167710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(alfa-szubsztituált amino-alfa-fenil-acetil)-amino-penam-3-karbonsav-származékok és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítáásra
15 167710 16 meg. Az adagolási egységek példái 1, 2, 3 vagy 4 egyszeri adagot vagy az egyszeri adag 1/2, 1/3 vagy 1/4 részét tartalmazhatják. Az egyszeri adag előnyösen azt a hatóanyagmennyiséget tartalmazza, amelyet egy alkalommal adunk be és általában a teljes napi adagnak, a napi adag felének, harmadának vagy negyedének felel meg. Az új penicillin-származékokat a szokásos módon alkalmazhatjuk, például parenterálisan vagy orálisan. Adagolásuk a fertőzés fajtájától, a fertőzés kórokozójától, a testsúlytól, valamint az alkalmazás fajtájától, illetve módjától függ, függ azonban a kezelendő személytől, illetve az állat fajtájától, a készítmény kikészítési formájától, az adagolás időpontjától, azaz attól, hogy az infekció előtt vagy után adjuk be és az adagolás gyakoriságától is. Ha a vegyületeket takarmányadalékként alkalmazzuk, beadhatjuk a takarmánnyal, illetve a takarmánykészítményekkel vagy pedig az ivóvízzel. így megakadályozhatjuk a Gram-negatív vagy Gram-pozitív baktériumok által okozott fertőzéseket és jobb takarmányértékesítést érhetünk el. Az új penicillin-származékokat az antibakteriális hatás növelése céljából egyéb anyagokkal kombinálhatjuk. A hatást például úgy növelhetjük, hogy csökkentjük a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek lebomlását, például izoxazolil-penicillinek adagolásával. A találmány szerinti eljárás foganatosítását az alábbi kiviteli példákkal szemléltetjük. A penicillin-származékok ß-laktam-tartalmat jodometriásan és néhány esetben infravörös spektroszkópia segítségével határoztuk meg. Az összes VII—XIV általános képletű, N-acilezett aromás aminosavat vékonyrétegkromatográfiásan vizsgáltuk DC-lemezen, Kieselgel F—254 alkalmazásával (gyártja a Merck cég, Darmstadt). Futtatószerek: SBA: 75 térfogat% szek-butanol, 13,5 térfogat% 90%-os hangyasav, 11,5 térfogat% víz. SBN: 85 térfogat % szek-butanol, 15 térfogat% 10%-os ammónia. PEW: n-propanol-ecetészter-víz (4:3:3) CMA: 95 térfogat% kloroform, 5 térfogat% metanol, 3 térfogat% jégecet. A szabad aminocsoporttal rendelkező vegyületeket úgy tettük láthatóvá, hogy bepermeteztük 5%-os, n-butanol és 2 n ecetsav 95: 5 térfogatarányú elegyével készített ninhidrin-oldattal és rövid ideig melegítettük szárítószekrényben (80—100 C°). Gyakrabban használtuk azonban a klór/toluidin-reakciót, azaz bepermeteztük terc-butilhipoklorittal és ezt követően (rövid ideig tartó melegítés után) ecetsavas o-toluidin és káliumklorid oldattal [R. H. Mazur, B. W. Ellis és P. S. Cannaratu, J. biol. Chemistry 237, 1619 (1962) és E. von Arx és R. Neher, J. Chromatogr. (Amsterdam) 12, 329 (1963)]. Az összes leírt közbenső termék és penicillin-származék szerkezetének megfelelő infravörös spektrumot mutat. Az összes penicillin-származékot analitikai ellenáramú megosztásnak vetettük alá 29 órán keresztül, megosztó-rendszerkéntpetroléter-etilacetát-dimetilformamid-víz (3:7:5:5) elegyet alkalmazva. A penicillinek MMR-spektrumát CD3 OD-oldatban vettük fel. Az elemzési eredmények kiszámításakor figyelembe i vettük a penicillinek víztartalmát. 5 A baktérium törzsekkel szembeni hatékonyság szemléltetésére megadott számok (E/ml) legkisebb gátló koncentráció értékek kémcső-sorozathígításos próbában, 24-órás tenyésztés után. 1. példa AJ 10 g (0,027 mól) D-a-aminobenzilpenicillin-nátriumot [Ampicillin-nátrium vagy 6-(a-aminofenilacetil-15 amino)-nátrium-penicillanát] feloldunk 100 ml tetrahidrofuránban 20 ml víz beadagolása mellett. A reakcióelegyet 0—5 C°-ra hűtjük, majd jeges vízzel való hűtés közben 30 perc alatt hozzácsepegtetünk 7,5 g (0,0336 mól), 40 ml tetrahidrofuránban oldott 4-ciklopropán-20 karbonilamino-benzoilkloridot, ezzel egyidejűleg 2 n nátriumhidroxid-oldat beadagolásával a pH-t 7,5—7,8 értéken tartjuk. A reakcióelegyet 30 percen át 0—5 C°on, majd 2,5 órán át szobahőmérsékleten keverjük, eközben a pH-értéket 2 n nátriumhidroxid-oldat kis 25 mennyiségének beadagolásával állandóan 7,5 értéken tartjuk. A tetrahidrofurán ledesztillálása után sűrűnfolyó massza marad vissza, amelyet 300 ml vízben feloldunk és egy alkalommal etilacetáttal extrahálunk. A vizes fázist elválasztjuk, 0 C°-ra hűtjük, 250 ml 30 etilacetátot rétegezünk rá és 2 n sósav-oldattal 2,0 pH-értékre savanyítjuk. A szerves fázist elválasztjuk és a vizes fázist még kétszer 80 ml etilacetáttal extraháljuk. Az egyesített etilacetát-extraktumokat vízzel semlegesre mossuk és nátriumszulfát felett hűtőszekrényben szá-35 rítjuk. Az oldószer ledesztillálása után világos színű, gyantaszerű termék marad vissza, ezt 80 ml abszolút metanolban felvesszük és 1-mólos, metanoltartalmú éterrel készített nátrium-2-etil-hexanoát-oldat egy egyenértékével összekeverjük. Az oldatot vákuumban kíméle-40 tesen szárazra pároljuk, és a maradékot 90 ml abszolút metanolból és 600 ml abszolút éterből átkristályosítjuk. Ampicillin-nátriumra számított kitermelés: 9,4 g (62,5%) D-«-(4-ciklopropánkarbonilamino-benzoilamino)-benzilpenicillin-nátrium, a-laktám-tartalom: 45 91,7%. Elemzési eredmények C2 7H 27 N 4 0 6 SNa • 1 H2 0 összegképletre (576,6): számított: C = 56,24%; H = 4,89%; N = 9,72%; S = 5,58%; 50 talált: C=55,2%; H=5,4%.; N=9,2%; S=6,0%. B) 4-Ciklopropánkarbonilamino-benzoesav 20 g (0,146 mól) p-aminobenzoesavat feloldunk 80 ml 55 tetrahidrofuránban, majd az oldatot összekeverjük 20,4 ml (0,146 mól) trietilaminnal. Ezt követően jeges hűtés közben gyorsan hozzácsepegtetünk 22,5 g (0,216 mól) ciklopropánkarbonsavkloridot 40 ml tetrahidrofuránban. A csepegtetés befejezésekor egyszerre be-60 adagolunk a szuszpenzióba még 9,4 ml trietilamint (pH = 7—8). A reakcióelegyet 5 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával, majd szobahőmérsékletre hűtjük és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot vízben feloldjuk, és a kapott oldatot 2 n sósavval 65 megsavanyítjuk (pH =2,0). A maradékot leszűrjük, a é
