167897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textiliából és műanyagból álló társított anyagok előállítására

3 167897 4 sított anyag további bevonásra azért nem alkalmas, mert a szerves oldószerben oldott poliuretán a társított anyag habrétegét duzzasztaná vagy részben feloldaná. E hátrányok kiküszöbölésére már korábban javasolták a poliuretán-habanyagnak az un. reaktív-eljárás sze­rinti, in situ a textilalapon történő előállítását. Az ide­vágó kísérleteket azonban mindezideig nem koronázta siker, mert nem sikerült az egyenletes vastagságú réteg kialakítása. Ez okból azzal kísérleteztek, hogy habos vizes poliu­retán-szuszpenzációt vigyenek fel a textil szubsztrátum­ra. A 2 012 662 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali irat szerint emulgeátorok segít­ségével előállított poliuretán-diszperziót porózus, levegő­tartalmú töltőanyag hozzáadásával finomporózus hab­réteggé alakítanak. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az el­járás ipari mértékben nem túl előnyös, mivel a levegő csak viszonylag nehéz töltőanyagok hozzáadásával vihe­tő be. A töltőanyagok miatt a hab az egyik előnyét, még­pedig a jó mechanikai szilárdságát csekély térfogatsúly mellett, elveszíti. A fent említett nyilvánosságra hozatali iratban javasolt, emulgeátorok jelenlétében önmagában ismert módon előállított poliuretán-diszperzáció ahhoz nyilvánvalóan nem eléggé stabil, hogy a latex esetén alkalmazható habveréssel kenhető poliuretán-habokat lehessen előállítani belőle. Az 1 495 745 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali irat szerint emulgeátormentes poliuretán-ionomer-diszperziókat habveréssel habosí­tanak. Ilyen emulgeátormentes ionoméi-diszperziók például az 1 237 306 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás, valamint az 1 495 745, 1 495 847 és a 2 035 732 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvá­nosságra hozatali iratok szerint állíthatók elő. A gya­korlatban kitűnt, hogy a diszperziók habosítása nehéz­ségekbe ütközik, főleg akkor, ha vékony fóliák vagy köz­benső rétegek előállítására alkalmas, finomporózus, me­rev és kenhető habról van szó, amely a felkenés után a textil hordozón vagy az elválasztó hordozórétegen szá­rítható anélkül, hogy összeesne. A fent említett eljárások szerint előállított ionomer poliuietán-diszperziók hab­veréssel habosítva adnak ugyan porózus habot, ez a hab azonban nem stabil, hanem — például a rákelpenge alatt — hígfolyású masszává esik össze, amely szárítás után csak vékony, repedezett, hálószerű szerkezetű fóliát ad. Az említett ionomer poliuretán-diszperziókból hab­veréssel előállított hab ugyan — a nem vert ionomer poliuretán-diszperzióhoz hasonlóan — bevonatként ré­tegelő vagy bevonásos eljárással hordozókra vagy szubsztrátumra felvihető, szárítás után azonban nem a kívánt finomporózus, kompakt, a leírás elején leírt társított anyagok rétegek közti tapadásának, fogásának javítására alkalmas hab, hanem csak vékony, tyúkláb­mintájú poliuretán-fólia marad. Meglepő módon azt találtuk, hogy emulgeátormentes ionomer poliuretán-diszperziókból habveréssel a leírt, társított anyagokban puffer-rétegként kitűnően alkal­mazható poliuretán-habokat állíthatunk elő, ha a disz­perzió habosító anyagot, stabilizátort és térhálósító anyagot tartalmaz és emellett meghatározott makrosz­kopikus tulajdonságokkal rendelkezik. Ezek a tulaj­donságok az alábbiak: 1. A diszperzió poliuretán-szárazanyagtartalma 45 súly% felett kell legyen; előnyösen a 49 súly% feletti szárazanyagtartalom, 2. A magas szárazanyagtartalom ellenére a diszper­zió viszkozitása viszonylag alacsony legyen. Az elő­nyös viszkozitási tartomány 2—12 Poise (HAAKE-viszkoteszt készülék, VT 180, 4. fokon). Ez a visz-5 kozitás Ford-csészével 4 mm-es fúvókával mérve 20—50 másodperc kifolyási időnek felel meg. 3. A diszperzió olyan finom részecskékből kell álljon, hogy mind a ráeső, mind az áthaladó fényben a TYNDALL-effektust mutassa. A részecskék át-10 mérője tehát 1,0 [x-nél, előnyösen 0,3 [x-nél kisebb kell legyen. (A fényszórási görbe emelkedésének szögtől való függése módszerével mérhető). 4. A poliuretán-diszperzió 100 g poliuretán-száraz­anyagra számítva 2—-40 milli-egyenérték 15 x -)N—+,—COCT, — SOj-, vagy —RO—P—O— / II o — ahol R 1—6 szénatomos alkilcsoportot vagy 20 hidrogénatomot jelent — képletű ionos csoportokat tartalmazzon. 5. Az 1—4. sz. pont alatt jellemzett, töltőanyagot, térhálósított, habosító anyagot és stabilizátort még nem tartalmazó homogén poliuretán-diszperzióból 25 készített fólia húzószilárdsága legalább 40 kp/cm2 legyen. Azt találtuk továbbá, hogy a vert poliuretán-habok­ból a szokásos kenő- és rákel-eljárásokkal olyan réte­geket állíthatunk elő, amelyek szárítócsatornában vég-30 zett szárítás után önhordó, finomporózus, sima hab­fóliát adnak. Ezek az önhordó habfóliák egészen kis vastagsággal (mintegy 0,3 mm) is előállíthatók. Vékonyságúk elle­nére tekintélyes mechanikai szilárdsággal rendelkez-35 nek, bizonyos óvóintézkedések betartása mellett a fóliák károsítás nélkül feltekercselhetők és szállíthatók. Nyú­lóságuk és a beszakítás elleni állóságuk azonban nem túl nagy, ezért tanácsos a fóliák kezelhetőségének javítá­sa alkalmas erősítő anyaggal. 40 Tapasztalatunk szerint az így előállított habok ki­tűnően kezelhetők és szállíthatók, ha azokat hordozó fóliára kenjük fel. A bevonással foglalkozó iparban ismert, hogy 40 g/m2 -nél nagyobb négyzetmétersúlyú poliuretánfilmek annyira kopásálló bevonatokat ké-45 peznek, hogy ezek minden további nélkül akár három­szor ekkora négyzetméteisúlyú, de más poliméterek­ből készült bevonatokkal összehasonlíthatók. Törekvé­sek önhordó, alacsony négyzetmétersúlyú és szállít­ható fóliák előállítására mindig voltak, csak hogy erő-50 sítő réteg nélkül ezek a vékony filmek nehezen kezel­hetőnek bizonyultak. Sok kísérlet folyt, hogy a filme­ket stabilizálják, például a filmek valamilyen támasztó szövetre vagy szálképződményre való ráragasztása út­ján. Ezzel természetesen a film tulajdonságait befolyá-55 solják, és legtöbbször nem előnyös irányban. Azt talál­tuk, hogy meglepő módon a vert habból készült fólia és a film társítása, azaz a két mechanikailag nem túlsá­gosan stabil, illetve viszonylag nehezen kezelhető poli­mer-réteg egyesítése olyan termékhez vezet, amely ki-60 fejezetten jól kezelhető, és amelyben sem a film, sem a hab jó tulajdonságai hátrányos módon nem módosul­nak. A találmány tárgya eljárás olyan társított anyag elő­állítására, amely legalább az alábbi rétegekből áll: 65 a) 20—-200 g/m2 négyzetmétersúlyú, legalább 40 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom