167593. lajstromszámú szabadalom • Optikai berendezés tárgyak hibáinak vizsgálatára
17 167593 18 vénybe vetíthető. Ezáltal a tok félgömb alakú végén olyan csillogásvonal felület jön létre, amely lényegében a vég és oldalfal találkozási vonalától a tok tengelyéig ér. A csillogásvonal felület szélességét részben a tok vége felületének kerületi görbülete határozza meg, azonban korlátozza a 72 fényvisszaverő felület kis szélességi mérete is, amely tükörről a fénysugarakat a tokra irányítjuk. Ilyen módon a 72 fényvisszaverő felület révén körív mentén kialakított fényforrás a tok végének félgömb alakú vagy hasonlóan ívelt felületén egyirányban hosszú csillogásvonalat hoz létre, amint ez a végfelületet néző 111 alsólapvizsgáló lencse szerelvény végén látható. A 111 alsólapvizsgáló lencseszerelvény a tok végének képét 178 tokvég takarólap felületére vetíti. A 176 csillogásvonal szakasz a 19. ábrán nagyított méretarányban látható 225 tokvéglap képen sugár irányú 176' csillogásvonalszakasz kép alakjában jelenik meg. A 178 tokvég takarólap úgy van elhelyezve, hogy a csillogásvonal 176' csillogásvonalszakasz képén a fényt zárja, és egy vagy több nyílással van ellátva, amelyek feladata annak a fénynek átbocsátása, amelyeket a tok végén levő hibák tükrözve visszavernek. A 18. ábrán látható tok 225 tokvéglap képén feltüntettük a 180 tokvégtakarólap nyílásának egy előnyös kiviteli alakját is, és e szerint a takarólapban levő, általában Y-alaku nyalás úgy van elhelyezve, hogy a sugárirányú csillogásvonal 176' csillogásvonalszakasz képének felülete az Y alak sugárirányú karjai között van és általában az Y alak alsó szárával szemben helyezkedik el. A 178 tokvégtakarólap mögött egyetlen 182 tokvég fényérzékelő van elhelyezve, amely a 180 tokvégtakarólap nyíláson keresztül látható fény változásait érzékeli. A fényérzékelő készülék készíthető mind fénynövekedésre, mind fénycsökkenésre érzékeny kivitelben, azonban azt találtuk, hogy jobb eredményeket kapunk akkor, ha a fényérzékelő készülék a fénynövekedésekre érzékeny. Ha a 180 tokvégtakarólap nyílásnál nagymértékű fénynövekedés mutatkozik, ezt a tok hibáiról származó, tükröző visszaverődés okozza, ugyanolyan módon, ahogyan a tok oldalának vizsgálata, illetve a 164 buborék észlelése során a 13. és 14. ábrákkal kapcsolatban ismertettük. Azt találtuk, hogy az ismertetett szerkezeti megoldás a tok végén levő valamennyi hiba vizsgálatára nagyon hatásos. Nem csak az excentrikus felületi deformálódásokat lehet jól észlelni, hanem a tok végében levő koncentrikus kis horpadásokat is. A tükörnek fényforrás körüli elhelyezése jó vizsgálati eredményeket ad olyan 200 paraboloid alakú tokoknál is, amelyeknek 12. ábrán látható módon kialakított, paraboloid alakú 202 paraboloid alakú tok véglapjai vannak. Mivel az ilyen tokokat oldalt néző 110 oldalvizsgáló lencseszerelvény révén nézzük, az ellipszoid alakú tükör olyan 204 csillogásvonalat paraboloid alakú tokon hoz létre, amely a 206 paraboloid alakú tokkupak mentén hasonló módon nyúlik el, mint a 10. ábrán látható tokon, és a 208 paraboloid alakú toktest paraboloid alakú végén folytonos, ívelt vonal alakjában nyúlik el, amely kiterjed a test hengeres oldalfalának és paraboloid alakú végének találkozási vonalán túl a paraboloid alakú vég felületére is. A végfelület nézésénél a 200 paraboloid alakú tokról hasonló képet kapunk, mint a 11. ábrán látható, félgömb alakú végről, azzal az eltéréssel, hogy a sugárirányú csillogásvonal felülete a külső végén perspektivikusan rövidülhet. A 200 paraboloid alakú tok végét 111 alsólapvizsgáló lencsszerelvény segítségével nézzük. A paraboloid alakú véggel kiképzett 200 paraboloid alakú tok vizsgálatára ugyanolyan szerkezet használható, mint a félgömb végű tok vizsgálatára, ha azonban előnyösnek látszik, az oldalt néző lencseszerelvényhez tartozó 160 oldalvizsgáló takarólapot olyan takarólappal cserélhetjük fel, amelynél a fő nyílás párhuzamos a takarólap felületén a tok képében levő, ívelt 150' csillogásvonal képével. A vizsgálati munka a következő műveletelemekből áll: A 10 adagoló garatba ömlesztett tokokat egyforma, kupakkal lefelé levő helyzetbe hozzuk és a 14 láncos szállító 15 serlegeiből a 24 ellenőrzőfej berakási helyére továbbítjuk. A 25 tokokat az ellenőrzőfej 26 görgői közötti 28 hornyokban tartjuk és a 2. ábra baloldalán levő ellenőrző, vizsgáló helyhez továbbítjuk. Itt mindegyik tokot álló helyzetben, tengelye körül forgatjuk. Az álló helyzetet vízszintes síkban a tartó 26 görgők helyzetei révén, függőleges irányban pedig azáltal határozzuk meg, hogy az 52 kupak végét a görgők 48 görgő vallásához nyomjuk. A tokok azáltal tarthatók helyzetükben, hogy a 30 szívócsatornákon keresztül levegőt szívunk a 64 fő szívókamrába. Miközben a 25 tokot vizsgáló helyzetben tengelye körül forgatjuk, az 5.-9., 13. és 17. ábrákon látható megvilágító szerkezetrész segítségével megvilágítjuk. A 72 fényvisszaverő felület ellipszoid alakú, egyirányban hosszú és keskeny szalagfelületének minden pontja erős fénysugarat vetít az ellipszoid második, F2 fókusza melletti tok felé. Az erős fénysugarakat kibocsátó 142 izzóspirál az ellipszoid fő Fj fókusza mellett van. A tok felöl nézve a tükör felületén levő minden pont visszaveri a spirálból érkező fényt, és a tok felöl nézve a tükör olyan fényforrásnak tűnik, amelynek alakja egyirányban hosszú, keskeny szalag, amely a tok oldala mellett megközelítően 160°-os, széles íven nyúlik el. Az ív hossza a tok tengelyére merőleges középvonal mindkét oldalán megközelítően 80°-os szögnek megfelelő. E szalag alakú fényforrás erős fényt bocsát a tokra, mégpedig vékony, de széles fénysugár-ék formájában, amelyben a fénysugarak a tok felé összetartanak és a tokot gyarkolatilag teljes hosszán, szögben érik. Ennek eredményeként a 110 oldal vizsgáló lencseszerelvény a tokon a tükrösen visszavert fénynek 150 csillogásvonalát látja, amely végignyúlik az 50 toktest és 52 kupak hengeres oldalfalán, ennek teljes hosszán, és olyan végrészei vannak, amelyek a test és kupak gömbszerűen vagy más módon ívelt, zárt felületein görbülnek, amint ez a 10. és 12. ábrákon látható. A 110 oldalvizsgáló lencseszerelvény a 160 oldalvizsgáló takarólap felületén, a képsíkban a megvilágított tok képét hozza létre, mint a 15. ábrán látható. A takarólap a csillogásvonal 150' csillogásvonal képében a tükrözve visszavert fény útját elzárja, azonban a takarólapban közvetlenül a csillogásvonal felületi képe mellett keskeny, 162 oldalvizsgáló takarólap főnyílás van, amely a hibák, így a 14a. ábrán látható buborék által tükrözve visszavert fényt átereszti, és e fényt a 162 oldalvizsgáló takarólap főnyílás mögött elhelyezett 165a-165d észlelők egyike észleli. A 150 csillogásvonal felülete élesen határolt, amely éles határolás a megvilágító, ellipszoid alakú 72
