167395. lajstromszámú szabadalom • Gázégő, különösen propán-bután gáz felhasználására
SZABADALMI 167395 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 151 Bejelentés napja: 1973. VI. 18. (VE-721) Nemzetközi osztályozás: F 23 d 13/00 ^jpjp Közzététel napja: 1975. III. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1976. XII. 31. "'^—•'••-'•'-Feltalálók: Soós Dezső géplakatos, Budapest 20% Mag István hegesztő, Budapest 40% Gyurkovits József esztergályos, Budapest 20% Rádi József esztergályos, Budapest 20% Tulajdonos: Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat, Budapest Gázégő, különösen propán-bután gáz felhasználására í A találmány tárgya különösen propán-bután gáz és oxigén keverékével táplált ipari gázégő, amelynek' a gáz/oxigén-keverék betáplálására alkalmas bevezetőcsonkkal, valamint belsejében legalább egy nyomáskiegyenlítő térrel ellátott ógőteste, to- 5 vábbá az áramlási irányban utolsó nyomáskiegyenlítő teret a szabad légkörrel összekötő legalább egy furata, előnyösen furatsora van. Ismeretes, hogy az ipar számos területén a külön- 10 böző hevítési, melegítési, hegesztési műveletekhez, általában a környezeti hőmérsékletnél magasabb hőmérsékleten végzendő technológiai műveletekhez széles körben alkalmaznak gázégőket. E gázégők jelentős hányadát képezik a kézzel, tehát manuáli- 15 san mozgatható és általában szabványosított ún. hegesztőpisztolyokra csatlakoztatható égőfejek, amelyek általában a különböző rendeltetésnek megfelelő méretűek és kialakításúak, és többnyire szabványos modulsorozatokat ölelnek fel. 20 A fenti, hegesztőpisztolyok ún. keverőszáraira csatlakoztatható ipari gázégők közös jellemzője, hogy szerkezeti anyaguk szinte kivétel nélkül vörösréz, ill. valamely rézötvözet. Ennek oka abban áll, hogy a vörösrézötvözetek közismert hőállósága biz- 25 tosítja azt, hogy ezen égők éghető gáz és oxigén keverékével is táplálhatok. Minthogy az ipar, pontosabban a hevítési technológia egyre fokozottabb fajlagos lángteljesítményt igényel, így manapság egyre súlyosabban je- 30 lentkezik a fenti ismert, vörösréz- vagy egyéb rézötvözetanyagú gázégők azon hátránya, hogy egyrészt a fokozott hőterhelést, a láng és a szikrák okozta egyéb behatásokat csupán korlátozott élettartamig képesek a hatásfok és a használhatóság szempontjából fontos helyes lángmagalak egyidejű biztosításával elviselni, másrészt a fokozott lángteljesítmény iránti törekvés során előálló gázégők megnövekedett méretei, így súlya következtében a kezelőszemély fokozott fizikai terhelését eredményezik. Elégséges ehelyütt talán arra utalnunk, hogy ezen égőfejek súlya a hegesztő karizmait számos esetben több mint 1 mkp nyomatókkal terheli, amely a munkaidőt figyelembe véve rendkívül nehéz fizikai megterhelést jelent. Az említett csökkent és nem kielégítő élettartam okait vizsgálva szembetűnő, hogy ennek egyik leggyakoribb okozója vörösrézanyagú gázégőknél az ún. fúvókaelégés. Éghető gáz ós oxigén keverékével táplált égők kilépőfelülete részben a sugárzó hőtől, részben a felverődő szikráktól mintegy 400—500 °C-ra melegszik fel. Ennek következtében a fémfelület az égő gázzal lép reakcióba, és rézoxid (CuO) keletkezik, amely további melegedés során Cu2 0-vá alakul át. Elméletileg bizonyított, hogy a Cu2 0 felületfedési viszonya 1,5-nél nagyobb, ezért a keletkezett oxidréteg bizonyos idő után a fémfelületről leválik, a folyamat újra kezdődik, következésképpen az égők geometriai alakja és ezzel a lángmag alakja megváltozik. 167395
