167279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-szubsztituált és N,N-diszubsztituált aminokarbonilalkil-vegyületek előállítására

167279 19 20 -metil-6-klór-2(3H)-benzoimidazolinon (op.: 172— 174 °C), 3-[4-(2-hidroxipropü)-l-piperazinil-karbonilmetil]-3-metil 6-klór-2(3H)-benzimidazolinon (op.: 202—206 °C), 3-(4-acetilmetil-l-piperazinil-karbonilmetil)-5-klór-2(3H)-benztiazolinon (op.: 158—160 °C), 3-[2,5-dimetil-4-(2-propinil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-5-klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 145—146 °C), 3-[4-(3-hidroxipropil)-l-piperazinil-karbonümetil)-5-klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 118—120 Q

C), 3-(2,4,5-trimetil-l-piperazmil-karbonilmetil)-5-klór-2(3H)-benztiazolinon (op.: 167—173 °C), 3-(4-benzil-l-piperazinil-karbonilmetil)-5-klór-2 -(3H)-benztiazolinon (op.: 152—154 °C), 3-(4-benzil-l-piperazmil-karbonilmetil)-5-trifluormetil-2(3H)-benztiazolinon (op.: 183—184 °C), 3-[4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil)-7--klór-2(3H)-benztiazolinon (op.: 170—172 °C), 3-[4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-l-etil}-5-klór-2(3H)-benztiazolinon (op.: 89—92 °C), N-(2-hidroxipropil)-6-klór-2-oxo-3-benztiazolin-acetamid (op.: 169—173 °C), 3-[4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-6--etoxi-2(3H)-benztiazolinon, N-}-2 [N-metil-N-(2--hidroxietil)amino]-etil}-5-klór-2-oxo-3-benzotiazolinacetamid (op.: 120—122 °C). 4. példa 5,0 g 5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-ecetsav és 50 ml tionilklorid elegyét visszafolyató hűtő alatt 2 órán keresztül hevítjük, majd a tionilkloridot ledesztilláljuk. A kapott 5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-acetilkloridot 50 ml vízmentes benzolban oldjuk, és cseppenként 100 ml vízmentes benzol, 2,3 g aziriden, 5,03 g nátriumkarbonát és 15 ml víz elegyéhez adjuk cseppenként, keverés közben 5—10 °C-on. Az adagolás után kapott oldatot ugyanezen a hőmérsékleten keverjük 10 percig, majd 10%-os nátriumkarbonát-oldattal, végül vízzel mossuk, és magnéziumszulfáton szárítjuk. Az oldószer elpárologtatása után a maradékot vízmentes benzolból kristályosítjuk. Ilyen módon fehér granulumok formájában 5,0 g 5-klór-3-(l-aziridinil-karbonilmetü)-2(3H)-benzotiazolinont kapunk, op.: 137—139 °C. B) A fentiekben előállított 5-klór-3-(l-aziridinil-) -karbonilmetil-2(3H)-benzotiazolinon 5,2 g-ját beadagoljuk 60 ml 99%-os etilalkoholba, majd a kapott elegyet 10 percen keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük és a kivált kristályokat szűrjük. Fehér pikkelyek formájában 3,2 g N-(2-etoxietil)-5-klór-2-oxo-3--benzotiazolin-acetamidot kapunk, op.: 171—173 °C. C) A fentiekben előállított 5-klór-3-(l-aziridinil-karbonilmetil)-2(3H)-benzotiazolinon 0,7 g-ját 1,5 g N,N-diciklohexilaminhoz adjuk, s a kapott elegyet 20 órán keresztül 110 °C-on hevítjük. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük, a kivált kristályokat leszűrjük, benzollal és petróléterrel mossuk, és etanolból átkristályosítjuk. Ilyen módon 0,5 g N-[2--diciklohexilamino)-etil]-5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamidot kapunk fehér kristályok formájában, op.: 209—210 °C. Hasonlóképpen állíthatók elő az alábbi vegyületek: 5 N- [2-(N,N-dietilamino)-etil]-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (maleát, op.: 138,5—139,5 °C), N-[2-(N-metil-N-ciklohexilamino)-etil]-5-klór-2--oxo-3-benzotiazolin-acetamid (op.: 155—157 °C), N-[2-(N-metil-N-ciklohexilamino)-etil]-2-oxo-3-10 -benzotiazolin-acetamid (op.: 143—145 °C), N-[2-(N,N-dietilamino)-etil]-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (op.: 127—128 °C; melaát, op.: 119—121 °C), N- [2- (N,N-dietilamino) -etil ]-6-metil-2-oxo-3-benzo-15 tiazolin-acetamid (maleát, op.: 113—114 °C), N- [2- (N,N-dietilamino) -etil ]-6-etoxi-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (op.: 131 °C), N-(2-morfolinoetil)-5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (op.: 171—172 °C), 20 N-[2-(N,N-dietilamino)-etil]-3-metil-6-klór-2-oxo-l-benzimidazolin-acetamid (op.: 124—125 °C), N-[2-(N,N-dietilamino)-etil]-5-trifluormetil-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (op.: 131—132 °C). D) 2,0 g 5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-ecetsav és 25 20 ml tionilklorid elegyét visszafolyató hűtő alatt forraljuk 2 órán keresztül, majd a tionilkloridot ledesztilláljuk. Az így kapott 5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-acetilkloridot 20 ml vízmentes benzolban oldjuk, és cseppenként 0,424 g aziridin és 10 ml 30 vízmentes benzol elegyéhez adjuk keverés közben, 10—15 °C-on. Ezután a reakcióelegyet 3 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, majd éjszakán át állni hagyjuk. Az oldószer elpárologtatása után a maradékot 50 ml víz és 80 ml 10%-os nát-35 riumhidrogénkarbonát oldatban oldjuk, majd az oldatot néhány percig keverjük. A kivált kristályokat szűrjük és vízzel mossuk. Végül 70 ml etanol és 30 ml aceton elegyében oldjuk, aktív szénnel kezeljük, az oldatot 60 ml-re bepároljuk és éjszakán 40 át állni hagyjuk. Másnap a kivált kristályokat szűrjük, és az anyagot etanolból átkristályosítjuk Ilyen módon fehér kristályok formájában 1,2 g N-(2-klóretil)-5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamidot kapunk, op.: 192—194 °C. 45 E) 2-oxo-3-benzotiazolin-ecetsavat a fentiekhez hasonlóan kezelve N-(2-klóretil)-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamidot kapunk, op.: 159—162 °C). 50 5. példa A) 1,0 g N-klóretil-5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamidot és 1,62 g N-metilanilint acél bombacsőbe helyezünk, és 5,5 órán keresztül 90 °C-on 55 hevítjük. Ezután az elegyhez 10%-os sósavat és etilacetátot adunk, és az etilacetátos fázist 10%-os sósavval extraháljuk. A sósavas extraktumot és a sósavas fázist egyesítjük, etilacetáttal mossuk, és 10%-os nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk. A ki-60 vált kristályokat kloroformmal extraháljuk. A kloroformos extraktumot ezután vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk és bepároljuk. Az olajos maradékot petroléterből, majd etanolból kristályosítjuk, s ilyen módon fehér kris-65 tályok formájában 0,45 g N-[2-(N,-metilanilino)-10