167673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új bicikloalkán-származékok előállítására

3 167673 4 5(6H)-indanon-származékok 4-helyzetére való rávitele többlépcsős, igen nagy ráfordítást igénylő reakció. Azt találtuk, hogy a találmányunk szerinti eljárás segítségével egyszerű módon lehet az indanon-szárma­zékok 4-helyzetére a szteroidok totálszintéziséhez megfelelő oldalláncot rávinni. Az (I) áltáános képletű új bicikloákánszármazé­kokat úgy állíthatjuk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyületet - mely képletben n, Rt és Z, a fent megadott jelentésű — bázikus katalizátor jelenlé­tében egy (III) általános képletű vinilketonnal vagy egy (IV) általános képletű adott esetben ketálozott j3-halogén-ketonnal — mely képletekben X és Y a fent megadott jelentésű és W halogénatomot jelöl — alkilezünk, és kívánt esetben egy jelenlevő szabad karbonilcsoportot egy rövidszénláncú alkohollal ketá­lozunk. A találmány szenti eljárásoknál bázikus katalizáto­rokként előnyösen alkálifémalkoholátokat, szekunder vagy tercier alkoholokat, alkálifémhidrideket, alkáli­fémamidokat vagy kvaterner ammóniumbázisokat al­kalmazunk, így bázikus katalizátorként például a nátriumhidrid, nátriumamid, nátriumizopropilát, nát­rium-tercier-butilát, kálium-tercier-butilát, litiuma­mid, tetrametilammóniumhidroxid vagy trimetilben­zilammóniumhidroxid említhető. Ha kiindulási anyag­ként (III) általános képletű vinilketonokat alkalma­zunk a találmány szerinti eljárásoknál, akkor célszerű­en a bázikus katalizátor mennyisége 0,01-1,0 mól katalizátor pro mól vinilketon. Abban az esetben, ha a találmány szerinti eljárást (IV) általános képletű vegyületekből kiindulva végezzük, akkor a bázikus katalizátort feleslegben kell alkalmazni, hogy a reak­ció során felszabaduló háogénhidrogént megkösse. A vinilketonok vagy jS-halogénketonok addicióját inert oldószerben végezzük. Alkalmas oldószer példá­ul valamely poláros éter, például az 1,2-dimetoxi-e­tán, a 2,2'-dimetoxi- dietiléter, tetrahidrofurán, vagy dioxán, szekunder vagy tercier alkoholok, például az izopropanol, butanol-(2), vagy a tercier butanol, vagy a dipoláris aprotikus oldószerek, például a dimetilfor­mamid, N-metil-acetamid, N-metü-pirrolidon, vagy a hexametil-foszforsavtriamid. Másrészt ezeknél a reak­cióknál a fent említett oldószerek elegyeit is alkal­mazhatjuk, és alkalmazhatunk viszonylag apoláros oldószereket is, például a benzolt vagy toluolt. A reakciókat -50 C° és 100 C° közötti hőmérsékle­ten végezzük. (III) általános képletű vinilketonok alkalmazása esetén előnyösen 0-50 C°-on dolgozunk, (IV) általános képletű vegyületekből kiindulva a reakció hőmérséklete előnyösen -50 C° — +50 C°. Szakember számára is meglepő, hogy a (II) áltáá­nos képletű vegyületek vinilketonokkal, vagy (IV) áltáános képletű vegyületekkel történő ákilezése szelektív módon végezhető, holott tudott, hogy a (II) áltáános képletű vegyületek norma módon történő ákilezése különböző ákilezett termékek keverékét eredményezi. Az olyan (I) áltáános képletű vegyületeket, me­lyekben Y szabad karbonilcsoportot jelent, kívánt esetben rövidszénláncú ákoholokká ketálozhatjuk, így olyan (I) áltáános képletű vegyületeket nyerünk, melyekben Y jelentése diákoximetiléncsoport. Eze­ket a ketálozásokat oly módon végezzük, hogy a vegyületeket az ákoholokká savas katáizátor jelenlé­tében reagáltatjuk. Megfelelő ákoholok az 1-4 szén­atomot tartámazó rövidszénláncú ákoholok, például 5 a metanol, az etanol, a propanol vagy a butanol. Alkalmas savas katáizátorok például az ásványi savak, például a sósav, a kénsav vagy a perklórsav, a szulfonsavak, például a metánszulfonsav, a Lewis-sa-10 vak, például a bórtrifluorid vagy a fenolok, például a p-nitro-fenol vagy a 2,4-dinitro-fenol. A ketálozás akkor ad jó eredményt, ha a reakcióelegyhez vízmeg­kötőszert, például vízmentes nátriumszulfátot, mag­néziumszulfátot vagy káciumszulfátot is adunk. Más-15 részt igen jó vízmegkötőszerként szolgál a ketálozás­nál ákámazott ortohangyasavészter, vagy az ákoho­lok aceton-diáküketáljá. A ketáozást előnyösen -20 C° és +80 C° közötti hőmérsékleten végezzük. 20 A táálmány szerinti eljárások során nyert (I) átáános képletű vegyületek értékes közbenső ter­mékek, így főként a gyógyászati hatású szteroidok totálszintézisénél használják fel őket. A következő A képletsor a szteroidtotálszintézis 25 keretében egy olyan (I) átáános képletű vegyület egy lehetséges felhasznáási módját mutatja, mely vegyü­letben Y diákoximetiléncsoportot jelöl. Ebben a képletsorban X, Z, , Rí és n a fent 30 megadott jelentésű és V rövidszénláncú ákilcsoportot jelöl. A szintézist például a következőképpen végezhet­jük; P átáános képletű vegyületeket 0,01 mól máon-35 sav hozzáadása közben melegítünk benzolban, így (V) átáános képletű vegyületeket nyerünk. Abban az esetben, ha Z, karbonilcsoportot jelöl, ezt végül litiumáumíniumhidriddel redukálhatjuk. Az (V) álta­„ lános képletű vegyület meglepő módon katáitikusan aktívát hidrogénnel sztereospecifikusan hidráiható, így (VI) átáános képletű vegyületeket kapunk. Ezt a hidráást úgy végezhetjük, hogy az (V) átáános képletű vegyületeket etilacetátban oldjuk, majd nor-45 má nyomáson hidrogénnel hidrogénezzük, katáizá­torként palládium-aktívszén- katáizátort hasznáunk. A (VI) átáános képletű vegyületeket etanolban oldjuk, katartikus mennyiségű sósavat adunk hozzá, 5Q majd 30 percen át tartjuk szobahőmérsékleten, így nyerjük a (VII) átáános képletű vegyületeket. A (VII) átáános képletű vegyületeket nem szükséges izolálni, hanem a kapott reakcióelegyhez feleslegben nátriummetilátot adunk, és végül körülbelül 2 órán át 55 forrájuk visszafolyató hűtő áatt, így a (VIII) átáá­nos képletű vegyületekhez jutunk. A (VII) és (VIII) átáános képletű vegyületek gyógyászati hatású szte­roidokká történő feldolgozása ismert. gQ A következő példák a táámány szerinti eljárás bemutatására szolgának. 1. példa 65 a) 162 g 5-oxo-hexanonitrilt oldunk 1 liter toluolban, 243 g pirokatechint és 3 g p-toluolszulfon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom