsavak, előnyösen 1—18 szénatomos karbonsavak, így hangyasav, ecetsav, propionsav, vajsav, laurinsav, 10 palmitinsav, sztearinsav, akrilsav, metakrilsav; halogéntartalmú karbonsavak, így klórecetsav, diklórecetsav, triklórecetsav és trifluorecetsav; telített és telítetlen alifás dikarbonsavak, előnyösen 2—12 szénatomos dikarbonsavak, így maionsav, borostyánkősav, adipin- 15 sav, szebacinsav, borkősav, almasav, fumársav és maleinsav; alifás trikarbonsavak, így citromsav; szubsztituált vagy szubsztituálatlan aromás gyűrűt tartalmazó aromás monokarbonsavak, így benzoesav, toluolkarbonsavak (például m-toluolkarbonsav), fa- 20 héjsav és naftoésav; aromás dikarbonsavak, így ftálsav és tereftálsav; valamint aromás trikarbonsavak, így trimellitsav. A kéntartalmú szerves oxisavak például alkil-kénsavszármazékok (így metilszulfát), szulfinsavak (így 25 benzol-szulfinsav) és — előnyösen — szulfonsavak lehetnek. A szulfonsavak közül példaként a következő vegyületeket soroljuk fel: alifás szulfonsavak, így metánszulfonsav, szubsztituált vagy szubsztituálatlan i aromás gyűrűt tartalmazó aromás szulfonsavak, így 130 benzolszulfonsav, p-toluolszulfonsav, naftalinszulfonsav és naftalin-l,5-diszulfonsav. A foszfortartalmú szerves oxisavak közül példaként az alifás és aromás foszfonsavakat és foszfinsavakat, így a metilfoszfonsavat, a benzilfoszfonsavat, a fenilfosz- 35 fonsavat, a dimetilfoszfonsavat, a dietilfoszfonsavat, a dietilfoszfonsavat és a benzolfoszfinsavat említjük meg. A sóképzéshez felhasználható nitrogéntartalmú szerves bázisok például a következő vegyületek lehetnek: alifás, aliciklusos és aromás primer, szekunder és 40 tercier aminők, telített és telítetlen nitrogéntartalmú heterociklusos bázisok, karbamid, tiokarbamid és bázikus ioncserélő gyanták. E vegyületek közül példaként az alábbiakat soroljuk fel: primer alifás aminők, előnyösen 1—18 szénatomos aminők, így metilamin, 45 etilamin, n-butilamin, oktilamin, dodecilamin vagy hexametiléndiamin; szekunder alifás aminők, előnyösen 2-16 szénatomos aminők, így dimetilamin, dietilamin, di-n-propilamin vagy diizobutilamin; tercier alifás aminők, így trietilamin; primer aliciklusos ami- 50 nok, így ciklohexilamin; szekunder aliciklusos aminők, így diciklohexilamin; szubsztituált vagy szubsztituálatlan aromás gyűrűt tartalmazó primer aromás aminők, így anilin, toluidin, naftilamin vagy benzidin; szekunder aromás aminők, így N-metil-anilin vagy 55 difenilamin; tercier aromás aminők, így N,N-dietilanilin; telített és telítetlen nitrogéntartalmú heterociklusos bázisok, így pirrolidin, piperidin, N-metil-2-pirrolidon, pirazolidin, piperazin, piridin, pikolin, indolin, kinuklidin, morfolin, N-metil-morfolin, 60 l,4-diaza-biciklo-[2,2,2] oktán, acetonin vagy triacetonamin; karbamid; tiokarbamid; továbbá erősen bázikus vagy gyengén bázikus ioncserélő gyanták, így Amberlite IR-45 vagy Amberlite IRP-58 (a Rohm and Haas Co. cég termékei). 65 A nitrogéntartalmú szerves bázisok közül a következők bizonyultak a legelőnyösebbnek: triacetonamin, trietilamin, hexametiléndiamin, 1,4-diaza-biciklo[2,2,2]oktán, karbamid és tiokarbamid. A nitrogéntartalmú szerves bázisok ásványi savakkal képzett sói közül a következők a legelőnyösebbek: metilamin-hidroklorid, cilohexilamin-hidroklorid, hexametiléndiamin-dihidroklorid, anilin-hidroklorid, p-nitro-anilin-hidroklorid, dimetilamin-hidroklorid, difenüamin-hidroklorid, diízobutilamin-hidroklorid, trietilamin-hidroklorid, trietilamin-hidrobromid, 1,4-diaza-biciklo[2,2,2]oktán-monohidroklorid, triacetonamin-hidroklorid, tiacetonamin-szulfát, karbamid-nitrát, tiokarbamid-hidroklorid, és sósavval kezelt bázikus ioncserélő gyanták. A nitrogéntartalmú szerves bázisok szerves savakkal képezett sói közül az alábbiak bizonyultak igen előnyösnek: ciklohexilamin-formiát, piridin-formiát, piridin-p-toluolszulfonát, di-n-butilamin-acetát, di-nbutilamin-benzoát, morfolin-szukcinát, morfolinmaleát, trietilamin-acetát, trietilamin-szukcinát, trietilamin-maleát, anilin-acetát és triacetonamin-p-toluolszulfonát. Az ásványi savak ammóniumsói közül a következők a legcélszerűbbek: ammóniumhalogenidek, így ammónium-klorid, ammónium-bromid és ammóniumjodid, továbbá ammónium-nitrát és ammónium-borát. A szerves savak ammóniumsói előnyösen a következő vegyületek lehetnek: rövidszénláncú alifás monokarbonsavak és dikarbonsavak ammóniumsói, így ammónium-formiát, ammónium-acetát, ammóniumdiklóracetát, ammónium-triklóracetát, ammóniumtrifluoracetát, és ammónium-malonát, továbbá ammónium-benzoát, valamint az aromás monoszulfonsavak ammóniumsói, így ammónium-p-toluolszulfonát. A sóformájú katalizátorok közül előnyösen a sósav, hidrogénbromid, hidrogénjodid, salétromsav, halogénezett ecetsavak és szerves szulfonsavak sóit alkalmazzuk. Különösen jó eredményeket érhetünk el, ha katalizátorként sósav, hidrogénbromid, hidrogénjodid, salétromsav, benzolszulfonsav, p-toluolszulfonsav, metánszulfonsav, diklórecetsav vagy triklórecetsav ammóniumsóit vagy a korábban felsorolt előnyös nitrogéntartalmú szerves bázisokkal képezett sóit alkalmazzuk. A legelőnyösebb katalizátorok a következők: ammónium-klorid,ammónium-bromid,ammónium-jodid, ammónium-formiát, ammónium-p-toluolszulfonát, triacetonamin-hidroklorid, karbamid-nitrát, karbamid-p-toluolszulfonát, tiokarbamid-hidroklorid és hexametiléndiamin-dihidroklorid. E vegyületek közül kiemelkedően előnyös a hexametiléndiamin-dihidroklorid. Amint már közöltük, katalizátorként a korábban felsorolt sókon kívül savakat is felhasználhatunk. A „sav" megjelölés a protonos savakra és a Lewis-savakra egyaránt kiterjed. Lewis-savként például alumínium-kloridot, ónkloridot, cink-kloridot, kalcium-kloridot, jódot, brómot, és - előnyösen — bórtrifluoridot alkalmazhatunk. A protonos savak ásványi savak és szerves savak, például foszfortartalmú szerves oxisavak, kéntartalmú szerves oxisavak (célszerűen szulfonsavak) és karbonsavak lehetnek. A szerves savak közül előnyösek az alifás és aromás mono- és dikarbonsavak, valamint az