167593. lajstromszámú szabadalom • Optikai berendezés tárgyak hibáinak vizsgálatára
15 167593 16 és a lencseszerelvény tengelye közötti szög előnyösen körülbelül 50°. A 15. ábra a toknak nagyított méretarányú 25' tokképét mutatja úgy, ahogyan a kép a 160 oldalvizsgáló takarólap felületén a képsíkban megjelenik. A tok 180°-kal elfordított helyzetben látható, mivel a 110 oldalvizsgáló lencseszerelvény a képet így fordítja át. A 150' csillogásvonalkép a csillogásvonal képe, és ezt árnyékolt vonalakkal ábrázoltuk. A csillogásvonal felső, kupakhoz tartozó szakasza az alsó, testhez tartozó szakaszhoz viszonyítva jobbra eltoltan helyezkedik el. A csillogásvonal képének buborékszerű 164' buborék képe szemlélteti a 164 buborék helyét. A 160 oldalvizsgáló takarólap nyílásait mégegyszer rávittük a tok képére. A 162 oldalvizsgáló takarólap főnyílás kis szélességű, egyenes vonalú nyitott felületként látható, melynek felső szakasza az alsó szakaszhoz viszonyítva jobbra van eltolva, úgyhogy mindkét szakasz közel és párhuzamosan helyezkedik el a 150 csillogásvonal 150' csillogásvonal képéhez. Úgy tűnik, hogy a 164. buborék 164' buborék képe keresztezi a 162 oldalvizsgáló takarólap főnyílás alsó szakaszát és mutatja az utat, amelyen a fény — a nyíláson keresztül — a 165 a—d észlelőkhöz jut. A 15. ábra szemlélteti a tok kupakja szélén levő 171 berepedés 171' berepedés képét is, valamint mutatja a 168 takarólap segédnyílást is, amely úgy helyezkedik el, hogy a 171' berepedés képének fényváltozásai keresztülhaladnak a 168 takarólap segédnyíláson. A 25 tok olyan típusú, amelynél a kupakban egy pár 54 belső kiemelkedés van kiképezve, amelynek feladata az üres tok teste és kupakja szétválásának megakadályozása. Ezenkívül a kupakban egy sorozat belső 56 fogófelület is van, melynek feladata a töltött tokok részei szétválásának meggátlása. Ezek képei a tok 15. ábrán látható 25' tokképén különböző síkokban, illetve különböző szinteken helyezkednek el, úgyhogy ezek különálló, megfelelő szinteken elhelyezett fényérzékelő készülékek révén vizsgálhatók. A hibáknak ismertetett, oldalt vizsgáló optikai szerkezetrészben való vizsgálatára több, 165a—165d észlelőt használunk, amelyek - a 16. ábrán látható módon - 162 oldalvizsgáló; takarólap főnyílás mögött vannak elhelyezve. Á felső 165a fogófelület észlelő olyan magasságban, olyan szinten van elhelyezve, amely alkalmassá teszi a 162 oldalvizsgáló takarólap főnyüáson keresztüljutó, 56 fogófelületek révén és az ezek szomszédságában levő hibák révén visszavert éfny érzékelésére. A második, 165b belső kiemelkedés észlelő az 54 belső kiemelkedések és az ezekkel szomszédos hibák révén visszavert fény erősségének érzékelésére használható. A 165c toktest felső észlelővel a tok teste képének felső részén levő hibákat érzékeljük. A 165d toktest alsó észlelő a test képe alsó részében levő hibák érzékelésére használható. A 165d toktest alsó észlelő a többinél hosszabb, annak érdekében, hogy a tok hosszában jelentkező normál változásokat is figyelembe vehessük. A fényérzékelő készülékekből több vagy kevesebb is használható, azonban azt találtuk, hogy négy fényérzékelő készülék jó eredményeket ad. A fényérzékelő készülékeknek különböző típusai alkalmazhatók, azonban azt találtuk, hogy nagyon jó eredményt szolgáltatnak a végéringkezős, sziliciumcellák. A tok végét megvilágító és letapogató szerkezetrészt vázlatosan a 17. és 18. ábra mutatja. Amint a 8. és 9. ábrákkal kapcsolatban említettük, a 142 izzóspirál lényegében az ellipszoid alakú 72 fényvisszaverő felület fő Fi fókusza mellett van és a 72 fényvisszaverő felület minden pontjára fénysugarakat bocsát. A fénysugarakat a tükör felülete az ellipszoid felület 5 mádosik F 2 fókusza közelében elhelyezett 25 tok felé tükrözi. A keskeny, egyirányban hosszú ellipszoid felület a fényt a tok síkjában széles szögben vetíti a 25 tok felé, úgyhogy a tükör, mint fényforrás, majdnem körülfogja a tok végeit. így a 8. ábrán 0 látható módon a c fénysugár nyalábja a 72 fényvisszaverő felület alsó végének közeléből verődik vissza és a tükör e pontjától felfelé c' fénysugár alakjában a 25 tok alsó vége felé halad. A tükörnek ilyen körülfogó elhelyezése a véget vizsgáló műveleteknél különösen 5 fontos, mivel az alsólapvizsgáló 111 lencseszerelvény révén észlelhető csillogásvonal felület így jöhet létre. A csillogásvonal felület a tok ívelt végfelületén egyenletes hosszúságú. A tok végei gömbfelületet képeznek és e gömbfelületnek pontszerű fényforrásból való 0 megvilágítása — amilyen pontszerű fényforrást a 70 fényforrás 142 izzóspirálja képez — a tükrözve visszavert fénynek csak egy kis foltját tudná létrehozni akkor, amikor a tok végének felületét a néző _ lencseszerelvény révén néznénk. Az ilyen megvilágítás a végek felületének csupán korlátozott megfigyelésére adna lehetőséget és nem lehetne valamennyi hibát érzékelni. Ezzel ellentétben a találmányunknál alkalmazott megvilágító szerkezetrész hosszú, egyenes vonalú tükröző visszaverődésű felületrészt állít elő és a végek vizsgálatának hatásosságát nagymértékben megnöveli. A 17. ábrán látható optikai megvilágító szerkezetnél a 142 izzóspirálból kilépő d fénysugarat a 72 fényvisszaverő felületének jóval az y középvonal alatti 173 tengely alatti pontja visszaveri és innen d' fénysugár alakjában a 25 tok felé irányítja. A d' fénysugár a tok gömbalakú végénak felületét a D pontban éri el (18. ábra), amely pont csupán kis távolságra van a tok hengeres oldalfala és a gömb, illetve félgömb alakú vég találkozási vonala fölött. A tok felülete a d' fénysugarat d" fénysugár alakjában a véget vizsgáló optikai szerkezetrész végét néző 111 alsólapvizsgáló lencseszerelvényének belépő pupillájába irányítja. A 142 izzóspirálból kilépő e fénysugarat a 72 fényvisszaverő felületének messze a tükör y középvonala fölötti 174 tengely feletti pontja veri vissza és e' fénysugár alakjában a tok felé tereli. Az e' fénysugár a 25 tokra. E ponton ütközik fel, amely pont csak kis távolságra van a tok tengelyétől. A tok felülete az e' fénysugarat, e" fénysugár alakjában tükrösen visszaverve a 111 alsólapvizsgáló lencseszerelvény belépő pupillájába irányítja. A d' és e' fénysugarak beesésének és a d" és e" fénysugarak visszaverésének D és E pontjai nagyított méretarányban a 18. ábrán vannak feltüntetve és az ábrából kitűnik, hogy e pontok a tok végének ívelt felületén aránylag messze vannak egymástól. A 72 fényvisszaverő felületének 173 tenelyalatti és 174 tengelyfeletti _ pontjai közötti pontokról visszavert fénysugarak természetesen a D és E pontok közötti egész vonalszerű 176 csillogásvonalszakasz felületet megvilágítják. A d és e fénysugarak a 173 tengelyalatti és 174 tengelyfeletti pontokról visszavert, szélső fénysugarakat jelö-5 lik. Ilyen megvilágítás a tok végének felületén levő D és E pontok közötti egész vonalszerű csillogásvonal felületéről tükrösen a 111 alsólapvizsgáló lencseszerel-8
