167767. lajstromszámú szabadalom • Eljárás norbornán-származékok előállítására
167767 9 10 Analízis: C13 H 24 NC1 képletre (molekulasúly: 229,79) számított: C% = 67,94; H% = 10,53; N% = 6,10; Q% = 15,43; talált: C% =68,19; H% = 10,65; N%=6,08; Cl% = 15,64. 5. Példa 1 g (lS)-7-anti-aminokámfént 40 ml vízmentes etanolban oldunk és kb. 200 mg Raney-nikkel jelenlétében 15 órán át szobahőmérsékleten (24 C°) és 150 att. nyomáson rázató autoklávban hidrogénnel hidrogénezünk. A katalizátort leszűrjük, a szűrletet alkoholos sósavval kongóra megsavanyítjuk és bepároljuk. A maradékot vízben oldjuk és az amint nátriumhidroxíddal felszabadítjuk. A kiváló bázist éterben felvesszük, az éteres oldatot vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A kapott 2,2,3-endo-trimetil-7-anti-norbornánamint golyóscsőben (légfürdőn) ledesztilláljuk, fp.: 100—105 C°/18 Hgmm. Kitermelés: 938,1 g. A 60 MHZ spektrum azt mutatja, hogy a szabad bázis legalább 95% endo-vegyületet és legfeljebb 5% izomer 3-exo-metil-vegyületet tartalmaz. A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 27,6 g (lS)-7-anti-p-toluolszulfonilamido-kámfént (az 1. példa szerinti eljárással előállított termék) mintegy 300 ml folyékony ammóniához adunk és addig adagolunk be kis fémnátrium-darabkákat, míg az oldat kék színe fél óráig megmarad (kb. 9,8 g nátrium). Ezután a nátrium-mennyiségnek megfelelően 24 g (10% felesleg) ammóniumkloridot adunk hozzá és az ammóniát elpárologtatjuk. A szilárd maradékot kb. 200 ml víztartalmú éterben óvatosan felvesszük, ugyanennyi vizet és 20 ml 5 n nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá. Az éteres fázist izoláljuk, a lúgos fázist kétszer extraháljuk, az egyesített éteres oldatokat szárítjuk és az étert ledesztilláljuk. A maradékot nitrogén-atmoszférában vákuumdesztillációnak vetjük alá. Kitermelés: 9,9 g. Fp.: 98— 100 C°/14 Hgmm (fürdőhőmérséklet 135—145 C°); («)CH3OH= 54,35°; n22 = 1,4974. 6. példa 500 mg (lS)-7-anti-aminokámfén-hidrokloridot 25 ml vízben oldunk és kb. 100 mg Raney-nikkel jelenlétében szobahőmérsékleten félmikro-hidrogénező berendezésben hidrogénezzük. Az elméleti mennyiségű hidrogén (59,7 ml) felvétele kb. 22 órát vesz igénybe. Ezután a katalizátort leszűrjük és az (lS)-2,2,3-endo-trimetil-7-anti-aminonorbornánt a szűrletből nátriumhidroxiddal felszabadítjuk. A bázist éterben felvesszük, az éteres oldatot vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és szűrjük. A szűrletet alkoholos sósavval elegyítjük, bepároljuk és a hidrokloridot alkohol-éter elegyből kristályosítjuk. Op.: 300 C° felett. Kitermelés: 400 mg; (a)g =-3,6° (c = 1,0%, etanolban). 7. Példa 22,4 g (lR)-7-anti-aminokámfén-hidrokloridot 400 ml vízmentes etanolban oldunk és 4 g Raney-nikkel jelen-5 létében 15 órán át 100 C°-on 150 att. hidrogén-nyomáson hidrogénezzük. A katalizátort szűréssel eltávolítjuk és a szűrletet előbb 30 ml alkoholos sósavval elegyítjük, majd bepároljuk. A maradékot 200 ml vízben oldjuk, majd 2 X 50 ml éterrel extraháljuk. Az átlátszó vizes 10 fázis pH-ját 3 n nátriumhidroxid-oldattal 11-re állítjuk be, a kiváló bázist éterben felvesszük, nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A nyers maradék súlya 17,5 g; a tisztítás az acetáton keresztül történik. A nyers bázist (17,5 g) 400 ml vízmentes éterben old-15 juk és 4,8 g jégecetnek 50 ml vízmentes éterrel képezett oldatával keverés közben cseppenként elegyítjük. Az adagolás alatt az acetát kiválik. A kristályokat kb. 10 perc múlva szűrjük, kb. 200 ml éterrel mossuk és szárítjuk. 14 g száraz acetátot vízben oldunk, az oldat pH-ját 20 • 3 n nátriumhidroxid-oldattal 11-re állítjuk be és a felszabadított bázist éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot telített konyhasó-oldattal mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és a szűrletet alkoholos sósavval kongóra megsavanyítjuk. A kristályos (lR)-2,2,3-endo-tri-25 metil-7-anti-amino-norbornánhidroklorid kiválik. A kristályos szuszpenziót bepároljuk, a maradékot toluollal és egyszer alkohollal bepároljuk és a hidrokloridot alkohol-éter elegyből kristályosítjuk. 10,6 g hidrokloridot kapunk, op.: 250 C° felett (bomlás). Az anyalúgból 30 további 1,7 g sót kapunk (op.: 250 C° felett bomlás). Az össz-kitermelés 12,3 g. (a)^5 = +1,2° (c-l,0,etanolban). A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 35 100 g nátriumamid toluolos szuszpenziójához 177 g (lS)-kámfor és 1,63 liter vízmentes toluol oldatát adjuk. Az elegyet argon-atmoszférában kb. 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a lombik tartalmát kb. 15 C°-ra hűtjük és 60 perc alatt 149,6 g izoamil-nitritet 40 csepegtetünk hozzá oly módon, hogy a reakcióelegy hőmérséklete 25 C° fölé ne emelkedjék. A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, majd kb. 5 C°-ra hűtjük, és keverés közben 1,3 liter vízzel cseppenként elegyítjük. A toluolos fázist óvatosan elválaszt-45 juk, a vizes-lúgos fázist 2 X 300 ml toluollal alaposan elkeverjük és a toluolt vákuummal jól leszívatjuk. Keverés közben 286 g nátriumhidroxid és 216 ml víz oldatát adjuk a képződő nátriumizonitrózó-kámfor vizes-lúgos oldatához. 50 Ezután részletekben 251 g cinkport adunk hozzá oly módon, hogy a belső hőmérséklet a 65 C°-ot ne haladja meg. A cinkpor hozzáadása után a reakcióelegyet további 30 percen át 65 C°-on keverjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük és 500 ml étert rétegezünk fölé. 55 Az elegyet vákuumban leszívatjuk és kb. 500 ml éterrel utánmossuk. A vizes fázist elválasztjuk és 3 X 200 ml éterrel kirázzuk. Az éteres fázisokat egyesítjük, káliumkarbonát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot 2 X 200 ml benzollal bepároljuk. A nyers mara-60 dék (lS)-3-endo-aminokámforból áll, súlya 160 g. 160 g nyers (lS)-3-endo-aminokámfort 450 ml metanolban 30 g Raney-nikkel jelenlétében 90 C°-on 80 att. hidrogénnyomáson 12 órán át hidrogénezzük. A katalizátort leszűrjük, 150 ml metanollal mossuk és a szűrle-65 tet bepároljuk. A maradékot 600 ml éterben oldjuk, 5
