167783. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolajtelepek leművelésére
167783 ' s Gázelárasztással szélső esetben 50%-ig terjedő gáztelítettség is elérhető. Ebből viszont 25%-nál nagyobb gáztelítettség is maradhat vissza a vízelárasztott zónában. A vízelárasztás után visszamaradó nagy gáztelítettség pedig ennek megfelelő mértékű olajkihozatal-többletet jelent. A fenti mechanizmus megvalósítását, elsősorban az adott környezet természeti sajátosságai és a fizikai, gazdasági tényezők határozzák meg. Az eljárás megvalósítása minden esetben az olajtestnek nem nedvesítő közeggel történő elárasztásával kezdődik. Bár a nem nedvesítő közegrétegviszonyok között előnyösen gázhalmazállapotú, azonban lehet folyadék halmazállapotú is. Célszerűen a kőolajnál értéktelenebb közegek jöhetnek szóba elsősorban. A nem nedvesítő közeget besaj tolás és/vagy átfejtés útján juttatjuk az olaj tárolótérbe, majd az olajtest teljes egészét, vagy annak egy részét azzal elárasztjuk. A nem nedvesítő közeg bésajtolása, átfejtése a vízelárasztáshoz, illetve a kőolaj termeléshez szükséges kutakon, illetve kúthálózaton keresztül történhet. Az olaj tárolótér nem nedvesíthető közeggel való elárasztását közvetlenül a nedvesítő közeggel való elárasztás követi. Ez célszerűen és rendszerint vízelárasztással, vagy a javított köz különböző változatainak alkalmazásával történik. A nedvesítő közeggel történő elárasztást az olajzsugorodás elkerülése, valamint a mesterségesen létrehozott szabad gáztelítettség fenntartása miatt a kialakult átlagos rétegnyomáson célszerű elvégezni. Az olaj felhalmozódások rétegtelepekben, halmaztelepekben és lithológiai csapdákban fordulnak elő. A fentiekbe sorolható teleptípusok legkülönfélébb változatai ismeretesek. A fajsúly szerint elkülönülések hatására a tárolóréteg magasabb szerkezeti helyzetét a rétegviszonyok között gázhalmazállapotú közeg, az alatta levő tárolóteret a kőolaj tölti ki, majd mindezt peremi irányban és mélyebb szerkezeti helyzetben rendszerint víztárolótér fogja körül, illetve határolja le. Amennyiben a felhalmozódás során szabad gázkészletet a telepben nem találunk, úgy az egész boltozatrészt a kőolaj tölti ki. Ha az olajtestet határoló vízrendszer kiterjedése, készlete a szénhidrogénkészlethez viszonyítva megfelelően nagy, és amennyiben a vízbeáramlás lehetőségei is kedvezőek, abban az esetben a fentiekben említett telep kőolaj-kitermelését vízzel történő elárasztással célszerű végezni. ' Amennyiben a vízrendszer jellemzői azt mutatják, hogy természetes energiájának felhasználásával az olajtároló tér vízzel történő elárasztása megfelelő mértékben és ütemben nem lehetséges (ez az esetek gyakoribb változata), úgy az adott esetben a vízelárasztáshoz szükséges energiahiányt a víznek erre a célra mélyített kutakon keresztül, az olajtároló térbe történő mesterséges besajtolásával pótoljuk. Azonban, mint ahogy már az előzőekben is fejtegettük, a vízelárasztással történő művelés-10 20 30 25 35 40 45 50 55 60 65 6 technológia alkalmazása amellett, hogy kiváló eredményeket mutat, például könnyű és viszonylag kis viszkozitású (8—10 cP-ig terjedő) kőolajtartalmú telepek viszonylag homogén rétegeinek művelése esetén, mégis jelentős kőolajkészletek maradnak vissza a tárolóban. Tehát a vízelárasztás módszerének alkalmazása is korlátozott. Ezt a helyzetet kedvezően befolyásolhatja a vízbesajtolás javított változata, azonban a felsorolt hátrányokat teljes égészében ez sem iktatja ki és az előző megállapításon alapjában véve nem változtat. A találmány szerinti eljárásnál a korábbiakban leírt előnyös kiszorítási mechanizmust úgy valósítjuk meg, hogy az olajtelített zóna vízzel, vagy* javított vízzel történő elárasztását egy nem nedvesítő közeggel (előnyösen rétegviszonyok között, gázhalmazállapotú közeggel) történő elárasztás előzi meg. A nem nedvesítő közeggel történő elárasztás végrehajtására általában a vízelárasztás céljára mélyült besajtoló kúthálózat, ill. rendszer használható fel. Amennyiben a kőolajtelep közelében olyan földgáztelep helyezkedik el, amely kellő energiával és készlettel rendelkezik, akkor gázátfejtés útján megoldható a feladat. Megemlítjük, hogy amennyiben a gázok átfejtése, besajtolása, létrehozása csak részben vagy egyáltalán nem jöhet szóba, akkor az eljárás megvalósítása részben vagy egészében történhet, olyan folyékony és/vagy szilárd, vegyi anyagok, illetve biokémiai organizmusok stb. rétegbe juttatásával is, amelyek rétegviszonyok között nem nedvesítő közeget képviselnek, illetve képeznek. A nem nedvesítő közeggel való tárolótér elárasztás mértékét 0—50% értékhatárokon belül a fizikai, gazdasági adottságok határozzák meg. Ezek az adottságok, feltételek telepenként változóak. Kellő mennyiségű nem nedvesítő közeg telepbe juttatása után, közvetlenül a nedvesítő közeggel történő elárasztás művelete következik. Amennyiben természetes úton ez nem valósítható meg, akkor ez ugyanazon besajtoló kúthálózat felhasználásával történik. Nedvesítő közegként az egyetemes olajbányászatban legelterjedtebben használt vizet, vagy a javított víz különböző változatait sajtolhatjuk a tárolótérbe. Az olajtermelő kutakon az eljárás megvalósításának idején, az olaj kitermelése csak olyan ütemben folyhat, hogy az átlagos telepnyomás értéke ennek hatására ne változzék + 15%-nál nagyobb mértékben. A nem nedvesítő közeggel történő elárasztás során kialakult átlagos telepnyomástól történő eltérések, hátrányosan befolyásolják az eljárás alkalmazásával elérhető olajkihozatali eredményeket azért, mert a nyomás csökkenése során olajzsugorodás, azaz az olaj fajlagos, rétegviszonyok közötti térfogatának csökkenése, s ezzel olajkihozatal veszteségek állnak elő. A nyomások növekedésével viszont a nem nedvesíthető közeggel létrehozott telítettség mértéke csökken •t. 3
