167837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szeszkvicillin előállítására

3 167837 4 ennél a fajnál is változó. [Irodalom: K. W. Gams, Acta bot. neerl., 17, 455 és 457 (1968); Veenbaas—Rijks, Acta bot. neerl., 19, (3), 323 (1970)]. Az NRRL 5433 új törzs a szokásos gombatápanyagokat tartalmazó táptalajokon tenyészthető. így tehát ez a törzs is a heterotrop mikroorganizmusok számára szokásosan használt tápanyagokat, például szénforrásként glukózt és szacharózt, nitrogénforrásként nitrogéntartalmú szerves vegyületeket, például peptont, élesztőkivonatot, aminosavakat és ammóniumoxalátot, valamint a szokásos ásványi sókat és nyomelemeket hasznosítja. Szeszkvicillint úgy állíthatunk elő, hogy a folyékony táptalajt a Sesquicillium globulisporum nov. spec, új törzs micélium-spóra-szuszpenziójával beoltjuk, és a tenyészetet 3—10 napig, előnyösen 4 napig 18—33 C°on, előnyösen 27 C°-on, 4,8 és 5,2 közötti pH értéknél inkubáljuk. A tenyésztést aerob körülmények között felületi tenyésztéssel vagy süllyesztve rázás közben vagy fermentáló kádakban levegő vagy oxigén bevezetésével, keverés közben hajthatjuk végre. Amikor a tenyészetben maximális mennyiségű szeszkvicillin keletkezett, a fermentlét adott esetben homogenizátorral feltárjuk, és a szeszkvicillint extraháló és/vagy adszorpciós módszerekkel ismert módon elkülönítjük. Ezután a szeszkvicillint kromatografálással, kristályosítással vagy ellenáramú megoszlással tisztíthatjuk. Különösen alkalmas módszernek bizonyult a feltárt fermentlé extrahálása etilénkloriddal, azonban más szerves oldószerek, például benzol, kloroform, butilacetát, metilénklorid, butanol vagy etilacetát szintén használhatók erre a célra. Ezután a kivonatokat oldószermentesítjük, például desztilláció segítségével, a maradékot zsírtalanítjuk, és a szeszkvicillint Sephadex LH 20-on, timföldön, kovasavgélen, magnéziumszilikáton, alumíniumoxidon stb. kromatografálva, ellenáramú megoszlás segítségével és/vagy átkristályosítással tisztítjuk. A szeszkvicillin értékes farmakológiai tulajdonságaival tűnik ki, és ezért gyógyszerként alkalmazható. A szeszkvicillin vérnyomást csökkentő hatású, amint az hipertóniás Grollmann-patkányokon kimutatható. Az alkalmazandó adag természetesen a beadás módjától és a kezelendő állapottól függ. A kísérleti állatokon azonban általában testsúlykilogrammonként napi 20— 30 mg adaggal értünk el kedvező eredményeket; ez a mennyiség szükség esetén 2—3 részletben vagy késleltetett hatású alakban is beadható. Nagyobb emlősállatok napi adagja 500—800 mg lehet; a perorális alkalmazásban célszerű a hatóanyagot folyékony vagy szilárd vivőanyaggal keverten beadni. A szeszkvicillinnek ezenkívül ödémagátló és gyulladásgátló hatása is van, amint az patkányokkal végzett, karragénnel kiváltott ödémapróbával és granulómapróbával kimutatható. Az alkalmazandó adagmennyiség természetesen a beadás módjától és a kezelendő állapottól függ. Általában azonban a kísérleti állatoknál testsúlykilogramonként 1—35 mg adaggal értünk el kielégítő eredményeket; ez az adag szükség esetén 2—3 részletben vagy késleltetett hatású alakban is beadható. Nagyobb emlősállatok napi adagja 70—800 mg lehet; perorális alkalmazásban célszerű a hatóanyagot folyékony vagy szilárd vivőanyaggal elkeverten beadni. A szeszkvicillinnek ezenkívül hörgőgörcsoldó hatása is van, amint tengerimalacokon bolygóideggel előidézett hörgőgörcsroham által, tengerimalacokon vagy macskákon hisztaminnal vagy tengerimalacokon hisztaminpermettel előidézett hörgőgörcs révén kimutattuk. Az alkalmazandó adag természetesen a beadás módjától és a kezelendő állapottól függően vál-5 tozik. Általában azonban a kísérleti állatoknál testsúlykilogramonként 0,01—10 mg adaggal értünk el kielégítő eredményeket; szükség esetén ez az adag 2—3 részletben vagy késleltetett hatású alakban is beadható. Nagyobb emlősállatok napi adagja 0,5—10 mg lehet; 10 perorális alkalmazásban célszerű a 0,5—10 mg hatóanyagot folyékony vagy szilárd vivőanyagokkal elkeverten beadni. A szeszkvicillinnek ezenkívül hashajtó hatása is van, amint azt egereken, patkányokon, tengerimalacokon és 15 Rhesus majmokon kimutattuk. Az alkalmazandó adag természetesen a beadás módjától és a kezelendő állapottól függően változik. Általában azonban a kísérleti állatoknál testsúlykilogrammonként 0,1—20 g adaggal értünk el kielégítő eredményeket; szükség esetén ez az 20 adag 2—3 részletben vagy késleltetett hatású alakban is beadható. Nagyobb emlősállatok napi adagja 5—50 mg lehet; perorális alkalmazásban célszerű az 5—50 mg hatóanyagot folyékony vagy szilárd vivőanyagokkal elkeverten beadni. 25 A szeszkvicillin egyedüli gyógyszerként, tiszta kristályos alakban, valamint nyers koncentrátumként vagy megfelelő gyógyszer alakjában perorális, enterális vagy parenterális beadásra alkalmazható. A következő példa az eljárás végrehajtását szemlél-30 téti, de az oltalom hatályát semmiképpen sem korlátozza. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban fejezzük ki. 35 2. példa Literenként 100 g szacharózt 40 4 g glicint 1 g káliumdihidrogénfoszfátot 1 g magnéziumszulfát-heptahidrátot 1 g élesztőkivonatot (Saccharomyces cerevisiae élesztőből természetes enzimekkel autolizált termé-45 ket) és ionmentesített vizet tartalmazó 10 liter folyékony táptalajt fermentáló edénybe töltünk, az NRRL 5433 törzs egy liternyi oltótenyészetével beoltjuk, és percenként és táptalaj literenként 50 0,5—1,0 liter levegő átvezetésével és percenként 150— 400 fordulatszámú keveréssel 4 napig 27°-on, 5,0 pH értéken inkubáljuk. A fermentlét homogenizátorral feltárjuk, és háromszor 10 liter etilénkloriddal extraháljuk. A kivonatokat 55 nátriumszulfáton szárítjuk, és az oldószert vákuumban bepároljuk. A maradékot hexánnal zsírtalanítjuk, majd etanolban oldva Sephadex LH 20-on kromatografáljuk, és a frakciómaradékokat kloroformban oldva II aktivitású alumíniumoxid rétegen át szűrjük. 60 A szüredék maradékából kapott szeszkvicillint dietiléterből átkristályosítjuk. A szekszvicillin jellemző adatai a következők: Színtelen kristályok, olvadáspontjuk 168°. Optikai forgatóképesség: [«]• = —11° (c=0,9 klo-65 roformban). 2