167713. lajstromszámú szabadalom • Orrkarika állatok, főként szarvasmarhák részére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. VII. 14. Közzététel napja: 1975. VII. 28. Megjelent: 1976. XII. 31. (BE—1092) 167713 Nemzetközi osztályozás: A 01 k 15/00 Beké Lajos lakatos kisiparos, Zomba Orrkarika állatok, főként szarvasmarhák részére A találmány főként szavasmarhák részére szolgáló orrkarikára vonatkozik. Ismeretes, hogy a hizlalásra és továbbtenyésztésre szánt szarvasmarhák orrába biztonságos szállításuk és gondozásuk biztosítása érdekében növendékkorban karikát helyeznek, amely az állatok orrában marad. Jelenleg erre a célra csavarrögzítéses orrkarikát alkalmaznak. Ennek behelyezése úgy történik, hogy előbb átlyukasztják az állat orrfalát (orrsövényét), a karikát ebbe a lyukba illesztik, és a karika-részeket csavarral rögzítik egymáshoz. Ennek a megoldásnak súlyos hátrányai vannak. A művelet több fázisból áll, körülményes, hosszadalmas, nehéz fizikai munkával, továbbá az állat hoszszú időn keresztül történő zaklatásával jár, amit az nehezen tűr. Emellett a karika szerkezeti kialakítása miatt balesetveszélyes, a behelyezést végző dolgozó kezén a legnagyobb elővigyázatosság mellett is gyakran mély, vágott sebet ejt. A fentieken túlmenően az ismert csavaros orrkarika szerkezeti komplikáltsága miatt viszonylag költséges is. A találmány feladata, hogy olyan orrkarikát szolgáltasson, amely a jelenleg ismert és használt orrkarika fentiekben részletezett hátrányait kiküszöböli. Ezt a feladatot a találmány értelmében olyan orrkarika segítségével oldottuk meg, amelynek lényege, hogy deformálható anyagból, előnyösen körkeresztmetszetű rúdacélból készült, az állat orrába történő behelyezése előtt nyitott, a behelyezés után pedig zárt gyűrű alkotja, amelynek a nyitott állapotban lényegében egymással szemben elhelyezkedő, egymástól nyílással elválasztott végrészei közül az 5 egyikben fészek van kiképezve, a másik végrészhez pedig e fészekbe nyomható, az állat orrsövényének átfúrására alkalmasan kiképzett fej csatlakozik. Az orrkarika egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a fészek az egyik végrész homloklapjában van 10 kiképezve, a fej pedig a másik végrész homloklapjához csatlakozik, és a fészek egy hengeres részből és azt követően belül egy kúpos részből áll, a fejet pedig egy hegyben végződő, a fészek kúpos részébe illeszkedő kúpos fejrész egy hengeres fejrész, va-15 lamint egy, előnyösen ennél kisebb keresztmetszetű, így a hengeres résszel vállat alkotó szár alkotja. Célszerű továbbá, ha a nyitott gyűrű fészket tartalmazó végrészén a homloklap pereme kívül körben ferde levágással van ellátva, amely a fészek belső falával 20 élt képez, a másik végrész homloklapjában pedig a perem felől befelé irányuló ferde levágás van kiképezve, amely a szárral körbenfutó, az él befogadására alkalmas hornyot alkot. Ennek az orrkarikának az állat orrába helyezése a 25 találmány értelmében olyan eljárás segítségével történik, amelyre az jellemző, hogy az ellipszisszerű alakra hajlított nyitott orrkarika nyílásával az állat orrsövényét közrefogva a karikát az állat orrába nyomjuk, majd a karikára oldalirányú nyomást gya-30 korolva az állat orrsövényét a fejjel átlyukasztjuk. 167713 1
