167907. lajstromszámú szabadalom • Szorpciós hordozóanyag különösen biológiailag aktív vegyületekhez és eljárás előállítására

7 167907 8 lyamat közvetlen folytatásaként a hordozóanyagot legfeljebb 5—6 másodperces tartózkodási idővel olyan hőmérsékletű izzítózónán vezetjük keresztül, amelyben az említett keramikus kötés kialakul. így zárt folyamatban rendkívül gazdaságos energiafelhasználással állítható elő nagyszilárdságú hordozószemcse. Megjegyezzük, hogy az izzítás időtartama azonban félüzemi méretű berendezésekben az említett értékeknél jóval hosszabb lehet. A találmány szerinti eljárás foganatosításához porózus hordozókőzetként az előzőekben már említett kőzeteket alkalmazzuk. Agyagok, illetve túlnyomóan agyagásványokból felépült kőzetek nem alkalmazhatók a találmány szerinti hordozóanyag előállításra, tekintettel arra, hogy ezek pórusterének nagy hányadát az úgynevezett kristálybelseji tér teszi ki. Bár a kristálybelseji tér a hatóanyagfelvétel szempontjából átjárható pórustérnek tekinthető, az ásványi és hatóanyag közötti adszorpciós kötési energia és kötéserősség jóval nagyobb, mint az egyszerű - az előzőekben elsődlegesnek és másodlagosnak nevezett — pórustér esetében. Ily módon a kristálybelsejei térbe bejutó hatóanyag, különösen az utóbbi időkben rendkívül elterjedten alkalmazott, poláros csoportot tartalmazó foszforészterek deszorpciója esetleg nem teljes és a deszorpciós sebesség is számottevően kisebb. Az alkalmazható porózus hordozókőzetek megválasztásánál, illetve az adott esetben végzett előaprításnál célszerűen az alábbi szempontokat veszszük figyelembe: 1. Ha a kőzet eredeti diszperz szerkezete olyan durva részekből áll, hogy az egyetlen pórust tartalmazó legkisebb őrlemény-részecskék közepes átmérője 500 mikronnál nagyobb, akkor ezt a kőzetet nem alkalmazzuk a találmány szerinti eljárásban, tekintettel arra, hogy ebből a kőzetből kiindulva a találmány szerinti hordozóanyag kívánt szemcsemérete nem biztosítható. 2. Mint említettük, a hordozókőzetet vízben való szuszpendálása előtt adott esetben előaprításnak vetjük alá. Ennek az előaprításnak a célja az eredeti kőzetanyag esetleg zárt pórusterének legalább 50%ban átjárhatóvá tétele. Az előaprítást azonban úgy vezetjük, hogy az őrlési szemcseméret semmi esetre sem legyen kisebbb 1 mikronnál. A hordozókőzet előaprítását önmagában ismert módon végezzük. Az adott esetben végzett előaprítás után a hordozókőzetet célszerűen vizes őrlésnek vetjük alá például dobmalomban, majd e vizes őrlés befejezése előtt közvetlenül adjuk hozzá a vizes közetszuszpenzióhoz a plasztikus és nedves állapotban is kötőképes agyagásványok előre elkészített, ismert szárazanyagtartalmú, kívánt esetben előzetesen legalább 24 órán át pihentetett szuszpenzióját. Az így kapott szuszpenziót azután célszerűen őrléssel homogenizáljuk. Az őrlés végső mérethatárát (amelynél tovább semmiképpen sem szabad a hordozókőzetet aprítani) az a részecskeméret adja, amely méretű részecskék még konkrét belső üregteret, azaz minden oldalról kőzetanyaggal körülvett, de a kőzetszemcsék közötti nyílásokon a környezettel közlekedő pórusteret tartalmaznak. A vizes hordozókőzetszuszpenzió elkészítésének további alternatív módja iszapoló malmok alkalmazása vízben könnyen feliszapolható hordozókőzetek, mint például a kovaföld vagy a kréták esetében. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott plasztikus és nedves állapotban is kötőképes agyagás-5 ványok a montmorillonit, kaolinit és ásványtársaí, valamint az illit. A montmorillonit kőzete a bentonit, a kaolinité legtöbbször a kaolin és az illité az ugyancsak illitnek nevezett kőzet. Ezek a kőzetek különböző tisztaságú önálló kőzetekként vagy pedig gyak-10 ran keverékkőzetekként fordulnak elő a természetben. A találmány szerinti eljárás foganatosítására a keverékkőzetek is alkalmazhatók, feltéve hogy a három agyagásványból legalább 60%-ot, illetve bentonitból legalább 20%-ot tartalmaznak. A három 15 agyagásványt tartalmazó kőzet legfontosabb tulajdonságait az alábbi I. táblázat ismerteti. I. táblázat 20 Plaszticitási index Szinterhőmérséklet Atterberg szerint (°C) bentonit 400—600 1000—1150 illit 40— 70 900—1000 25 kaolin 20— 50 1100—1300 Úgy véljük, minden további részletes magyarázat nélkül ezekből az adatokból látható, hogy a ta-30 lálmány szerinti hordozóanyag előállításánál a plasztikus és nedves állapotban is kötőképes agyagásványként alkalmazott három agyagásvány, illetve ezek megfelelő kőzeteinek kísérletileg előre meghatározható mennyisége és kombinációja biztosítja 35 az így előállított szuszpenzióból kiporlasztott cseppben azokat a mozgási viszonyokat és végül azt a száraz állapotú kötésszilárdságot, amelyek következtében a hordozószemcse jellegzetes belső szerkezete, továbbá a kívánt esetben végzett izzítás eseté-40 ben a termikus szilárdítás elérhető. A háromféle agyagásvány egymás közötti keverési aránya általánosan érvényes értékét nem lehet megadni, mert a legmegfelelőbb keverési arány még ugyanazon hordozókőzet esetében is függ például a szusz-45 pendált kőzetszemcsék méretétől és azok méreteloszlásától. Más szóval, a szuszpenzióban a hordozószemcse kialakításához szükséges optimális konzisztencia biztosításához nem feltétlenül ugyanaz a plasztikus agyagásvány-kombináció alkalmas. 50 A találmány szerinti eljárásban legtöbbször nem szükséges a háromféle agyagásványon túlmenően egyéb adalékanyagok alkalmazása, mert ezek célszerűen megválasztott kombinációja a hordozóanyag előállításához szükséges összes lényeges feltételt 55 biztosítja. Bizonyos esetekben —- főleg, amikor a porlasztásos szárítás után izzítást nem végzünk, vagyis a hordozóanyagot közvetlenül felhasználjuk — célszerűen lehet egyes hatóanyagok esetében a hordozókőzet felületének polaritását vagy nedvesít-60 hetőképességét befolyásoló egyes adalékanyagok bevitele a szuszpenzióba. Ez azonban nem érinti a találmány lényegét. A találmány szerinti hordozóanyag alkalmas bármely biológiailag aktív anyag, így például herbici-6S dek és peszticidek (azaz például inszekticidek, fun-4