167602. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(kis szénatomszámú alkil-)-2-vagy -3-CEFÉM-4-karbonsav-származékok előállítására

11 167602 12 tek sztereoizomerjeinek elegyét is felhasználhatjuk. Az (lb) általános képletű vegyületeket az (la) általános képletű vegyületek oxidálásával állíthatjuk elő. Az oxidálás során az -S- csoportot -SO-csoporttá alakítjuk. Az oxidációt ismert módon, így oxidálószer, példá­ul halogén (így klór vagy bróm), halogénvegyület (így izocianuroilklorid, jódfenil-diklorid), ózon, szervetlen peroxisav (így perjódsav vagy perkénsav), szerves peroxisav (így perbenzoesav, m-klór-perbenzoesav, perhangyasav, perecetsav, klórperecetsav vagy triflu­orperecetsav), szervetlen vagy szerves persav fémsója, hidrogénperoxid, karbamid-hidrogénperoxid elegy vagy hasonló reagens jelenlétében végezetjük. Az oxidációt előnyösen a periódusos rendszer Vb vagy VIb csoportjába tartozó fém vegyülete, például wolframsav, molibdénsav, vanádiumsav vagy hason­lók, azok alkálifémsói (például nátrium-, vagy kálium­sói), alkáliföldfémsói (például kalcium- vagy magné­ziumsói) vagy ammóniumsói, vagy vanádiumpentoxid jelenlétében hajtjuk végre. Az oxidációt rendszerint oldószeres közegben vé­gezzük. Oldószerként például vizet, ecetsavat, kloro-. formot, metilénkloridot, rövidszénláncú alkanolt (így metanolt vagy etanolt), tetrahidrofuránt, dioxánt, dimetilformamidot vagy más olyan anyagot alkalmaz­hatunk, amely nem fejt ki kedvezőtlen hatást a reakció menetére. A reakció hőmérséklete nem döntő jelentőségű tényező. Az oxidációt rendszerint szobahőmérsék­leten vagy hűtés közben végezzük. Az oxidáció során vagy az oxidáció után adott esetben a karboxil-csoportot védett karboxil-csoport­tá alakíthatjuk vagy a védett karboxil-csoportra más védőcsoportot vihetünk fel, illetve szabad karboxil­csoporttá alakíthatjuk. A védett amino-csoportot ugyanekkor szabad amino-csoporttá alakíthatjuk. Az (la) általános képletű vegyületeket az (Ib) általános képletű vegyületek redukciójával állíthatjuk elő. A redukció során az -SO- csoportot -S— cso­porttá alakítjuk. A redukciót ismert módon, például ón(II)klorid vagy fém-tioszulfát (például nátrium- vagy kálium­tioszulfát) felhasználásával, savklorid és ón(II)klorid vagy fém-tioszulfát elegyével, foszfortrikloriddal, foszforpentakloriddal, szüiciumtrikloriddal vagy ha­sonló redukálószerrel, vagy a 21111/1972 sz. közzé­tett japán szabadalmi bejelentésben ismertetett eljá­rással végezhetjük. A redukciót rendszerint oldószeres közegben vé­gezzük. Oldószerként például dimetilformamidot, acetonitrilt, acetecetésztert, tetrahidrofuránt, kloro­formot, metilénkloridot, dioxánt vagy más olyan anyagot alkalmazhatunk, amely nem fejt ki kedvezőt­len hatást a reakció menetére. A reakció hőmérséklete nem döntő jelentőségű tényező. A reakció hőmérsékletét az eljárásban fel­használt (Ib) általános képletű vegyület jellegének és az alkalmazott redukciós eljárásnak megfelelően vá­lasztjuk meg. A redukció során vagy a redukció után adott esetben a szabad karboxil-csoportot védett karboxil­csoporttá alakíthatjuk, a védett karboxil-csoportra más védőcsoportot vihetünk fel vagy szabad karboxü­csoporttá alakíthatjuk, illetve a védett amino-csopor­tot szabad amino-csoporttá alakíthatjuk. Az (Id) általános képletű vegyületeket a találmány szerint úgy állíthatjuk elő, hogy az (Ic) általános képletű vegyületek amino-csoportjának védőcsoport­ját eltávolítjuk. Hasonlóképpen állíthatjuk elő az (Di) általános képletű vegyületeket az (lg) általános kép-5 létű vegyületekből. A védőcsoport lehasítását ismert módon, például hidrolízissel, savas kezeléssel, hidrazinos kezeléssel, redukcióval és hasonló módszerekkel végezhetjük. Az alkalmazandó módszert az eltávolítandó védőcsoport 10 jellegének megfelelően választjuk meg. Az acil-védő­csoportokat úgy is eltávolíthatjuk, hogy az acilezett vegyületet iminohalogenid-képző reagenssel reagáltat­juk, a kapott terméket iminoészter-képző reagenssel kezeljük, és az igy kapott terméket szükség esetén 15 hidrolizáljuk. A benziloxikarbonil-, szubsztituált benziloxikar­bonil-, alkoxikarbonil- szubsztituált alkoxikarbonil-, aralkoxikarbonil-, adamantiloxikarbonil-, tritil-, szubsztituált feniltio-, szubsztituált áralkuidén-, 20 szubsztituált alkuidén- és szubsztituált cikloalkilidén­csoportokat, illetve a hasonló jellegű védőcsoportokat általában savas kezeléssel távolítjuk el. Savként pél­dául hangyasavat, trifluorecetsavat, benzolszulfon­savat, p-toluolszulfonsavat és hasonló vegyületeket alkalmazhatunk, előnyösen azonban olyan savat hasz­nálunk fel, amely csökkentett nyomáson könnyen lepárolható. E vegyületek közé tartozik például a hangyasav és a trifluorecetsav. A felhasználandó savat az eltávolítandó védőcsoport jellege és más tényezők 30 figyelembevételével választjuk meg. Ha a védőcsopor­tot savas kezeléssel távolítjuk el, a reakciót oldószer jelenlétében vagy távollétében egyaránt végrehajthat­juk. Oldószerként például hidrofil szerves oldószere­ket, vizet, vagy azok elegyeit alkalmazhatjuk. A 35 ftaloil-csoport és hasonló csoportok eltávolítását álta­lában hidrazinos kezeléssel végezzük, míg a triklór­etoxikarbonil-, benziloxikarbonil-, szubsztituált ben­ziloxikarbonil-, 2-piridil-rnetoxikarbonil- és hasonló csoportok eltávolítására rendszerint redukciós mód-40 szereket használunk. A redukciót például fémmel (így ónnal, cinkkel, vassal és hasonlókkal), fémvegyületek (így króm(III)klorid, króm(III)acetát és hasonlók) és szerves vagy ásványi savak (így ecetsav, propionsav, sósav és hasonlók) elegyével, vagy fém-katalizátor 45 jelenlétébe végzett hidrogénezésseí hajthatjuk végre. A katalitikus redukcióhoz fém-katalizátorként pél­dául Raney-nikkelt, platinaoxidot, palládium/csont­szén rendszert vagy más hasonló katalizátort használ­hatunk fel. 0 A trifluoracetil-védőcsoportot rendszerint úgy tá­volítjuk el, hogy a védett vegyületet adott esetben bázis jelenlétében vízzel kezeljük. A halogén-szubsz­tituált alkoxikarbonil- és 8-kinoliloxi-karbonil-csopor­tok eltávolítására rendszerint nehézfémeket, például rezet, cinket vagy hasonlókat alkalmazunk. Az acil-védőcsoportot úgy is eltávolíthatjuk, hogy az acilezett vegyületet iminohalogenid-képző vegyü­lettel reagáltatjuk, a kapott terméket iminoéter-képző QQ reagenssel kezeljük, majd a kapott terméket szükség esetén hidrolizáljuk. Iminohalogenid-képző reagens­ként például foszfortrikloridot, foszforpentakloridot, foszfortribromidot, foszforpentabromidot, foszfor­oxikloridot, tionilkloridot vagy foszgént használha­g5 tunk fel. Az iminohalogenid-képzés hőmérséklete nem döntő jelentőségű tényező; a reakció szobahő­mérsékleten vagy hűtés közben is megfelelő mérték-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom