167713. lajstromszámú szabadalom • Orrkarika állatok, főként szarvasmarhák részére

3 167713 4 és a fejet a fészekbe kényszerítve az orrkarikát összezárjuk. Az eljárás foganatosítására fogó szolgál, amelynek fogóollója és egymással együttműködő nyelei vannak, és amelynek lényege, hogy az ollótagok egymás felé néző felületeiben a fogó nyitott helyzetében együttesen az elipszisszerű alakúra hajlított nyitott orrkarika befogadására alkalmas íves hornyok vannak kiképezve. A találmányhoz számos olyan előnyös újszerű többlethatás fűződik, amilyenekkel a jelenleg ismert és alkalmazott szarvasmarha-orrkarika nem rendelkezik. Az orrkarika rendkívül gyorsan és egyszerűen, lényegében egyetlen művelettel az állat orrába helyezhető és ott rögzíthető. Mivel az orrkarika elhelyezése nem közvetlenül kézzel, hanem fogó segítségével történik, a balesetveszély teljesen ki van küszöbölve, annál is inkább, mert az állat zaklatásának az időtartama a minimumra van szorítva. Két ember óránként mintegy húsz állat orrába tud karikát elhelyezni. A találmány szerinti orrkarika gyártása is kevesebb munkafázist igénylő, így lényegesen egyszerűbb és gyorsabb, mint a jelenleg alkalmazott orrkarikáé, következésképpen gyártási költségei is alacsonyabbak. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, amely äz orrkarika egy előnyös kiviteli példáját, valamint a behelyezéséhez használt szerszámot tartalmazza. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti orrkarikát az állat orrába történő rögzítése előtti helyzetben mutatja; a 2a. ábra az orrkarikának a fészket tartalmazó végrészét nagyobb méretarányú, az 1. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett metszetben szemlélteti; a 2b. ábra az orrkarikának a fejet tartalmazó végrészét az 1. ábrán bejelölt B—B vonal mentén vett metszetben mutatja; a 3. ábra az 1. ábra szerinti orrkarikát az állat orrában rögzített helyzetében részben metszetben, részben nézetben tünteti fel ; a 4. ábra az 1—3. ábra szerinti orrgyűrű megfogására szolgáló fogót perspekitvikus nézetben tünteti fel. A találmány szerinti 1 orrkarikát az állat orrába helyezése előtti állapotában az 1. ábra szemlélteti. Ekkor az oldalnézetben lényegében ellipszisalakú körkeresztmetszetű karika nyitott: két egymással szemben elhelyezkedő 2a és 2b homloklapja között 5 nyílás van. Amint a 2a. és 2b. ábrán is látható, a 2a homloklapban a 3 fészek van kiképezve, a 2b homloklapból pedig a 4 fej nyúlik ki. Ez utóbbi a csúcsban végződő 4a kúpos részből, a 4b hengeres részből és a 4c szárból áll, amely utóbbi a hengeres és kúpos fejrészt az 1 karikával köti össze, és keresztmetszete előnyösen kisebb, mint a 4b hengeres fejrészé. így a hengeres fejrész és a szár találkozásánál 4d váll képződik, amely — amint a későbbiekben erre még kitérünk — hozzájárul a rögzítés hatékonyságához. A fej kiképzésének megfelelően a 3 fészeknek is 3a kúpos része és 3b hengeres része van. A 2a homloklap külső peremén körben a 6 ferde levágással van ellátva, így a 3 fészek belső falával alkotott körbenfutó 7 él alakul ki. A 2b homloklapban ugyanilyen ferde, de befelé irányuló, körbenfutó 8 ferde levágást alkalmaztunk, amely a hengeres 4c szárral körbenfutó 9 hornyot alkot. A nyitott 1 karika egymással szemben elhelyezkedő végrészeinek ilyen kiképzése mellett a 7 él a 9 horonyba illeszkedik. A 4. ábrán az 1. ábra szerinti orrkarika elhelyezésére szolgáló, ugyancsak a találmány tárgyát képező, egészében 10 hivatkozási számmal jelölt fogót tüntettük fel perspektivikus nézetben. A 10 fogó 11 íves ollótagokkal rendelkezik, amelyek egymás felé néző belső lapjaiban 12 hornyok vannak kiképezve. A 11 ollótagok, illetve a 12 hornyok íveltsége úgy van megválasztva, hogy a 10 fogó nyitott állapotában együttesen az 1. ábra szerinti nyitott 1 orrkarika alakjának felelnek meg, tehát a 12 hornyokba a nyitott 1 orrkarika behelyezhető úgy, hogy végrészeinek 2a, 2b homloklapjai, következésképpen a 3 fészek és 4 fej egymással szemben helyezkedjenek el; az 1 karikát a 11 ollótagokba helyezett, a rögzítés előtti állapotában a 4. ábrán szaggatott vonalakkal tüntettük fel. A 11 ollótagokat kétoldalt a 13 lemezek fogják össze a 16a csapok segítségével, amelyek például 16b anyákkal rögzíthetők. A 16a csapok, mint forgástengelyek körül a 11 ollótagok el tudnak fordulni. A 11 ollótagok lefelé nyúló 11a szárainak belső oldalán egymással szemben ovális 14 bemélyedések vannak kiképezve, amelyekbe az ovális keresztmetszetű 15 csap illeszkedik; ez utóbbi részleteket a 4. ábrán szaggatott vonalakkal jelöltük. A 11a szárrészek alsó végéhez egy-egy viszonylag hosszú 17 nyél van rögzítve a 18 fülek és a 19 csapok segítségével. A 17 nyelek 17a egymást átfedő csonkjai a 20 csappal vannak egymáshoz kapcsolva, amely körül elfordíthatók. A találmány értelmében az 1. ábra szerinti 1 orrkarika elhelyezése és rögzítése az állat orrában a következőképpen történik: A nyitott 1 orrkarikát az ugyancsak nyitott 10 fogó 11 ollótagjainak 12 hornyaiba helyezzük úgy, hogy a 3 fészek és 4 fej a 11 ollótagok közötti nyílásban elöl egymással szemben helyezkedjenek el (4. ábra). A 10 fogó 17 nyeleit kissé összeszorítva tartva az állat orrsövényét az 1 karika 5 nyílásába illesztjük, és az orrkarikát a 11 ollótagok ütközéséig az állat orrába toljuk. Ezt követően a 17 nyeleket az a nyilak irányába összenyomjuk, miáltal — a 10 fogó mechanizmusából következően — az alsó 11a szárrészek a b nyilak irányában kifelé, a felső 11a ollótagok pedig a c nyilak irányában egymás felé mozognak. Ezzel a művelettel az orrkarika 4 fejét a 3 fészekbe nyomjuk, miáltal a hegyes 4a kúp az állat orrsövényét átlyukasztja, a 7 él a 9 horonyba nyomódik, a 2a, 2b homloklapok egymásra illeszkednek: az 1 orrkarika a 3. ábrán feltüntetett, lényegében köralakú zárt gyűrűvé alakul, és ilyen formában az állat orrában marad. A rögzítés hatékonyságához hozzájárul, hogy a 4d váll mögé kerül a nyomás hatására kissé deformálódó 7 él végrésze. Az 1 orrkarikát legcélszerűbb acélból, például A — 00 — 11 minőségű, 8 mm átmérőjű körkeresztmetszetű acélrúdból gyártani. A rúdacél-anyagot mintegy 210 mm hosszúságú darabokra vágjuk fel. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2