167768. lajstromszámú szabadalom • Rljátád benzodiazepin-származékok előállítására
9 167768 10 ml 0,02 mólos, oktanollal telített foszfát-puffért (pH = = 7,4) adunk. Az elegyet egy órán át rázatjuk, majd centrifugáljuk és az oktanolos fázist elválasztjuk. Az oktanolos és vizes fázis koncentrációját UV-spektroszkópiával határozzuk meg. Az eloszlási tényezőt az alábbi egyenlettel számítjuk ki: _ oktanolos fázis koncentrációja vizes fázis koncentrációja Pentetrazol teszt leírása: Az antikonvulzív hatás meghatározásához 10—10 egérből álló csoportokat alkalmazunk. Átlag 30 perces várakozási idő után minden egérnek 0,00625 ml/mp/20 g egérsúly sebességgel 0,5%-os pentetrazol-oldatot adunk be infúzió útján. Minden állatcsoportra meghatározzuk a tonikus görcs fellépéséhez szükséges ED50 értéket. A készítmény minden dózisához meghatározzuk az antipentetrazol-hányadost (APR) a kezelt és kontroll állatok ED50 értékei hányadosa formájában. APR 2-nek azt a dózist tekintjük, melynél a fenti hányados értéke 2. A forgórudas teszt leírása: A kísérlet megkezdése előtt kiválasztunk olyan egereket, melyek 30 mm átmérőjű lassan forgó rúdon (2 fordulat percenként) meg tudnak maradni. Az állatoknak a teszt-vegyületet orálisan különböző dózisokban beadjuk és 15, 30, 60, 120 és 240 perc elteltével a tartózkodási idő csökkenését meghatározzuk. HD50 értéknek tekintjük azt a dózist mely az adott készítménynél a maximális hatás időpontjában a tartózkodási időt 50%kal csökkenti. A találmányunk szerinti eljárással előállítható (1) általános képletű vegyületeket és sóikat a gyógyászatban a hatóanyagot és enterális, perkutan vagy parenterális adagolásra alkalmas, szerves vagy szervetlen iners gyógyászati hordozóanyagokat tartalmazó készítmények alakjában alkalmazhatjuk. Hordozóanyagként pl. vizet, zselatint, gumiarábikumot, tejcukrot, keményítőt, magnéziumsztearátot, talkumot, növényi olajokat, polialkilénglikolokat, vazelint stb. alkalmazhatunk. A gyógyászati készítményeket szilárd (pl. tabletta, drazsé, kúp, kapszula) alakban készíthetjük ki. A készítmények adott esetben sterilezhetők, illetve kívánt esetben segédanyagokat (pl. konzerváló-, stabilizáló-, nedvesítő- vagy emulgeálószereket, az ozmózisnyomás változását előidéző sókat vagy puffereket), illetve gyógyászatilag hatásos más vegyületeket is tartalmazhatnak. Az adagolást az adott eset összes körülményeinek figyelembevételével választjuk meg. A hatóanyagot általában előnyösen napi 0,1—5 mg/kg mennyiségben alkalmazhatjuk. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. Példa 2,4 g (50 millimól) 50%-os nátriumhidrid-diszperziót 100 ml vízmentes dimetilformamidban szuszpendálunk és keverés és jéghűtés közben 14,14 g (50 millimól) 7--klór-5-(2-fíuor-feniI)-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on és 100 ml vízmentes dimetilformamid oldatát adjuk hozzá. A nátriumhidrid elfogyása után 11,7 g (60 millimól) l-klór-2,3-diacetoxi-propánt adunk hozzá, majd az oldatot 18 órán át keverés közben 80—100 C°-on melegítjük, végül 1 liter jegesvízbe öntjük. A kiváló terméket 2 X 500 ml etilacetáttal extraháljuk, és az extraktokat 2 X 250 ml vízzel mossuk, egyesítjük, magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 20-szoros mennyiségű kovasavgélen kromatografáljuk, eluálószerként etilacetátot alkalmazunk. 5 Átalakulatlan kiindulási anyag és 7-klór-l-(2,3-diacetoxi-propil)-5-(2-fluor-fenil)-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on elegyét kapjuk. 10,4 g fenti keveréket 100 ml metanolban oldunk és 10 420 g nátriummetilát metanolos oldatával elegyítjük. Az oldatot 2 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 300 ml vízzel elegyítjük és 2 X 260 ml etilacetáttal extraháljuk. Az extraktokat 2 X 200 ml vízzel mossuk, egyesít-15 jük, magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot (10,4 g) 50 ml etilacetátban felvesszük és 200 g kovasavgélen kromatografáljuk. Etilacetátos eluálás után 7,2 g 7-klór-l-(2,3-dihidroxi-propil)-5-(2-fluor-fenil)-l,3-dihidro-2H-l,4-benzo-20 diazepin-2-ont kapunk, mely etanolos átkristályosítás után 120—122 C°-on olvad. 2. Példa 25 21,6 g (75 millimól) 7-klór-5-(2-fluor-fenil)-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on és 100 ml vízmentes dimetilformamid oldatát keverés közben lassan 3,6 g 50%-os nátriumhidrid-diszperziónak 50 ml vízmentes 30 dimetilformamiddal képezett szuszpenziójához adjuk. A nátriumhidrid 3—4 óra alatt elfogy. Ezután 23,4 g (75 millimól) l-bróm-2,3,4-triacetoxi-butánt adunk hozzá, a reakcióelegyet 100 C°-ra melegítjük és 20 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 1,5 li-35 ter jegesvízbe öntjük, majd 2X750 ml etilacetáttal extraháljuk. Az extraktokat 2 X 200 ml vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 1 kg kovasavgélen kromatografáljuk és 1: 1 arányú etilacetát-metilénklorid eleggyel 40 eluáljuk. Átalakulatlan kiindulási anyagból és 7-klór-l-(2,3,4-triacetoxi-butil)-5-(2-fluor-fenil)-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-onból álló keveréket kapunk. 18 g fenti keveréket 150 ml metanolban oldunk, majd 45 50 ml tömény ammóniát adunk hozzá és 15 órán át enyhe keverés közben állni hagyjuk. Az elegyet szárazra pároljuk (a metanol teljes mennyiségét eltávolítjuk), majd a maradékot 300 ml etilacetátban oldjuk, 2 X100 ml vízzel mossuk és a mosóvizeket 300 ml etilacetáttal 50 extraháljuk. Az egyesített etilacetátos extraktokat magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot (15,2 g) 300 g kovasavgélen kromatografáljuk és 9: 1 arányú etilacetát-metanol eleggyel eluáljuk. A kapott 7-klór-l-(2,3,4-triacetoxibutil)-5-(2-fluor-55 -fenil)-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-ont metanolos közegben 15 órán át ammóniával kezeljük; eluálás után gyakorlatilag tiszta 7-klór-5-(2-fluor-fenil)-l,3-dihidro-l-(2,3,4-trihidroxi-butil)-2H-l,4-benzodiazepin-2--ont kapunk. Az eluálószer ledesztillálása után kapott 60 maradékot etilacetátban felvesszük, etanolos sósavat adunk hozzá és szárazra pároljuk. A maradékot metanol és tetrahidrofurán elegyéből kristályosítjuk. A kapott 7-klór-5-(2-fluor-fenil)-l,3-dihidro-l-(2,3,4-trihidroxi-butil)-2H-l,4-benzodiazepin-2-on-hidroklorid (2 g) 143— 65 145 C°-on olvad. 5
