167273. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dezacetoxi-cefalosporin C előállítására

167273 19 20 nek ki, a konídiumok kis nyúlványokkal össze vannak kötve. Tömegesen a konídiumok színe halvány rózsaszín. Alakjuk lapított gömb-tojásdad, 21,— 3,5 fi hosszúak, 1,75—2,8 fi szélesek; átlagos méretük 2,3X3,3 fi. Malátakivonat-agaron a kolóniák 10 nap alatt 30 mm átmérőjűre növekednek, a továbbiakban a növekedés gyenge. A telep közepe ráncos, kifelé sugárirányban rovátkák futnak. A pelyhes-bársonyos, világos zöldesszürke (ISCC—NBS, 154), zúzmózöld (Maerz és Paul 26—A—2) színű középső részt egy majdnem fehér színű, 3 mm széles, bársonyos, halvány sárgászöld (ISCC—NBS, 121), tengerhabzöld (Maerz és Paul, 18—A—1) színű szegély veszi körül. A kolóniák hátoldala sávozott felszínű, középen zöldessárga és ezután körkörös gyűrűk következnek, ezek világos sárgászöld (ISCC—NBS, 115), zöldes (Maerz és Paul, 18— E—6) színűek. A konídiumok, sterigmák és konídiofórák alakja és más tulajdonságaik az előzőekben megadottakhoz hasonló. Szélességük 2,1 fi és 3,5 fi, hosszúságuk 2,8 fi és 4,9 fi között változik; átlagos méretük 3,3X4,5 fi. A sterigmák 12,6—14,0 fi hosszúak és 2,8—4,9 fi szélesek; átlagos méretük 13,2x3,6 fi. A konídifórák és ezek elágazásai a Czapek-agaron megfigyelthez hasonlók. Az agárból és az elkülönült léghifaszövedékből kifejlődő hifaszálak csúcsi részén egyesével álló makrospórák (aleuspórák) fejlődnek. A burgonye-dextróz-agaron a növekedés mértéke a fenti táptalajon megfigyelttel azonos. A kolóniák gyengén csipkézettek. A kolóniák középső része pehelyszerű, bársonyos, helyenként fonadékos és egy szegéllyel van körülvéve, amely rövid léghifákból áll. A kolónia közepe sárgásszürke (ISCC—NBS, 93), fahamu színű (Maerz és Paul, 27—A—1), a szegély középszürke (ISCC—NBS, 265), platinaszürke (Maerz és Paul, 45—A—-3). A kolóniák hátoldala szürkés-olivazöld (ISCC—NBS, 127), bronzzöld (Maerz és Paul, 16—J—7) színű. Az A 13215 jelű törzs rokonsága a P. carneus, Duché és Heim törzzsel kétségtelen [Brown és Smith, The Genus Paecilomyces Banier...; Trans. Brit. Mycol. Soc, 40(1), 17—89 (1957)]. Az A 13 215 törzs sterigmái valószínűleg hosszabbak. Az aleurospórákat, amelyek a burgonya-dextrózagaron figyelhetők meg, más Paecilomyces fajokban is jelen vannak (Raper és Thorn, Manual of the Penicilli). A találmány szerinti eljárás vonatkozik más, penicillin N-t termelő törzsekre is. Ezek az organizmusok a Paecilomyces carneus NRRL 5711 jelű törzshöz rendszertani szempontból hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, és a Paecilomyces nembe sorolhatók. Két ilyen törzs a Paecilomyces carneus ATCC 16 329 és a Paecilomyces carneus NRRL 2622. A Diheterospora chlamydosporia morfológiai tulajdonságai. A fialidák egyenként állnak, vagy örvös, egymagában álló, vagy elágazó konídiumtartóként fordulnak elő. A fialidák alapjuknál gyengén duzzadtak és vékonyodva egy vékony csúcsban végződnek. A fialospórák ovális-rövid hengeres alakúak, sima a felszínük, világos színűek, méretük 1,5—2x X 2—5 fi. A fajra jellemző aleuriospórák nagyok, méretük 15—30x10—20 fi. Alakjuk halhoz hasonló, faluk vastag, színük gyengén színezett barna 5 és rövid kocsány on fejlődnek. A kolóniák fehér-fehéres színűek, gyorsan nőnek, sűrűn pelyhesek és átmenet nélkül sima felületű szegéllyel végződnek. Oldódó színanyag nem termelődik. 10 Ahogy azt már az előzőekben említettük, a találmány szerinti eljárás során használt gombákra általánosan jellemző, hogy N penicillint termelnek. A fentiek során ismertetett gombák további közös morfológiai sajátossága, hogy fialidákban fialospó-15 rakat termelnek és a fialidák vagy egyszerűen a hifákból, vagy az elágazó vagy nem elágazó konídifórákból emelkednek ki. A találmány szerinti eljárás során használt Emericellopsia nevű organizmust, amely a Cephalosporium-okra jellemző töké-20 letes szexuális fejlődési szakasszal rendelkezik, a fenti morfológiai jellemzőket nem mutatja. Ezek konídiumos fejlődési szakasszal rendelkeznek (Cephalosporium), ós ez a jellemző rájuk. Az előzőekben leírt törzsek nagy részét, a Ce-25 phalosporium, Emericellopsis, Scopularivpsis, Paecilomyces és Diheterospora törzseket letétbe helyeztük a Northern Regional Research Laboratory, Agricultural Research Service, United States Department of Agriculture, Peoria, Illinois 61 604. ál-30 landó törzsgyűjteményében, ahol ezek az előző rendszertani leírás során ismertetett sorszámokat kapták, ós ahonnan korlátozás nélkül mindenki számára hozzáférhetők. A további megnevezett törzseket, amelyeket az 35 ATCC jellel jelöltünk, névszerint a Cephalosporium chrysogenum ATCC 14 615 és a Paecilomyces carneus ATCC 16 329 jelű organizmusokat az American Type Culture Collection, 12 301 Parklawn Drive, Rockville, Maryland 20 852. állandó törzs-40 gyűjteményében helyeztük letétbe, itt mindenki számára korlátozások nélkül hozzáférhető. A találmány szerinti eljárás értelmében úgy járunk el, hogy egy, a fentiekben ismertetett organizmust süllyesztett, levegőztetett fermentációs 45 körülmények között tenyésztünk. A tenyésztést különböző táptalajokon végezhetjük. Szénforrásként például szacharózt, glükózt, keményítőt és más, általánosan használt vegyületet adagolhatunk a tenyésztő táptalajba. Hasonlóan, nitrogénforrás-50 ként is különböző anyagokat, például szójalisztet, szójadarát, gyapotmagolajat, mogyorólisztet, aminosavakat, aminosavak keverékét, peptonokat stb. használhatunk. A termelés gazdaságossága, a lehető legmagasabb kitermelés és a könnyű izolálás 55 érdekében azonban előnyösen például melaszt használunk szónforrásként, míg nitrogénforrásként előnyösen szójalisztet vagy aminosavakat adagolunk a táptalajba. A táptalajt szervetlen sókkal egészítjük ki. Ilyen 60 sók a nátrium-, kálium-, ammónium, kalcium-, foszfát-, szulfát-, klorid-, bromid-, nitrát-, karbonát-, ferri-, ferro-, magnézium-, mangánionokra disszociáló sók stb. A találmány szerinti eljárás során használt gombák, mint a többi, antibiotikumokat termelő mikroorganizmus bizonyos esszen-10