167832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás transz-2-helyettesített-ciklopentanol származékok előállítására

167832 szénhidrogéncsoportot jelöl, diizobutil-alumínium-hid­riddel történő redukcióval állítjuk elő. A kapott alde­hidet a (VII) általános képletű dialkil-2-oxoalkil-fosz­fonátokkal — ahol R telített alifás szénhidrogéncso­portot, R" pedig kis szénatomszámú alkoxicsoportot 5 jelent — alkálifém-hidridek jelenlétében reagáltatjuk. Az így kapott (III) általános képletű, új transz- 1-tetra­hidropiraniloxi-2-(3'-oxo-alkén-l'-il)ciklopentánról — ahol R mint fentebb is, alifás telített szénhidrogéncso­portot jelent — savanyú közegben a védő tetrahidropi- 10 ranil-csoportot eltávolítjuk és kapjuk a (II) általános képletű, új transz-2-(3'-oxo-alkén-l'-il)-ciklopentanolt, ahol R jelentése a fentivel azonos. A kapott (II) általá­nos képletű ciklopentanol származékot fémbórhidrides redukcióval az (l) általános képletű, új epimer alkoholok 15 keverékévé redukáljuk és ezeket adszorpciós kromatog­ráfiás módszerrel választjuk szét különböző polaritású oldószerekkel vagy ilyenek keverékével, és a 3'a-hidroxi, valamint a 3'ß-hidroxi származékot kapjuk. A (IV) képletű, új transz-1-tetrahidropiraniloxi-ciklo- 20 pentán-karboxaldehidet az (V) általános képletű transz­-1-tetrahidropiraniloxi-ciklopentán karbonsav alacsony szénatomszámú alkoholokkal képzett észtereiből di-1 izobutilalumínium-hidriddel állítjuk elő. Ilyen észterek lehetnek a transz- 1-tetrahidropiraniloxi-ciklopentánkar- 25 bonsav metil-, etil-, izopropil- vagy butilészterek. Elő­nyösen használható az etilészter. Az észter redukcióját a diizobutilalumínium-hidriddel alacsony hőfokon olyan aprotikus oldószerben végezzük, amely —60 C°-ig is folyékony marad. Ennek a követelménynek megfelelnek 30 és így előnyösen alkalmazhatók a dietiléter, egyes alká­nok, mint pentán, hexán, illetve heptán, vagy az aromás szénhidrogének közül a toluol. A diizobutilalumínium­-hidridet 5—20%-os mólfeleslegben alkalmazzuk, a re­dukciót előnyösen — 40 és — 60 C° közötti hőmérsékle- 35 ten hajtjuk végre. A redukció folyamán keletkezett aldehid izolálására az irodalomban hasonló jellegű reakciókra ismertetett vizes biszulfitos extrakció helyett előnyösebben használható a kálium-nátrium-tartarátos elbontás. Ennek során ez a kémszer az alumíniumhid- 40 roxidot oldatban tartja, belőle tömény oldat készíthető és az aldehid a szerves fázisban marad és onnan köny­nyen, nagy tisztasági fokban kinyerhető. A módszer előnye az, hogy az aldehidet egyetlen reakciólépésben, igen jó termeléssel kapjuk és ez előnyösebb, mint pél- 45 dául az észter redukciója komplex fémhidridekkel a megfelelő alkohollá és ennek oxidációja aldehiddé. A (III) általános képletű transz-1-tetrahidropiraniloxi­-2-(3'-oxo-alkén-l'-il)-ciklopentán származékok előállí­tására az előző reakcióban kapott transz-1-tetrahidro- 50 piraniloxi-2-ciklopentánkarboxaldehidet a (VII) általá­nos képletű dialkil-2-oxo-alkil-foszfonátokkal, — ahol R" kis szénatomszámú alkoxicsoportok, R pedig a fen­tiekhez hasonlóan alifás telített szénhidrogéncsoportot jelent — alkálifém-hidridek jelenlétében reagáltatjuk. 55 Mint alkálifém-hidridek káliumhidrid vagy nátriumhid­rid jönnek számításba, oldószerként aprotikus oldósze­rek, mint pl. dietiléter, diizopropiléter, tetrahidrofurán, dietilénglikol, dimetiléter, vagy előnyösen etilén-glikol­dimetiléter, más néven dimetoxietán használható. A re- 60 akció hőmérsékletét szobahőmérsékleten célszerű tar­tani. A reakcióhoz használt (VII) általános képletű dialkil­-2-oxo-alkil-foszfonátok közül néhány ismert az iroda­lomban, pl. a dimetil-2-oxo-heptil-foszfonát, a többi- 65 eket ennek analógiájára állítjuk elő. Fizikai állandójukat az egyes példáknál adjuk meg. A (III) általános képletű transz-1-tetrahidropiraniloxi­-2-(3'-oxo-alkén-l'-il)-ciklopentánról az l-es helyzetű hidroxilcsoportot védő tetrahidropiranilcsoportot híg savakkal távolíthatjuk el. Erre a célra anorganikus és organikus savakat, mint pl. sósav, ecetsav stb. használ­hatunk és olyan vízzel keveredő oldószert alkalmazunk, amely a közeg homogenitását biztosítani tudja. Erre különösen alkalmasak a dioxán vagy a tetrahidrofurán. A reakciót előnyösen 30—50° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A kapott (II) általános képletű transz- l-hidroxi-2--(3'-oxo-alkén-l'-il)-ciklopentán oldalláncának oxocso­portját fémbórhidridekkel redukáljuk az izomer alko­holok elegyévé. Különösen alkalmas erre a célra a nát­rium- vagy a káliumbórhidrid. Oldószerként ebben a reakcióban alkoholokat, célszerűen metilalkoholt hasz­nálhatunk. A redukció eredményeképpen az (I) általános képletű alkoholok elegyét kapjuk, ahol R jelentése a fentivel azonos. Ezek szétválasztására adszorpciós kromatográ­fiás módszert használhatunk. Célszerűen úgy járunk el, hogy a szétválasztandó anyag és az adszorbens mennyi­ségének arányát 1: 100—200 között választjuk meg és eluensként aprotikus oldószereket, ilyeneknek egymással való keverékét vagy ilyeneknek protikus oldószerekkel való elegyét használjuk. Megjegyezzük, hogy az eluen­seket a szétválasztandó anyag természetétől függően tág határok között változtathatjuk. Az (I) általános képlettel jellemezhető vegyületek olajos vagy szilárd halmazállapotúak, viaszkeménységű, lipid jellegű vegyületek. Vízben nem oldódnak, jól ol­dódnak ellenben zsírokat vagy zsírszerű vegyületeket oldó oldószerekben. A találmányunk szerinti eljárást az alábbi példákon mutatjuk be anélkül, hogy az eljárást csak ezekre kor­látoznánk. 1. példa 25 g transz- l-tetrahidropiraniloxi-ciklopentán-2-kar­bonsav-etilészter 500 ml vízmentes toluolos oldatához — 60°-on, kevertetés közben, nitrogén atmoszférában 16,5 g diizobutil-alumínium-hidrid 50 ml vízmentes toluolos oldatát csepegtetjük be 15 perc alatt és további két órát kevertetjük — 60°-on. A redukálószer feleslegét 50 ml metanol hozzáadásával bontjuk el, majd —10° körüli hőmérsékleten 750 ml 50%-os kálium-nátrium­tartarát oldatot adunk hozzá. A szerves fázist elvá­lasztjuk, a vizes részt 3 X 250 ml éterrel extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, vízmentes nátriumszul­fáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. így 18,4 g (90%) transz-1 -tetrahidropiraniloxi-2-ciklopentánkar­boxaldehidet nyerünk színtelen olaj formájában. A ter­mék vékonyrétegkromatográfiás módszerrel (Kieselgel G, benzol-etil-acetát 4: 1) vizsgálva egységesnek bizo­nyult. Szerkezetét infravörös spektruma igazolja: 2710cm-,(CH-aldehid), 1730 cm-1 (C=0), 1030,1080, 1120 és 1150 cm"1 (C—O—C—O—C). A kapott transz-l-tetrahidropiraniloxi-2-ciklopentán­karboxaldehidet a következő lépésben további tisztítás nélkül használtuk fel. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom