167914. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta alfa-bisabolol előállítására

3 167914 4 a) Telített alifás vagy cikloalifás alkoholok, mindenekelőtt telített alifás alkoholok, ezek közül is különösen az egyértékűek. A szénatomszám például 1-8 lehet, cikloalifás alkoholok esetén különösen 5—8. Az alifás alkoholok közül előnyösek az 1 —6 szénatomosak. b) Telített és telítetlen, 2-14, előnyösen 2-6 szénatomos alifás éterek, melyek további hidroxilcsoportot is tartalmazhatnak, így például etilénglikolmonoéter és cikloalifás éter ciklikus éterként például a telített, 5—8, különösen 5—6 gyűrűtagot tartalmazó vegyületek jöhetnek számításba, melyeknek egy vagy két oxigénatomjuk van (például tetrahidrofurán, 1,3-dioxán). c) Halogén-szénhidrogének, melyek előnyösen rövid szénláncúak és 1—6 szénatomot tartalmaznak, így kloroform, diklórmentán, széntetraklorid. d) Alifás és aromás szénhidrogének. A szénatomszám alifás szénhidrogének esetében 5-11, előnyösen 5—8 lehet (pentán, hexán, petroléter). Aromás szénhidrogénként például benzolt, metil-benzolt, etil-benzolt alkalmazhatunk. e) Zsírsavak telített alifás rövid szénláncú észterei, például 1-18, különösen 1-10 szénatommal (etilacetát, butilacetát), 3—10, különösen 3—8 szénatomos telített alifás ketonok (aceton, metiletilketon, metil-izo-butilketon). f) Nitrogénatom tartalmú vegyületek, így piridin, rövid szénláncú alifás alkil- és dialkilaminok (3—10 szénatommal), mint dietilamin; rövid szénláncú zsírsavak rövid szénláncú dialkilaminjai (dietilacetamid), míg a zsírsav különösen 1 -3 szénatomos lehet. g) Szénkéneg. h) Jégecet. Stb. Általában a növényekből ismert módon kivont nyers bisabololt használjuk. Az a-bisabololt például Rutaceák (például Citrus aurantium vagy Citrus bigaradia), Leguminosák (például Nyrocarpus-fajok), Compositák (például Matricaria chamonilla vagy Vanillosmopsis eryhtropappa), Salicaceák (például Populis-fajok), Myoporaceák (például Myoporus crassifolium), Annonaceák (például Cananga odorata), Labiáták (például Lavandula spica), Pinanceák (például Picea ajanensis), Cupressaceák (például Fokienia hodginsii), Umberliferák (például Libanotis transcaucasia) vagy Malvaceák például Gossypium hirsutum) illó olajából vonjuk ki. Az a-bisabololt (nyers bisabolol) ezekből az illó olajokból például vízgőzdesztillációval, frakcionált desztillációval vagy kromatográfiával (például alumíniumoxidon) állíthatjuk elő (lásd E. Gildermeister, Fr. Hoffmann „Die ätherischen Öle" Bd. Mb, 4. Auflage, Academie Verlag Berlin, 1962, 245. oldal). Célszerű, ha az a-bisabololt és a szilárd formában jelenlevő alkalikus anyagot legalább a kezelés kezdeti stádiumában jól összekeverjük, például keveréssel vagy rázassál. A kezelést 0 °C és 150 °C közötti hőmérsékleti határok között végezhetjük. Célszerűen 20 °C és 100 °C között, előnyösen 20 °C és 50 °C között dolgozunk. A kezelési időt a kísérő anyagok fajtája szabja meg, és a hőmérséklettől függ. A kezelés közvetlenül az alkália hozzáadása után befejeződhet. Általában a kezelés 24 órán belül befejeződik, azonban hosszabb ideig is eltarthat. A használt alkalikus anyagok mennyisége általában a bisabolol súlyának 5-100%-a. Az alkalikus anyagokat hígítás nélkül, vagy oldatok formájában is beadagolhatjuk. Oldatokként vizes oldatokat, alkoholos oldatokat, vagy ezen szerek keverékét használjuk, 5 amelyekben az alkalikus anyagok koncentrációja általában 0,5 és 50% között van. A legtöbb esetben 5—20%-os oldatot használunk. Alkoholos oldatok előállítására alapvetően minden alkohol használható, amely az a-bisabolol mellől 10 desztillációval eltávolítható, és a bisaboloUal nem képez azeotróp elegyet. Különösen azok az alkoholok jöhetnek számításba, amelyek forrpontja normál nyomáson 50 °C és 210 °C között van. Ezek például az alifás alkoholok, különösen az 1—8 szénatomszámú, 15 célszerűen az 1—4 szénatomszámú alifás alkoholok; cikloalifás alkoholok, például ciklopentanol, ciklohexanol; rövidszénláncú fenil-alkanolok, például a benzilalkohol. Az alkálialkoholátokat célszerűen oldatban hasz-20 náljuk, ezen esetben oldószerként szintén a fenti alkoholok jöhetnek számításba. A kezelés után az alkalikus anyagot például szűréssel, centrifugálással vagy választótölcsérben elválasztjuk. Alkálioldattal való kezelésnél célszerűen a 25 bisabolol-fázist végül vízzel alkáli-mentesre mossuk és szárítjuk. A bisabolol, illetve bisabolol oldatnak az alkalikus anyaggal vagy annak oldatával való erőteljes keverésekor emulzióképződést hozhatunk létre. Ilyen esetek-30 ben általában kevésbé intenzív keveréssel az emulzióképződést hátráltatjuk, illetve megszüntetjük. Használhatunk azonban olyan anyagokat is, amelyek az emulzióképződést hátráltatják, vagy megakadályozzák (például az ismert szilikon habzásgátlókat). 35 A tisztítandó a-bisabololt az alkalikus kezelés előtt ezen kívül nitrogénnel is telíthetjük. A nitrogénnel való telítést szobahőmérsékleten, vagy melegítés közben is végezhetjük. A telítést például szobahőmérséklet és 100 °C, előnyösen 30 és 40 60 °C között végezhetjük. Ajánlatos a telítés közben keverést alkalmazni, illetve a bisabololt más szokásos módon mozgásban tartani. A bevezetendő nitrogén tiszta és oxigénmentes kell legyen, és adott esetben a szokásos módon tisztítani kell. A telítés ideje például 45 néhány óra és 5 óra között lehet. A találmány tárgyát képező eljárást szénnel való kezeléssel is kombinálhatjuk. Az pedig ismeretes, hogy a természetes anyagok aktív szénen való adszorpcióval tisztíthatók. Az a-bisabolol esetén azon-50 ban már a nagyobb mennyiségű aktív szén hozzáadásával a nyers bisabololhoz akár hidegen, akár melegen a kellemetlen szagú, irritáló anyagok eltávolíthatók. Az alkalikus anyaggal és az aktív szénnel való együttes kezelésnek az az előnye, hogy a nyers 55 bisabolol mellől még további kellemetlen szagú, nem kívánatos kísérő anyagokat távolítunk el és ezáltal például az ezt követő desztülációt még egyszerűbbé tesszük. Továbbá az aktív szenes kezelést a találmány tárgyát képező eljárás előtt, azzal egyidejűleg vagy 60 utána is elvégezhetjük. A használt szén mennyisége a bisabolol súlyára számítva például 1—200%, előnyösen 10-100% lehet. A találmány tárgyát képező eljárással elsősorban a kellemetlen szagú, zavaró kísérő anyagokat távolítjuk 65 el, amelyek többnyire kisebb mennyiségben vannak