167273. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dezacetoxi-cefalosporin C előállítására

167273 17 18 színtelen szegély veszi körül őket. Mind a felfelé álló, mind az elfekvő szövedékből ós a fonadékos hifatömegből is fialidák fejlődnek, amelyek a konídiumokat általában láncokban, esetenként azonban csupasz gömbökben hordozzák. A módosított V8 leves-agaron igen fejlettek a kolóniákon a levegőbe nyúló képletek. A kolónia 15 mm átmérőjű oltott területről 33 mm átmérőjűre növekszik. Ezen kívül egy viszonylag lapos, 3 mm széles szegély tartozik a telephez, amely maga bársonyos, és a spórázás folytán sugárirányban osztott felszínű. A telep nagyobbik felét kitevő középső rész halvány sárgásbarna színű, ez a viszonylag erős spór-ázás következménye. Ez a rész erősen szövedékes. A kolóniák hátoldala középbarna színű, majd 10 nap múlva világos csokoládészínűre sötétedik. A tenyészet konídiumos fejlődési szakaszát burgonya-dextróz-agaron figyeltük meg. A fialidák szövedékből és a fonadékokból emelkednek ki, egyesek közülük konídiumtartókban folytatódnak. Alakjuk egyforma, alapjuknál megvastagodnak és felfelé keskenyednek, végükön hegyesek. Alapjuknál 2,1 fi, míg csúcsukon 0,5 fi szélesek. A fialidák 17— 34 fi hosszúak, átlagos méretük 19,4x2,1 fi. A konídiumok vagy barázdás vagy sima felülettel rendelkeznek, nem szeptáltak, alakjuk gömb vagy ettől kissé eltérő, alapjuknál csonkák, amely a Scopulariopsis nemre jellemző. A sima felületű spórák gyakran tojásdad-ovális alakúak, gyakran kisebbek és valószínűleg nem érettek. Mindkét spóra típust a módosított V8 leves-agaron nőtt kolóniákon tanulmányoztuk. A sima felületű konídiumok 3,5— 4,9 fi hosszúsággal és 1,4—2,1 fi szélességgel jellemezhetők, átlagosan 4,1 X 1,9 fi méretűek. A barázdás felszínű spórák 3,5—5,6 fi hosszúak, 2,8—4,2 fi szélesek, átlagos méretük 4,3x3,6 fi. Ez utóbbi spórafelszín többé-kevésbé tüskés és a Penicillinspórákhoz hasonló. Az oltást követő 14. napig tökéletes konidiális fejlődési szakasz nem figyelhető meg. Irodalom: Raper, i'nom: A Manual of the Penicillin. The Williams and Wilkins Company; Baltimore; 697—701. oldal, (1949). A Paecilomyces morfológiai és kulturális tulajdonságai. A Paecilomyces carneus NRRL 5711 jelű törzs leírása. Az A 13215 jelű organizmust a Moniliales rendbe tartozó Paecilomyces carneus (Duchó és Heim) törzzsel azonosítottuk. A kolóniák általában bársonyosak-pelyhesek, a levegőbe nyúló rész magassága a táptalajtól függ. Czapek-agaron viszonylag vékony és fonadékos telepek fejlődnek. A kolóniák színe általában fehér, a konidiális fejlődés szakaszában gyengén színezettekké válnak. A telepek szélei néha gyengén csipkózettek, és ezen a táptalajon mélyen a táptalajba süllyedő micéliumköteg látszik. A telepek hátoldala világos zöldes, sárgás, egyes táptalajokon barnás árnyék figyelhető meg. Az elágazó, 100—300 fi hosszúságú konídiumtartók az agárból vagy az egyedül álló léghifákból fejlődnek ki. A kettős elágazások 40 fi hosszúságot érhetnek el. Gyakran másodlagos vagy harmadlagos elágazások is látszanak, ezek hossza 10—15 fi. A konídiofórákon és az elágazásaikon nagyszámú sterigma fejlődik. Ezek csúcsi helyzetben egyenként, vagy elágazásokkal legfeljebb ötösével állhat-5 nak. A főtengelyhez képest örvösen elágazó nyeleken is láthatók, az elágazások közötti távolság (internódium) 5—20 fi. A sterigmák elágazásai erősen elhajlók (divergál). Metulákat ritkán látunk, de néha megfigyelhetők az elágazásokban és csak egy 10 sterigmához kapcsolódnak. Az egyenként álló sterigmák erősen elhajlók és gyakran hosszabbak mint a konídiumtartók és ezek elágazásai. A sterigmák alakja jellemző a nemre. Alakjuk minden esetben lándzsára hasonlít, gyakorlatilag 15 hengeresek az alapjuktól számítva a teljes hosszúság körülbelül háromnegyed részóig, majd élesen vékonyodni kezdenek és egy 5,0x0,5 fi méretű vékony csövet alkotnak. A konídiumok egy sejtből állnak, alakjuk lapított 20 gömb-tojásdad, szárazak és finoman barázdáltak, tüskés-hegyes végződéseket találtunk rajtuk. A konídiumok hosszú láncokat alkotnak, a spórák kis nyúlványokkal egymáshoz tapadnak, a nyúlványok egy része kis fülecskeként látható a szabad konidiu-25 mon, ennek mérete 1X1 fi. A felület tulajdonságait olajimmerziós objektívvel, fáziskontraszt-mikroszkóppal figyelhetjük meg jobban. Egyes, 100x3 fi méretű hifákon vastag fallal rendelkező, végállású makrospórák láthatókr 30 A makrospórák mérete 4,9x3,5 fi, a hifák pedig szabadon emelkednek ki a micéliumos szövedékből. Czapek-agaron, 26 °C hőmérsékleten tenyésztve 10 nap alatt 32 mm átmérőjű kolóniák fejlődnek« Ez idő után kismértékben nő a telep átmérője. 35 A kolóniák viszonylag laposak, felületük bársonyospelyhes, gyengén fonadékos. A felületi és a felület alatti növekedés bőrszerű, a felület alatti rész legyezőszerűen terjed az élesen elkülönülő kolóniahatárig. Az oltást követő 5. nap után az addig fehér 40 színű telep sárgásfehérré válik (ISCC NBS, 92), a 10. napon barnás színe lesz (Maerz és Paul: 9—B—2). A konídiumok számának növekedésekor nagyon halvány rózsaszín színárnyalat jelentkezik. A kolóniák hátoldala sötét sárgászöld (ISCC—NBS, 45 137), zöldes (Maerz és Paul, 22—F—8). Három hét múlva a hátoldal színe világos sárgászöld (ISCC—NBS, 119), pirosaszöld (Maerz és Paul, 19—0—1) A konidiális szervecskék eltérnek az egyszerű sterigmáktól, ezek vagy végállásúak (apikális), vagy 50 erősen elhajlanak a konídiofóra főtengelyétől vagy ennek elágazásaitól. A csúcson 2—5 sterigma ágazhat el. Esetenként a konídiofórát, a csúcsi rész alatt 5—20 fi hosszú szakaszokon megfigyelhető elágazások mentén, egy vagy két csigavonalban ste-55 rigmák veszik körül. A sterigmák simafalúak és lándzsás alakúak. Hosszúságuk 10,5 és 16,5 fi között változik, átlagos méretük 14,35x2,1 fi (a szélességet a szélesebb felületen határoztuk meg). Az egymagukban álló elhajló sterigmák elérhetik 60 a 20 fi hosszúságot is. A konídiumtartókon elhajló elágazások figyelhetők meg és az elágazások ismét elágazhatnak. A konídiumtartók simafalúak, 2—4 fi szélesek. A sterigmából világos színű, tüskés-hegyes képletekkel borított konídiumok hosszú láncai emelked-9