167279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-szubsztituált és N,N-diszubsztituált aminokarbonilalkil-vegyületek előállítására

167279 21 22 -etil]-5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamidot kapunk, op.: 155—157 °C. B) 3,0 g N-(2-klóretil)-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamidot és 4,75 g N-metilanilint acél bombacsőbe adagolunk, és 5,5 óráig 110 °C-on hevítjük. A reakcioelegyet az ismertetett módon dolgozzuk fel. A kapott halványbarna, kristályos nyersterméket (6,7 g) etanolból kristályosítjuk át, s ilyen módon 2,5 g N-[2-(N-metilanilino)-etil]-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamidot kapunk. (Fehér, tűs kristályos anyag, op.: 143—145 °C). Hasonlóképpen eljárva állíthatjuk elő az alábbi vegyületeket: N-[2-(N,N-diciklohexilamino)-etil]-5-klór-2-oxo-3-henzotiazolin-acetamid (op.: 209—210 °C). N- [2-(N,N-dietilamin)-etil [-5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (op.: 127—128 °C; maleát, op.: 119—121 °C), N-[2-(N,N-dietilamino)-etil]-6-metil-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (maleát, op.: 113—114 °C), N-[2-(N,N-dietilamino)-etil]-6-etoxi-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (op.: 131 °C), N-(2-inorfolinoetil)-5-klór-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (op.: 171—172 °C), N-[2-(N,N-dietilamino)-etil]-3-metil-6-klór-2-oxo-l-benzimidazolin-acetamid (op.: 124—125 °C), N-[2-(N,N-dietilamino)-etil]-5-trifluormetil-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (op.: 131—132 °C), N-[2-(N,N-dietilamino)-etil]-2-oxo-3-benzotiazolin-acetamid (op.: 138,5—139,5 °C). 6. példa 0,45 g 3-(l-piperazinil-karbonilmetil)-5-klór-2(3H)-benzotiazolinon 30 ml metanolban készült oldatához 0,25 g propilénoxidot adunk; az elegyet 5 órán át 50 °C-on melegítjük, eközben kétszer 0,3 g propilénoxidot adunk még az elegybe. Ezután a reakcioelegyet vákuumban bepároljuk, a maradék olajos részt petroléterből kristályosítjuk, majd etilacetát — petroléter elegyből átkristályosítjuk, így színtelen tűk alakjában 0,43 g 3-[4-(2-hidroxipropil)-l-piperazmil-karbonilmetil]-5-klór-2(3H)-benzotiazolinont kapunk, op.: 112—115 °C. Kiindulási anyagként a megfelelő 4-, 5-, 6- vagy 7-helyzetben szubsztituált vagy szubsztituálatlan 3-(l-piperazinil-karbonil-rövidszénláncú alkil)-2(3H)-benzotiazolinont használva az ismertetett eljáráshoz hasonló módon például az alábbi vegyületet állíthatjuk elő: 3-[4-(2-hidroxibutil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-5-klór-2(3H)-benzotiazolinon, op.: 95—198 °C. Hasonlóképpen állíthatjuk elő az alábbi vegyületeket : 3-[4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-5--klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 159—161 °C), 3-[4-)2-mdroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-6--klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 175—177 °C), 3-[4-)2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-5--trifluormetil-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 166—167 °C), 3 - [4- (2-hidroxietil) -1 -piperazinil-karbonilmetil ] -4--klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 189—191 °C), l-[4-(2-hidroxietil)-l-piperazinilkarbonilmetil)-3--metil-6-klór-2(3H)-benzimidazolinon (op.: 172— 174 °C), 1- [4-(2-hidroxipropil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-3-metil-6-klór-2(3H)-benzimidazolinon (op. 202— 206 °C), 3-[4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-6--etoxi-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 154—155 °C), 3-[2,5-dimetil-4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonil-metil]-5-klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 139— 141 °C), 3-[4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-7--klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 170—172 °C), 3-{ 1 - [4- (2-hidroxietil) -1 -piperazinil-karbonil ] -etil}-5-klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 89—92 °C), 3-[4-(2-hidroxipropil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-5-trinuormetil-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 152,5— 154 °C), 3-[4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-2(3H)-benzotiazolinon (maleát, op.: 197—198 °C), l-[4-(2-mdroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-3--metil-5-klór-2(3H)-benzimidazolinon (op.: 171— 173 °C). 7. példa 500 mg 3-(l-piperazinil)-karbonilmetil-5-klór-2(3H)-benzotiazolinon, 400 mg vízmentes káliumkarbonát, 300 mg 2-hidroxi-etilbromid és 20 ml etanol elegyét 5 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd a reakcioelegyet vákuumban betöményítjük. A párlási maradékot kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist magnéziumszulfáttal megszárítjuk és bepároljuk. A maradékot etilacetát-etanol elegyből átkristályosítva 370 mg kristályos 3- [4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-5-klór-2(3H)-benzotiazolinont kapunk, op.: 159—160 °C). Kiindulási anyagként a 4-, 5-, 6- vagy 7-helyzetben megfelelően szubsztituált 3-(l-piperazinil)-karbonil-(rövidszénláncú)-alkil-2(3H)-benzoazolinont alkalmazva, a fenti eljáráshoz hasonlóan az alábbi vegyületeket állíthatjuk elő: 3-[4-(l-etoxikarboniletil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-5-klór-2(3H)-benzotiazolinon (maleát, op.: 152—154 °C), 3-(4-acetil-metil-l-piperatinil-karbonilmetil)-5--klór-2(3H)-bentotiazolinon (op.: 158—160 °C), 3- [4- (3-hidroxipropil) - 1-piperazinil-karbonilmetil ]-5-klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 118—120 °C), 3-2,5-dimetil-4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-5-klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 139—• 140 °C), 3-[4-2-hidroxipropil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-5--klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 112—115 °C), 3-[4-(2-hidroxibutil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-5--klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 95—98 °C), 3- [4- (4-hidroxietil) - 1-piperazinil-karbonilmetil ]-6--klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 175—177 °C), 3- [4- (2-hidroxietil) - 1-piperazinil-karbonilmetil ]-5--trifluormetil-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 166—167 °C), 3- [4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil [-4--klór-2(3H)-benzotiazolinon (op.: 189—191 °C), l-[4-(2-hidroxietil)-l-piperazinil-karbonilmetil]-3-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 11